Hogyan élnek és merre tartanak a magyar vállalkozások?

A cikk a szerzők véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Amennyiben hozzászólna a témához, küldjön levelet a portfolio@portfolio.hu címre.

Az alábbiakban Szabados Richárd, a Nemzetgazdasági Minisztérium kis- és középvállalkozások fejlesztéséért és technológiáért felelős államtitkár írását közöljük.

A hazai vállalatstruktúra európai összehasonlításban

Magyarországon több mint 1,8 millió regisztrált vállalkozást tartanak nyilván, ám ezeknek alig több mint fele – közel 929 ezer vállalkozás – működik ténylegesen. A regisztrált vállalkozások között sok az inaktív vagy csak formálisan létező szervezet, amelyek nem végeznek rendszeres gazdasági tevékenységet, nem termelnek árbevételt és nem foglalkoztatnak munkavállalókat, ezáltal nem tekinthetjük őket működő vállalkozásnak. Vállalkozásnak tekintjük mindazokat a gazdasági szereplőket, akik nyereségszerzés céljából önálló tevékenységet végeznek, ideértve a korlátolt felelősségű társaságokat, a részvénytársaságokat, a betéti társaságokat, a közkereseti társaságokat, valamint az önálló vállalkozóként működő egyéni vállalkozókat is. Magyarországon a vállalkozások többsége egyéni vállalkozóként működik, arányuk eléri az 57 százalékot, míg gazdasági társasági formában – például bt., kft., kkt. vagy rt. – csupán a vállalkozások 42 százaléka tevékenykedik. A foglalkoztatottak száma alapján megkülönböztetünk mikrovállalkozásokat (0–9 fő), kisvállalkozásokat (10–49 fő), középvállalkozásokat (50–249 fő) és nagyvállalatokat (250 fő felett). A hazai vállalkozások 99,9 százaléka mikro-, kis- és középvállalkozás (kkv). Közülük a 10 főnél kevesebb alkalmazottal működő cégek nemcsak számukat tekintve, hanem arányukban is növekedtek az elmúlt években. Az aktív vállalkozások közel 96 százaléka továbbra is a mikro kategóriába sorolható, ami jól mutatja a magyar gazdaság erőteljesen mikrovállalkozás-orientált karakterét.

Ugyanakkor nem hiába hangoztatta Demján Sándor, hogy „Ha az egyéni teljesítmény hatékonyabb lenne a csapatmunkánál, akkor a világ egy egyszemélyes vállalkozás lenne.” A kis- és középvállalkozások jellemzően magasabb árbevétellel, exportteljesítménnyel is rendelkeznek, mint a mikrovállalkozások, ezért is lenne fontos a mikrovállalkozások számára a méretugrás, a digitalizáció, valamint a beruházások megvalósítása.

A vállalati szerkezetet viszont nem lehet egyik pillanatról a másikra megváltoztatni, ehhez szükséges a vállalkozói attitűd megváltozása is.

A hazai kkv-k gazdasági súlya a működő vállalkozásokon belül kiemelkedő uniós, illetve régiós összehasonlításban is. A kkv-k jelentős mértékben hozzájárulnak a foglalkoztatáshoz, az innovációhoz és a helyi gazdaság élénkítéséhez. Rugalmas működésüknek köszönhetően pedig gyorsan alkalmazkodnak a változó piaci körülményekhez, ezáltal erősítik a gazdaság ellenálló képességét. A magyar kkv-k vállalatokon belüli súlya megfelel az uniós vagy régiós átlagnak. Foglalkoztatásban betöltött szerepük azonban az uniós átlagnál is jelentősebb: míg az EU-ban a munkahelyek 65,1 százalékát adják, Magyarországon ez az arány meghaladja a 70 százalékot. A hozzáadott érték előállításában is kiemelkednek: hazánkban a teljes hozzáadott érték 56,8 százalékát biztosítják, szemben az uniós 53,6 százalékos átlaggal – ez nemcsak uniós, hanem régiós összehasonlításban is kiemelkedő (lásd 1. ábra).

A vállalkozások szerkezetét megvizsgálva azonban jelentősebb eltérések mutatkoznak. A magyar mikrovállalkozások aránya és jelentősége a kkv-kon belül (95,8 százalék) magasabb, mint az uniós átlag (93,6 százalék), viszont alacsonyabb mértékű, mint a régiós átlag (96,4 százalék). Habár a mikrovállalkozások jelentős szerepet vállalnak a foglalkoztatásban (30–35 százalék, kivétel Szlovákia, ahol a munkavállalók 45 százalékát foglalkoztatják), méretükből és korlátozott erőforrásaikból adódóan kevésbé tudnak hozzájárulni a gazdaság teljesítményéhez: a hozzáadott értékhez való hozzájárulásuk (20-22%) nem tükrözi a számosságuk alapján elvárt mértéket.

