Amint lehet, ki kell vezetni az árrésstopot, mert komoly károkat okoz

Az árrésstop természetesen csökkentette az érintett termékek árait, de vajon milyen hatása volt a teljes inflációra? Azt tudjuk az online árfigyelőből, hogy az érintett körön kívül sem indult be a keresztárazás, de mi a helyzet a teljes termékvertikummal?

Márciusban az előző hónaphoz képest nem változott sem a fogyasztói-, sem az élelmiszer árindex. Ebben nagy szerepet játszott, hogy az árrésstopos termékek árindexe 2,2%-kal csökkent. Áprilisban az árrésstopos termékek árainak csökkenése (-7,3%) tovább mérsékelte az élelmiszer árindexet (-1,3%), és így a fogyasztói árindexet is, amely így +0,2% lett.

Az árrésstop bevezetése rövid távon érezhetően csökkentette a kijelölt alapvető élelmiszerek árát. Ezek a termékek a fogyasztói kosár 8,5%-át, az élelmiszer-kosár 28,3%-át teszik ki. E termékek 10-15%-os árcsökkenése éves szinten a fogyasztói árindexet maximum 1–1,2, az élelmiszerárindexet 3–4 százalékponttal csökkentheti. Ugyanakkor a teljes inflációra gyakorolt hatás csak átmeneti, mivel a kiskereskedelmi árak hosszabb távon követik az élelmiszeripari árak alakulását.

Az intézkedés piaci torzulásokat okozott, ami más termékcsoportokban akár árfelhajtó hatással is járhat.

Ez némi lassulást hozott az élelmiszerár-emelkedésben, de a teljes infláció pályáját érdemben nem fordította meg, csupán átmeneti enyhülést adott. Ráadásul ellátási lánc szinten az intézkedés inkább feszültségeket generált: a piaci alapú árképzés feltételei megszűntek, a beszállítók és kereskedők egyaránt veszteségeket szenvedtek el a megugró költségek közepette.

Az árrésstop az alapvető élelmiszereket célozza. Valóban segített ez az intézkedés az alacsony jövedelmű családoknak, ahol – mint tudjuk – az élelmiszerek a fogyasztói kosárban nagyobb súllyal szerepelnek, mint egy magasabb jövedelmű háztartásban?

Rövid távon igen, bizonyos mértékben könnyebbséget jelentett a legszegényebb háztartásoknak. Mivel az alacsony jövedelmű családok költéseiben arányaiban nagy súllyal szerepelnek az alapvető élelmiszerek, azok árának csökkenése számukra kézzelfogható segítség volt. A kormány igyekezett úgy összeállítani a szabályozott termékkört, hogy az lefedje egy átlagos család legfontosabb kiadásait, így a húsok, tejtermékek, alapvető pékáru- és szárazáru-féleségek árának mérséklődése sok háztartásban érződött.

Ugyanakkor ez a segítség korlátozott és átmeneti: a reálbérek csökkenése és az általános infláció továbbra is nyomást gyakorolt a családokra, az árrésstop önmagában nem tudta megállítani a fogyasztás visszaesését.

Képes-e az árrésstop élénkíteni a fogyasztást? Milyen előrejelzések vannak a kiskereskedelmi adatok alapján?

Az árrésstop önmagában nem volt elegendő a fogyasztás érdemi élénkítéséhez. A KSH szerint 2024 márciusában az élelmiszer-jellegű kiskereskedelem 1,4%-kal nőtt. Ez áprilisban 3,7%-ra gyorsult, mely még így is elmarad a 2024. október és 2025. február közötti növekedési ütemtől. A reálbérek gyenge növekedése és a továbbra is magas infláció miatt a fogyasztás tartós bővülése csak erősebb gazdasági stabilitás és jövedelem-emelkedés mellett várható.

Az OKSZ-nek és a GKI-nak voltak ötletei az árrésstop kivezetésére. Miért a fokozatosság mellett érveltek?

