Óva int a Nobel-díjas közgazdász: súlyos válság jöhet, ha sérül a Fed függetlensége

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Nixon nézetei szerint a gazdaságnak „alacsonyabb kamatra és több pénzre” volt szüksége, feltehetően részben azért, mert úgy gondolta, ez segítené az 1972-es újraválasztását. Burns többé-kevésbé követte is Nixon elképzeléseit. Ennek következményei azonban kedvezőtlenek voltak: a Fed politikája hozzájárult a magas inflációhoz, amely az évtized végére veszélyes és zavaró szintet ért el. Hosszú időszakon át magas kamatra és mély recesszióra volt szükség ahhoz, hogy a Fednek sikerüljön visszaszorítania az inflációt.

A jegybankok és a kormányok közötti feszültségek nem új keletűek – és ebbe beletartoznak a Federal Reserve System és az Egyesült Államok elnöke közötti súrlódások is.

• Az USA elnökei jellemzően a gazdasági növekedést akarják fellendíteni, és azt szeretnék, hogy a monetáris politika alacsonyabb kamatokkal támogassa ezt a célt.
• A jegybankárok azonban az árstabilitás fenntartásáért is felelősek, és aggódnak amiatt, hogy a gazdaság rövid távú célokból történő túlpörgetése komoly károkat tud okozni.

Az elmúlt hetekben Donald Trump a rövid távú kamatok csökkentését sürgette a Fednél, hogy a jegybank ezzel segítsen a gazdaságnak átvészelni a magasabb vámok és más, kereskedelemmel kapcsolatos zavarok miatt jelentkező problémákat. Mivel azonban a vámok megemelik az importtermékek árát, így ezek általában növelik az árszintet, és további áremelkedés lehetőségét teremtik meg.

Azt még nem tudni, hogy a Fednek valóban csökkentenie kellene-e a kamatokat, Jerome Powell Fed-elnök és kollégái bölcsen teszik, ha több adatot akarnak látni.

Mekkora csapás érheti az amerikai GDP-t? És mekkora inflációs sokk éri a gazdaságot? A Trump-kormányzat politikáját övező bizonytalanságok miatt ezeket a kulcsfontosságú változókat nehéz megjósolni.

Ebben a helyzetben a rövid távú kamatok csökkentése kontraproduktívnak bizonyulhat, mivel a Fed nem tudja kontrollálni a hosszú távú kamatokat, például a tízéves államkötvényekét. Ha a pénzpiacok úgy gondolják, hogy az infláció növekedni fog, akkor a hosszú lejáratú állampapírok kamatai emelkedni fognak, ami az egész gazdaságban minden potenciális hitelfelvevő számára növeli a hosszú távú kamatokat – ami tovább csökkenti az üzleti beruházásokat, és megdrágítja az ingatlanvásárlást.

A központi bankok nyelvén szólva, a gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést és a pénzügyi stabilitást mind segíti, ha az éves inflációs várakozások 2% körül horgonyzódnak le. A Covid alatt és után szerzett tapasztalatok alapján ezek a várakozások már most nyomás alatt vannak. Nem lenne bölcs dolog megengedni, hogy az infláció a közeljövőben megugorjon.

A hosszú távú kamatok nagymértékű mozgása könnyen problémákat okozhat a pénzügyi stabilitás szempontjából. A Liz Truss vezette rövid életű brit kormány 2022 októberében a saját bőrén tapasztalhatta meg ezt. Az USA-nak és más gazdaságoknak most a legutolsó dolog, amire szükségük van, az a kötvénypiacok, a bankok, a biztosítók, a fedezeti alapok vagy bármely más nagy pénzügyi vállalat vagy tevékenység terén kialakuló zavarok.

Úgy tűnik, Trump visszalépett a Powell menesztésére vonatkozó közelmúltbeli fenyegetéseitől – ez az enyhülés, amely, feltéve, hogy kitart, egy időre segíthet megnyugtatni a pénzpiacokat.

Powell megbízatása azonban 2026 májusában lejár, és ez év végére a piaci szereplők már tudni akarják, mit hoz a jövő. Az elnök nevezi ki a Fed kormányzótanácsának minden tagját – beleértve az elnököt is –, akiket a szenátusnak meg kell erősítenie. Az elnöknek teljes mértékben jogában áll olyan embereket választani, akikről úgy gondolja, hogy szakpolitikai döntéshozóként alkalmazkodni fognak a politikájához – ahogy azt Nixon is tette.

A Trump-kormányzat máris példátlan mértékű központosított ellenőrzést ért el a végrehajtó hatalom felett – ami azt jelenti, hogy minden szabályozási döntéshez, legyen az bármilyen következetes, a legfelsőbb szint jóváhagyására van szükség. A szövetségi ügynökségek függetlenségét gyakorlatilag megszüntető februári végrehajtási rendeletben az adminisztráció a Fed minden, a monetáris politikán kívül eső intézkedése felett is teljes ellenőrzésre formált igényt. Ez már önmagában is aggodalomra ad okot, mivel számos szabályozói döntés, például a banki tartalékokról (a bankok mérlegének eszközoldalán tartott tartalékokról) és a banki tőkéről (a bankok kötelezettség oldalához szükséges saját tőkéről) szóló döntések alapvető fontosságúak a pénzügyi stabilitás és így a monetáris politika irányítása szempontjából.

A végrehajtási rendelet azonban bölcs módon a monetáris politikára vonatkozó döntéseket a központi bankra, az általa kinevezett tisztviselőkre és a szakértőire hagyta, akik döntéseiket a kongresszus által rájuk ruházott megbízatás alapján hozzák. Ha a kormányzat bármelyik pillanatban irányt vált, és aláássa ezen megfontolt szakemberek munkáját, valamilyen "okból" eltávolítja őket, vagy más módon megsérti függetlenségüket, akkor annak előbb-utóbb mindannyian megfizetjük az árát – és lehet, hogy ez egy igen magas ár lesz.

A szerzők a CFA Institute Systemic Risk Council társelnökei.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Simon Johnson
Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Nobel-díjas közgazdászprofesszora. 2007-2008 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdásza volt. Kutatásai a gazdasági fejlődés, a politikai gazdaságtan és a vállalati pénzügyek kérdéseit ölelik fel. A Nobel-díjat 2024-ben kapta meg.
Erkki Liikanen
A Bruegel brüsszeli gazdasági think tank igazgatótanácsának elnöke. 2004 és 2018 között a finn jegybank kormányzója volt. 1995 és 2004 között pedig az Európai Bizottság tagja volt; először az uniós költségvetésért, később a vállalkozásokért és az információs társadalomért felelős biztosként dolgozott. 1987 és 1990 között Finnország pénzügyminisztere volt.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images