Ezért is fontos a mikrovállalkozások termelékenységének növeléséhez célzott támogatási formák biztosítása, összhangban a Demján Sándor Program vállalkozásfejlesztési céljaival. Uniós és hazai programok révén szakmai támogatást kaphatnak üzleti tervezéshez, pénzügyi menedzsmenthez vagy digitalizációhoz. Emellett az 1+1 KKV Beruházás-élénkítő Támogatási Program a technológiai, infokommunikációs fejlesztéseiket ösztönzi. A mikrovállalkozások áramárainak mérséklése pedig közvetlen költségcsökkentést jelent számukra, ezáltal javítva versenyképességüket és likviditásukat, így forrás szabadulhat fel fejlesztésekre vagy bérnövelésre. Ez különösen fontos válsághelyzetekben, amikor az energiaárak a működőképességüket veszélyeztetik. Ezek az eszközök hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a mikrovállalkozások érdemben fokozzák gazdasági teljesítményüket.

Csökkenő vállalkozásalapítás - növekvő fennmaradás

A vállalkozási kedv alakulása jól tükrözi a gazdasági szereplők várakozásait, ezért kiemelten fontos mutató az újonnan alapított és a megszűnt vállalkozások száma. A KSH legfrissebb adatai szerint 2023-ban több mint 85 ezer új vállalkozást alapítottak Magyarországon, miközben az előző évben ennek közel duplája (161 732 darab) szűnt meg. A vállalkozási kedv – elsősorban a kedvezőtlen gazdasági kilátásoknak, külső környezetnek köszönhetően – az elmúlt években csökkent, azonban évtizedes távlatban továbbra is magasnak tekinthető. A megszűnő vállalkozások száma elsőre magasnak tűnik, ugyanakkor ezen számok mögött kedvező trendek húzódnak: a megszűnő vállalkozások döntő többsége önálló vállalkozó volt és a kata szabályozás átalakításához kötődött. Ezt a számok is igazolják: míg 2021-ben a vállalkozások 60 százaléka önálló vállalkozóként tevékenykedett, ez az arány 2023-ra 2,5 százalékponttal mérséklődött. A szabályozás hozzájárult a rejtett vállalati foglalkoztatás visszaszorításához, ezáltal erősítve a munkaerőpiaci transzparenciát és a tisztességes versenyt. Az új rendszer egyenlőbb közteherviselést teremtett, hiszen megszűntek a túlzottan alacsony adóterhet viselő, de valós vállalati munkaviszonyt tükröző élethelyzetek. A kata átalakításának egyik kevésbé hangsúlyozott, de fontos indoka, hogy sok esetben a munkáltatók kényszerítették bele ebbe az adózási formába a munkavállalókat, és ez a foglalkoztatási forma hosszú távon alacsony nyugdíjakat eredményezett volna. A változtatás célja egy torz rendszer megszüntetése volt, miközben a valódi vállalkozók számára továbbra is elérhetők kedvező adózási formák, mint például a kiva. A szabályozás változásának ellenére az egyéni vállalkozói forma népszerűsége továbbra is töretlen, főleg vidéken, ennek közkedveltségét elsősorban az egyszerű alapítás és a rugalmas működés magyarázza. Nem szükséges hozzá alaptőke, nem igényel cégbírósági bejegyzést, megszüntetése és szüneteltetése pedig lényegesen egyszerűbb, mint a társas vállalkozásoknál.

Vállalkozni mindenképpen érdemes! Ahogyan Kornai János írta: „A vállalkozó óriási jutalomban részesül, ha sikerül az, amit akart.” Itt nem feltétlen pénzbeli, kereseti jutalomra kell csak gondolni, hanem arra is, hogy a vállalkozások viszik előre a nemzet gazdaságát, innovatív, értékteremtő képességük révén, miközben a vállalkozók számára is nagyobb szabadságot, önmegvalósítási lehetőséget jelent, mint az alkalmazotti jogviszony. Ugyanakkor az is igaz, hogy „a kudarc következménye az exit, a vállalkozás elpusztulása”, és nem minden vállalkozás vagy üzleti próbálkozás lesz sikeres, azaz a „vállalkozás lényegéhez hozzátartozik a kísérletezés”. Minden napjainkban sikeres vállalkozó legalább egyszer már csődbe ment hazánkban, míg a sikertelen vállalkozók egyetlen közös pontja, hogy feladták. A próbálkozás az üzleti élet velejárója, e nélkül nem létezik siker, innováció, technológiai és gazdasági fejlődés.