A GKI azért javasolta a fokozatos kivezetést, hogy mérsékelje a piaci sokkot és az árak hirtelen megugrását. Ez lehetővé teszi, hogy a piac lassabban, de kiszámíthatóbb módon rendeződjön vissza, ami minden szereplő (fogyasztók, beszállítók, kereskedők) számára előnyösebb. A fokozatos kivezetés az egyik javaslat volt. A fokozatosság történhet például termékcsoportonként úgy, hogy az árrésstopból először a relatíve nagyobb forgalmú termékek kerüljenek kivezetésre, majd fokozatosan havonta a kisebb forgalmú termékek.

A kivezetés az alábbi ütemezést követheti:

• először az első 10 legnagyobb forgalmú termékkategória kerül kivezetésre,
• egy hónappal később a második 10 legnagyobb forgalmú termékkategória kerül kivezetésre,
• míg ezután egy hónappal a fennmaradó termékkategóriák kerülnek kivezetésre.

Egy másik felvetés szerint csak az adott termékkörök legolcsóbb („belépőáras”) termékeire maradjon ideiglenesen érvényben a 10%-os árréskorlát, önkéntes alapon, augusztus végéig.

Most már tudjuk, hogy az árrésstop legalább nyár végéig fennmarad. Továbbra is amellett érvelnének, hogy az intézkedést fokozatosan vezessék ki, immár ősztől?

Igen, a tanulmány továbbra is a fokozatos, ütemezett kivezetést tartja a legmegfelelőbb megoldásnak.

Minél tovább tart az árrésstop, annál nagyobbak lesznek a piaci torzulások, veszteségek.

Ősszel is célszerű lenne termékkörönként, lépcsőzetesen megszüntetni az árrésstopot. fokozatos kivezetés az egyik lehetőség, akár szeptember 1-i indítással. Ugyanakkor véleményünk szerint a törvényhozó a kereskedelemben működő kisvállalkozások helyzetének drasztikus romlása esetén fontolná meg a kivezetést, egyéb esetben nem valószínű.

Milyen nemkívánatos mellékhatásai vannak az árrésstopnak rövid- és hosszútávon a gazdaságra és a piaci szereplőkre nézve?

Rövid távon a kereskedők és beszállítók kieső bevételeiket más termékek áremelésével, kínálatszűkítéssel vagy import növelésével próbálják kompenzálni. Hosszabb távon az árszabályozás visszafogja a beruházásokat, rontja a szolgáltatások színvonalát, növeli az importot, csökkenti a hazai élelmiszeripar kibocsátását és végső soron a GDP-t is. Emellett a foglalkoztatásra, bérnövekedésre, bolthálózatra is negatív hatással van.

Mekkora turbulenciát okoz a piacon, hogy fény derült a beszállítói áralkukra? Milyen következményekkel jár ez a kiskereskedők és beszállítók közötti viszonyra nézve?

Az árrésstop átláthatóvá tette, mennyi haszonkulcsot számol fel a kereskedő a beszerzési árhoz képest. Ez új feszültségeket okozott, átrendezte az alkuerőviszonyokat, a beszállítók és a kereskedők között nőtt a nyomás, a piaci viszonyok átalakultak. Az üzleti titokként kezelt információk nyilvánossága piaci feszültséget okozott, különösen a hazai beszállítók szempontjából.

Mekkora visszapattanás várható az árakban az árrésstop kivezetésekor, és milyen tényezők befolyásolhatják ennek mértékét?

A kivezetést követően a piaci árak részben hirtelen, egyszeri jelleggel ugranak meg. A visszapattanás mértéke a beszerzési áraktól, a piaci versenytől és a fogyasztói árérzékenységtől függ. Az egészséges piaci verseny biztosíthatja, hogy az áremelkedés fokozatosabb legyen, egyes termékkörök esetében tartósan alacsonyabb árak is kialakulhatnak, mint a bevezetés előtt.

