Trump saját maga számolja fel az USA eddigi globális technológiai fölényét

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Ezen pillérek közül az elsőt az amerikai kutatóintézetek jelentik.

• A hidegháború idején kétpárti konszenzus támogatta az olyan ambiciózus kezdeményezéseket, mint az Apollo-program és a Fejlett Védelmi Kutatási Projektek Ügynöksége (DARPA – Defense Advanced Research Projects Agency). A kutatók, elemzők jelentős szellemi autonómiát élveztek. A modern internet alapvető előfutárai – J. C. R. Licklider "interaktív számítástechnika" koncepciója és az ARPANET csomagkapcsolt hálózat – a Stanfordot, az MIT-t, a Kaliforniai Egyetemet (Berkeley), a Columbiát és más campusokat összekötő, szándékosan laza szövetségi/egyetemi hálón belül jöttek létre.
• A Trump-kormányzat kiadáscsökkentései azonban aláásták ezt a modellt: a Nemzeti Tudományos Alapítvány (National Science Foundation), a NASA tudományos igazgatósága és a Nemzeti Egészségügyi Intézetek (National Institutes of Health) költségvetése 56%-os, közel 50%-os, illetve 40%-os csökkentéssel néz szembe. Az ilyen jelentős megszorítások, kiegészülve a kutatási támogatások politikai jellegű vizsgálataival megfojtják azt az ökoszisztémát, amelytől az áttörő felfedezések függnek.

A második, szorosan kapcsolódó pillért a tehetségek, szakemberek jelentik.

• Több mint két évszázadon keresztül Amerika legnagyobb előnye az volt, hogy a világ minden tájáról képes volt embereket vonzani. A 19. században Samuel Slater a kulcsfontosságú brit ipari know-how-t hozta az amerikai gyárakba.
• A közelmúltból pedig az emelhető ki, hogy a magyar biokémikus, Karikó Katalin évtizedeket töltött amerikai laboratóriumokban, lefektetve az alapjait az életmentő mRNS-vakcinák kifejlesztésének.
• Trump vízumkorlátozásai, a külföldi diákokkal szembeni tilalmak és az egyetemekkel szembeni ellenséges hozzáállás azonban csökkentette az Egyesült Államok vonzerejét a globális tehetségek számára. Az európai kutatóintézetek most azt ünneplik, hogy az USA-ból áthozhatják a legjobb tudósokat. Amerika történelmi "agyelnyerése" veszélyesen közel van ahhoz, hogy agyelszívássá váljon.

A harmadik pillér a verseny.

• Amerika technológiai forradalma nem a védett iparágakból indult ki, hanem olyan vállalatoktól, amelyeknek versenyezniük kellett a kihívókkal mind belföldön, mind külföldön. Ellentétben Japánnal – ahol a laza versenypolitika előnyben részesítette a már jelentős piaci súllyal bíró konglomerátumokat, és megfojtotta az innovációt – az USA erős trösztellenes rendszere következetesen küzdött a monopóliumok ellen, és ezzel elősegítette a vállalkozói szellemet. Például a távközlési óriásvállalat AT&T 1984-es felbomlása megakadályozta, hogy egyetlen vállalat monopolizálja a kialakulóban lévő internetet, és olyan versenykörnyezetet teremtett, amelyben az innováció organikusan fejlődhetett.
• Az erőteljes verseny iránti amerikai elkötelezettség azonban évtizedek óta gyengül. Az iparági koncentráció növekszik, kevesebb startup indul el, és a termelékenység növekedése is lassú. És mintha ezek a tendenciák nem lennének önmagukban elég rosszak, Trump vámintézkedési fel fogják gyorsítani a lejtmenetet, megvédi a bebetonozott cégeket a külföldi kihívóktól, és – egy átláthatatlan mentességi rendszeren keresztül – a kereskedelempolitikát alkudozós bazárrá változtatja.
• Ezért a vámmentességekért folytatott kötött lobbizási költségek – amelyek a teljesítmény helyett a kívánatos politikai beállítottságot jutalmazzák – 2025 első negyedévében 277%-kal ugrottak meg éves szinten. Ez az átpolitizált mentességi rendszer a haveri kapitalizmus irányába való elmozdulást jelzi, és eltávolodást jelent a nyílt, versenyképes piactól, amely egykor az amerikai innováció motorja volt.

A negyedik tényezőnek a pénzügyek számítanak.