A kezdő vállalkozások számára napjainkban több támogatási program is rendelkezésre áll, például a Széchenyi Mikrohitel MAX+ konstrukció, a GINOP Plusz 1.4.3-24 KKV Technológia Plusz, illetőleg a GINOP Plusz 1.4.4-24 KKV Technológia Plusz Budapest Hitelprogramok. Az álláskeresők vállalkozásindítását pedig a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat vállalkozóvá válást elősegítő támogatása segíti.

Nemzetközi összehasonlításban a cégalapítások számának visszaesése nemcsak hazánkban, hanem az Európai Unióban is megfigyelhető 2022 első negyedévétől, az orosz-ukrán háború kirobbanásától kezdődően (lásd 2. ábra). Teljesen természetes, hogy kiszámíthatatlan és kedvezőtlen gazdasági helyzetben a cégalapítási kedv alább hagy, míg a cégmegszűnések száma nő.

A vállalatalapítás indexe azonban jellemzően valamivel magasabb az Európai Unióban, illetve kevésbé is mérséklődött az elmúlt időszakban, mint hazánkban. Ez részben a vállalkozói kultúra különbségeire (például magyar kockázatkerülés, rövid távú túlélésre fókuszálás) is visszavezethető. A cégmegszűnések indexe ugrásszerűen 2022 harmadik negyedévében emelkedett meg hazánkban, a már fentebb említett kata szabályozás átalakításának köszönhetően. Ezt a hatást kiszűrve a cégmegszűnések tekintetében a magyar gazdaság összességében az európai trendeket követi.

Ehhez kapcsolódóan fontos megemlíteni, hogy a kkv-k éves túlélési rátája meglehetősen volatilis. Az elmúlt években, a pandémia negatív hatásai ellenére, egyfajta javuló trend rajzolódott ki e téren, míg 2022-ben jelentősen mérséklődött a mutató értéke. Ez összefüggésben állhat az előbb említett kata adónem átalakítása miatti vállalkozói tevékenységek felfüggesztésével, megszüntetésével. 2023-ban tovább csökkent a vállalkozások éves túlélési rátája, 80 százalék alá (lásd 3. ábra).

Ugyanakkor az adatok és a tapasztalatok is azt mutatják, hogy az idő előrehaladtával a kkv-k túlélési esélye növekszik. Ez azt jelenti, hogy ha egy vállalkozás eléri a harmadik aktív működési évét, akkor jelentősen nő az esélye annak, hogy öt év múlva is aktív marad. A statisztikák alapján minden 10 frissen alapított cég közül kb. 6 éli meg a 3 éves kort, 5 éven belül pedig 5 vállalkozás eltűnik a piacról. Ez a dinamika különösen a mikrovállalkozásokat érinti, amelyek gyorsan alakulnak, de ugyanolyan gyorsan ki is kopnak a gazdasági vérkeringésből. Kutatások szerint, azok a vállalkozások, amelyek mentorálásban részesültek, 70 százalékban 5 évig vagy tovább fennmaradnak.

Regionális különbségek és szerkezeti kihívások

A vállalkozások földrajzi eloszlása továbbra is jelentősen Budapest-centrikus. A fővárosban és Pest megyében működik a vállalkozások több mint 40 százaléka. Azonban a cégfluktuáció is itt a legmagasabb: habár itt alapítják a legtöbb új vállalkozást, de itt is szűnik meg a legtöbb vállalkozás (lásd 4. ábra).

Az 5 fő feletti vállalatméretek esetében a budapesti dominancia még jelentősebb. Míg az 1-4 fős mikrovállalkozások esetében a vállalkozások ötöde jön létre Budapesten, addig az 5 fő feletti mikrovállalkozások esetében kb. harmaduk, kisvállalkozások esetében majdnem felük, középvállalatok esetében pedig már pontosan a felük.

A vidéki térségekben általában alacsonyabb a vállalkozási kedv, és ez több, egymással összefüggő okra vezethető vissza.