Lehetséges-e, hogy az árrésstop összességében inflációnövelő hatással jár, különösen a beszállítói hálózatot ért károk miatt? Más szóval, amikor véget ér az intézkedés, az árszint hosszabb távon és magasabban stabilizálódik majd, mintha nem lett volna árrésstop?

Igen, hosszabb távon inflációnövelő hatás is elképzelhető. Ha a hazai beszállítók elvesztik profitabilitásukat, nő az import aránya, szűkül a kínálat, ami tartósabb, magasabb árszinthez vezethet, mint az intézkedés nélkül. Nemzetközi példák alapján az árrésstop megszüntetése után mindig árinflációs korrekció következik be.

Tudjuk, hogy egy olyan intézkedés, mint amilyen az árrésstop, vagy amilyen az árstop volt korábban, csak elfedik az inflációt. Milyen alapvető okok befolyásolják az árak alakulását, amelyekre az árrésstop nem, vagy csak korlátozottan hat?

Az infláció fő mozgatórugói az energia- és alapanyagköltségek, a forint árfolyama, a munkaerőköltségek és a kormányzati adóemelések. Az árrésstop ezekre nincs hatással, csak átmenetileg tudja fékezni a fogyasztói árak egy szűk körét.

Mennyi veszteséget okoz az árrésstop a kiskereskedőknek havi szinten?

A nagyobb kiskereskedelmi láncok számára az árrésstop havonta átlagosan 11,5 milliárd forint veszteséget jelent. Ha az intézkedés december végéig érvényben marad, az éves veszteség elérheti a 86,3 milliárd forintot.

Milyen hatással volt az élelmiszeripar és a hazai GDP növekedésére?

Az árrésstop miatt nőtt az import aránya, a hazai beszállítók piacot veszítettek, csökkent az élelmiszeripari kibocsátás, így a hazai GDP növekedését is mérsékelte az intézkedés. Az élelmiszeripar teljesítményének romlása hosszabb távon a foglalkoztatásra és az adóbevételekre is negatívan hat.

Ahogy korábban is szó volt róla, egyelőre nem látunk széleskörű keresztárazást az online árfigyelőn kívüli termékeken. Hogyan tudják a cégek a veszteségeiket csökkenteni más termékek árazásával vagy egyéb módon?

A kiskereskedők gyakran emelik az árrésstop által nem érintett termékek árát, hogy kompenzálják a kieső profitot, de ennek mértékét a verseny korlátozza. Emellett költségcsökkentéssel, marketing-visszafogással, fejlesztések elhalasztásával, bérköltségek minimalizálásával próbálják ellensúlyozni a veszteségeket.

Volt-e már példa létszámcsökkentésre vagy beruházás-elhalasztásra a kiskereskedelemben vagy az élelmiszeriparban az árrésstop következtében?

Igen, a tanulmány szerint a kisebb cégek több mint fele már csökkentette létszámát, illetve elhalasztotta beruházásait, fejlesztéseit, marketingkiadásait az árrésstop negatív hatásai miatt.

Milyen hatással volt az árrésstop a saját márkás és a márkatermékek közötti árversenyre és piaci részesedésre?

A legnagyobb árréskiesés a márkatermékeknél jelentkezett, de egy jogszabály-módosítás korlátozta a saját márkás termékek arányát is. Így mindkét termékkörnél csökkent a profitabilitás, torzult a piaci verseny, a saját márkás termékek árcsökkenése kisebb volt, mert eleve alacsonyabb volt rajtuk az árrés. A jogszabály közvetve különbséget tesz a márkatermékek és a saját márkás termékek árrése között:

tipikusan a márkatermékek árrése magasabb volt, mint 10%, a legtöbb saját márkás terméké pedig alacsonyabb.