• Az amerikai kockázati tőke – amelyet a kiterjedt, likvid nyilvános piacok horgonyoznak le – tette lehetővé, hogy az Apple és a Microsoft az 1970-es években, majd az Amazon és a Google az 1990-es években elképesztő sebességgel növekedjen. 2000-re a kockázati tőke által támogatott cégek értéke az amerikai piac egyharmadát tették ki, amely mellett eltörpült az európai bankközpontú modell.
• De ez a motor mostanra már csak döcög. Trump adócsökkentései növelni fogják a költségvetési hiányt, ami arra kényszeríti az államkincstárt, hogy több hitelt vegyen fel, és ez valószínűleg felfelé nyomja a kamatokat. A magasabb hitelfelvételi költségek épp akkor fogják sújtani a startupokat, amikor a vámok okozta piaci volatilitás már most is csökkenti a befektetők kockázati étvágyát. A legújabb jelentések arra figyelmeztetnek, hogy a vámok és a bizonytalanság rontotta a kockázatitőke-finanszírozás és a tőzsdei bevezetések kilátásait ezzel veszélyeztetve az amerikai startup-gazdaság alapjait.

Az ötödik pillér a pártatlan állam.

• Amerika az aranykor (Gilded Age) időszakában megtanulta, hogy az ellenőrizetlen monopóliumok és a politikai korrupció veszélyezteti a növekedést. (Az 1870-es évektől kb. 1900-ig tartó időszakot egyfelől erőteljes ipari növekedés és gazdasági jólét, másfelől jelentős társadalmi egyenlőtlenség és politikai korrupció jellemezte – a szerk.) A kongresszus erre versenybarát reformokkal válaszolt: az 1883-as Pendleton-törvény a patronálási rendszert érdemeken alapuló közszolgálattal váltotta fel, míg 1890-es trösztellenes Sherman-törvény pedig a versenyellenes gyakorlatokat fékezte meg.
• Ma ezek az intézményi biztosítékok gyengülnek. A Trump által javasolt "F-menetrend" több ezer kormányzati szakértőt váltana fel politikailag lojális személyekkel, ami Hszi Csin-ping kínai elnök megközelítését tükrözi, ahol a lojalitás gyakran nagyobb hangsúlyt kap, mint a szakértelem. Hasonlóképpen, a kormányzati hatékonysági minisztérium tevékenysége miatt fennáll annak a kockázata, hogy kevésbé hozzáértő és a politika által kompromittált közszolgálat jön létre. Az olyan hivatalok, mint az adóhatóság (Internal Revenue Service) elsősorban azért rendelkeznek hatalmas létszámmal, mert az amerikai adózási szabályok túlságosan bonyolultak és tele vannak kiskapukkal. A szabályozás egyszerűsítése nélkül a bürokráciát nem lehet érdemben csökkenteni, és a szabályokat sem lehet hatékonyan betartatni.

Az egyetlen vigasz, hogy Amerika fő versenytársa, Kína is nagy belső kihívásokkal néz szembe.

Bár Kína legnagyobb innovatív tevékenysége még mindig a magán- vagy külföldi hátterű cégektől származik, a kormányzat újraszervezi a gazdasági hatalmat: az engedélyek, hitelek és közbeszerzések elosztása egyre inkább a politikailag megbízható konglomerátumoknak kedvez; a trösztellenes szabályokat szelektíven hajtják végre; Xi korrupcióellenes törekvései pedig lojalitásszűrőként is működnek. A termelékenység megtorpant, mivel a nehézségekkel küzdő ingatlanszektor a GDP elképesztő hányadát, annak egyharmadát nyelte el.

Eközben az erős politikai pártfogókkal nem rendelkező cégek – köztük az AI-iparágban érdekelt DeepSeek startup – jogi szürke zónában tevékenykednek, és a kritikus információs technológiák szoros állami ellenőrzése egyre szigorúbb felügyeletet tesz szükségessé, ami megfojtja az alulról jövő kezdeményezéseket. Hszi oszd meg és uralkodj stratégiája biztosíthatja a politikai ellenőrzést, de az egyben aláássa a tartományi decentralizációt, amely Kína 1980-as évek utáni felemelkedését hajtotta.

A liberális demokráciák számára sem garantált a folyamatos technológiai fejlődés. Az innováció a nyitottságtól, a pártatlan szabályoktól és az erőteljes versenytől függ. Ezeket nem lehet magától értetődőnek tekinteni.

A Trump-kormányzat alatt Amerika történelmi előnyei gyorsan erodálódnak.

Az innováció fenntartásához – amely Amerika jólétének forrása – az intézmények aktív védelmére, nem pedig a különböző iparágak körbebástyázására van szükség.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Carl Benedikt Frey
Az Oxford Internet Institute docense, az Oxfordi Egyetem (Mansfield College) kutatója. Az Oxford Martin School munka jövőjével foglalkozó programjának (Future of Work Programme) igazgatója.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images