Ezek a régiók gyakran kevésbé vonzóak a cégek számára, mivel kisebb a helyi piac, alacsonyabb a népsűrűség, és a lakosság jövedelmi szintje is jellemzően szerényebb, ami gyengébb vásárlóerőt eredményez. A gazdasági infrastruktúra – például az úthálózat, logisztikai lehetőségek vagy digitális szolgáltatások – sok esetben fejletlenebb, ami megnehezíti a vállalkozások mindennapi működését. További kihívást jelent a képzett munkaerő hiánya: sok fiatal a nagyvárosokat vagy külföldet választja, így a helyi cégek gyakran nehezen találnak megfelelő alkalmazottakat. Mindezek mellett a tőkéhez való hozzáférés is korlátozottabb, ami különösen az induló vállalkozások számára jelent komoly akadályt a fejlődésben. A legkevesebb új vállalkozást jellemzően a Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon alapítják, míg Ausztria közelsége vagy a külföldi nagyberuházások (Debrecen – BMW, Kecskemét – Mercedes, Szeged – BYD) kedveznek a vállalatalapításnak. Bár több külföldi nagyberuházás hatása egyelőre kevéssé látszik a statisztikákban, több helyen már érzékelhető a felkészülés egy következő vállalkozói ciklusra.

Az iparági szerkezetben továbbra is meghatározó a szolgáltató szektor, amely a működő és az új vállalkozások több mint háromnegyedét teszi ki. Az oktatás, egyéb szolgáltatások területein az elmúlt években több új vállalkozás jött létre, míg az ipari és mezőgazdasági vállalkozások száma stagnál vagy csökken. Ez utóbbi azért is jelenthet hosszabb távon problémát, mivel az export, illetve GDP jelentősebb hányadát adják ezek az ágazatok. Várhatóan a német gazdaság recesszióból való kilábalása változtat ezen a helyzeten.

A generációváltás kihívása – optimizmusra okot adó változások

A vállalkozásdemográfia kérdésköréhez szorosan kapcsolódik a generációváltás. Hazánkban különösen időszerű a téma, mivel a legtöbb vállalkozást a rendszerváltás után alapították, az akkori vállalkozói réteg döntő hányada az elkövetkező években közelíti meg a nyugdíjkorhatárt. Ennek következménye, hogy számos kis- és középvállalkozás tulajdonosi struktúrája elöregedett, miközben a generációváltás intézményes feltételei nem mindig adottak. Az Opten adatai alapján azonban e téren változásokat figyelhetünk meg: jelenleg az ún. X generáció (1960-1979) tagjai képviseltetik magukat a legnagyobb arányban a tulajdonosi körben, de arányuk már 50 százalék alá mérséklődött. Emellett egyre több vállalkozás adja át a fiatalabb generációknak a stafétabotot, először jellemzően cégvezetés formájában. Új vállalatalapítás terén pedig már egyértelműen a fiatalabb generációk képviseltetik magukat nagyobb arányban.

Következtetés: struktúra, stabilitás, stratégia

A magyar vállalkozásdemográfia egyszerre tükrözi a gazdaság élénk dinamizmusát és szerkezeti gyengeségeit. A jövő szempontjából kulcsfontosságú, hogy a mikrovállalkozások közül minél többen képesek legyenek fenntartható növekedésre és méretbővítésre. Ennek eléréséhez elsősorban a digitalizáció, a külpiacra lépés és az innováció irányába történő elmozdulások szükségesek, mivel ezen a téren mutatkozik a legnagyobb lemaradás az elmúlt időszakban napvilágot látott kutatások és a rendelkezésre álló adatok alapján. Ehhez ugyanakkor nem elegendőek csupán piaci ösztönzők, különösen igaz ez a jelenlegi, turbulens időszakban, mely a vállalatok körében is fokozta az óvatosságot. Az előrelépés érdekében célszerű gazdaságpolitikai eszközökre is támaszkodni, például támogatási programokra, amelyek ösztönzik a beruházásokat, a digitalizációt és az exportot. Ezen kihívásokra adnak választ a Demján Sándor Program elemei, amelyek több területen, széles és célzott támogatási palettával igyekeznek elősegíteni a magyar gazdaság gerincét jelentő kkv-szektor vállalatainak méretugrását, versenyképességének javulását.

Az igazán jelentős változás azonban akkor következhet be, ha a vállalkozások – kiváltképpen a kisvállalkozások – bizakodva tekintenek a jövőbe és mernek beruházni a fejlődésük érdekében.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Amennyiben hozzászólna a témához, küldjön levelet a portfolio@portfolio.hu címre.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images