A magyar beszállítóval rendelkező saját márkás termékeknél előfordult, hogy az árrés már eleve 10% alatt volt, így a vevők ezeknél a termékeknél nem tapasztaltak lényegi árváltozást. Ugyanakkor a multinacionális beszállítók márkatermékeinél nagy mértékben csökkent az ár, így a márkatermékek és a saját márkás termékek közti árkülönbség jelentősen mérséklődött. A piac hagyományos működése felborult.

Melyek a leginkább érintett termékcsoportok az árrésstop által? Az árfigyelő és korábbi kormányzati nyilatkozatok alapján a tejtermékek körül érdemes keresni, ha jól gondolom.

A legnagyobb fedezetkiesés a tejföl, natúr joghurt, gyümölcsjoghurt (évi 35,3 milliárd Ft), a tejek (18,4 milliárd Ft), valamint a sertéshúsok (10 milliárd Ft) körében jelentkezett. Ez a három kategória adja a teljes fedezetkiesés 54%-át.

Hogyan lehet kiszámolni az úgynevezett fedezetkiesést az árrésstop miatt? Mennyi ez az egyes termékcsoportoknál?

Az Árfigyelő ár és a KSH forgalmi adataiból becsültük egy adott módszertan alapján. A fedezetkiesés a rendelet előtti és az árrésstop alatti árrés különbségének és az éves értékesítési volumen szorzataként számítható. Pl. tejföl, natúr joghurt, gyümölcsjoghurt: 35,3 milliárd Ft/év; tejek: 18,4 milliárd Ft/év; sertéshúsok: 10 milliárd Ft/év.

Az árrésstop bevezetése után ugyanazt 10% marzzsal, 110 Ft-ért kell árulni, így a profit csak 10 Ft – a fedezetkiesés így 15 Ft termékenként, ami az ár 15%-ának felel meg. Termékcsoportonként ez nagyon változó: ahol korábban is alacsony, 10% körüli volt az árrés (tipikusan pékárunál vagy alapvető húsféléknél erős verseny miatt), ott gyakorlatilag nincs fedezetkiesés, mert nem is nagyon volt mit korlátozni.

Viszont a tejtermékeknél és tojásnál jelentős a kiesés: a miniszterelnök példákat említett, miszerint a tojásnál 40% fölötti, vajnál, tejfölnél 80% körüli margin is előfordult. Ezekben az esetekben a kereskedő az eredeti árbevételének jókora részét elveszíti – tejtermékeknél akár az ár 30-70%-át kitevő profitmarzs tűnhet el, tojásnál kb. 30%-ot. Olajnál, cukornál, lisztnél az árrés jellemzően közepes volt (20% körüli lehetett), így ott 10% alá vágva nagyjából az ár ~10%-ának megfelelő fedezet esik ki.

Húsoknál – bár pontos számok nem ismertek nyilvánosan – a láncok gyakran eleve kisebb haszonnal dolgoztak, ezért ott a kiesés csekélyebb, pár százaléknyi lehet. Összességében a főbb termékcsoportoknál a fedezetkiesés mértéke arányos a korábbi árrés nagyságával: minél magasabb volt az eredeti margin, annál több bevételtől esik el most a kereskedő, ami a tejtermékeknél a legnagyobb, a húsoknál a legkisebb, míg az egyéb alapanyagok valahol a kettő között mozognak.

Hogyan befolyásolta az árrésstop a kisebb élelmiszerboltok működését? Mi lehet ezeknek az egységeknek a stratégiája a túlélésre? Gyorsulhat-e a boltbezárási hullám, figyelembe véve, hogy 2024 második felében némi megnyugvást láthattunk ezen a téren?

A kisebb boltok, bár formálisan nem tartoznak a rendelet hatálya alá, kénytelenek követni a nagy láncok alacsonyabb árait. Költségeik magasabbak, kedvezményeik gyengébbek, így sokuk veszteségessé vált.

Felmérésünk szerint a boltok 18%-a bezárt, 12%-uk csak az intézkedés megszűnése után tudná folytatni a működést.

A túlélési stratégia a költségek minimalizálása, alternatív szolgáltatások, speciális kínálat lehet, de a bezárási hullám valószínűleg gyorsul. Ha a kisboltos tartja az eredeti, magasabb árrést, akkor túl drága lesz a nagyokhoz képest és elveszíti a vevőit; ha pedig lemennének a nagyok áraira, azzal lenulláznák a saját profitjukat, hiszen ők kevésbé bírják el a veszteséget. E kettős szorítás rendkívül veszélyes: a GKI kutatása szerint a kisebb élelmiszer-kereskedők 12%-a tervezi boltja bezárását az árrésstop hatására.

Az ellátásbiztonság is romolhat: már most mintegy 400 településen nincs élelmiszerbolt, és több száz faluban csak korlátozottan lehet vásárolni – a további bezárások még nagyobb “élelmiszer-sivatagokat” okozhatna.

A túlélés érdekében a kisboltoknak néhány lehetséges stratégiájuk van, bár egyik sem könnyű:

1. Próbálhatnak rés beugrók lenni – olyan termékeket és szolgáltatásokat nyújtani, amit a nagy láncok nem (például házhoz szállítás, hosszabb nyitvatartás, személyesebb vevőkapcsolat, vagy specifikus helyi termékek kínálata).
2. Csatlakozhatnak valamilyen beszerzési szövetséghez vagy franchise-hoz, hogy kedvezőbb nagyker áron jussanak áruhoz, így versenyképesebben árulhassanak.
3. Költségcsökkentéssel és hatékonyságnöveléssel próbálhatják átvészelni az időszakot: kevesebb alkalmazott, kisebb készlet, energiaspórolás – bár ezek a lépések is a szolgáltatás színvonalának rovására mehetnek.
4. Bizonyos esetekben profilváltás vagy specializáció lehet a megoldás: nem próbálnak minden alapélelmiszert tartani, hanem például delikát specialitásokra, helyi termelői árura állnak rá, ahol magasabb árrést tudnak érvényesíteni, mert a vevők hajlandók megfizetni a különlegességet. Sajnos sok kisbolt számára azonban ezek a stratégiák is csak részleges megoldást jelentenek, és ha az árrésstop tartósan fennmarad, a legkisebb piaci szereplők közül sokan nem fogják tudni folytatni a működést.

Milyen nemzetközi tapasztalatok vannak az árrésstop alkalmazásával és annak gazdasági hatásaival kapcsolatban? Milyen tanulságokat lehet levonni ezekből a példákból?

Horvátországban, Szerbiában és a korábbi magyar árstopoknál is hasonló tapasztalatok születtek: rövid távon működtek, de a torzulások, ellátási gondok, veszteségek miatt elkerülhetetlen volt a kivezetésük. A megszüntetés után mindig áremelkedés következett, vagyis az ilyen beavatkozások nem fenntarthatók, hosszú távon gazdasági károkat okoznak.

A GKI felidézte, hogy Horvátországban, Szerbiában, illetve a korábbi magyar árstopok esetében is ezt láttuk: a hasonló beavatkozások ideig-óráig fékezték az árakat, de kivezetésük mindig nehéz volt és az elhalasztott áremelkedés utána bekövetkezett.

Például Szerbiában bizonyos alapvető élelmiszerek hatósági árát alkalmazták egy ideig; amikor ezt eltörölték, az érintett termékek ára szinte azonnal megugrott, behozva a lemaradást. A tartós hatósági árkorlátozás sehol sem bizonyult fenntartható megoldásnak: több országban is tapasztaltak hiányjelenségeket (a kereskedők nem szívesen árulnak veszteséges terméket, ezért eltűnhet a polcokról), romló minőséget vagy a kínálat szűkülését.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.