John Kerry: Nincs idő halogatásra, sürgősen növelni kell a védett területeket az óceánokon

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A globális bizonytalanság és a multilaterális folyamatok eredményességét firtató kérdések közepette a Nizzában képviselt országok nagyrészt egyetértettek abban, hogy ambiciózusabb választ kell adni az óceánjainkat érintő kihívásokra. Ez azonban csak a kezdet. Ahhoz, hogy időben megvédjük az életet biztosító globális közkincset, a COP30 előtt még sokat kell tenni.

Az ünnepelendő eredmények között ki kell emelni, hogy előrelépés történt a nyílt tengerrel kapcsolatos szerződés terén. Mivel Nizzában 19 ország ratifikálta azt, és további tucatnyi ország vállalta, hogy ezt megteszi, most már jó úton haladunk ahhoz, hogy 2026 elejére működőképessé tegyük ezt a mérföldkőnek számító globális megállapodást, amely lehetővé teszi a védett területek létrehozását a nyílt tengeren. Ezzel egy jelentős problémát kezelünk az óceánokkal kapcsolatban.

A világ óceánjai területének legalább 30%-ának védelmére vonatkozó, 2030-ra kitűzött cél elérése nem lehetséges – az óceánok kétharmadát és bolygónk felszínének felét kitevő – hatalmas nyílt tenger nagy területeinek kijelölése nélkül.

A hatékony tengervédelem megteremtése különösen sürgős a sarkvidékeken, amelyek a klímaválság frontvonalában állnak. A Déli-óceán helyzete szörnyű, és azonnali cselekvést követel a védett tengeri területekre vonatkozó, régóta elakadt javaslatok előmozdítása érdekében. Az ilyen védelem

• egyrészt megvédi az óceán azon képességét, hogy (a szén-dioxid megkötésével) hozzájáruljon a klímaváltozás mérsékléséhez,
• másrészt növeli a tengeri fajok ellenálló képességét a felmelegedéssel szemben (például a túlhalászás okozta nyomás megszüntetésével).

Nizzában több ország is jelentős új tengeri védelmet jelentett be saját nemzeti vizein: Francia Polinézia közölte, hogy közel ötmillió négyzetkilométeren a világ legnagyobb védett területhálózatát hozza létre. A konferencia örvendetes előrelépést hozott a műanyagszennyezés elleni küzdelem és a legkárosabb halászati gyakorlatok korlátozása terén is.

De egyik ezen mérföldkő jellegű intézkedésre sem lehet úgy tekinteni, hogy az önmagában fordulat hoz az óceánok védelmében. Sokkal inkább egy szélesebb körű változás részeiként szemlélhetők: a nagyobb ambíciók egyre erősebb áradatának, amely még nem ért véget.

Gondoljunk csak arra, mit kell még tenni. Először is, sajnos, még mindig elmaradásban vagyunk a tengeri területek védelmének kijelölésében és érvényesítésében.

Még Nizza után is csak az óceánok 10%-a áll valamilyen módon védelem alatt. Ez messze van attól a 30%-os szinttől, amelyet az évtized végéig kellene elérnünk.

Ami még rosszabb, hogy sok védett terület csak névlegesen védett. Sokan például azt remélték, hogy a környezetvédelmi kérdésekben élenjáró államnak számító Franciaország szigorú tilalmat hirdet meg a fenékvonóhálós halászatra a védett területein. Még mindig van idő azonban arra, hogy több ország példát mutasson, többek között a COP30-on.

Másodszor, a pénz még mindig számít. Továbbra is nagy a különbség a vállalt és a megvalósított összegek között.

Globálisan évente mindössze 1,2 milliárd dollár jut az óceánok védelmére, ami a szükséges összeg kevesebb mint 10%-a,

még akkor is, ha tanulmányok szerint az óceánok területének 30%-os, 2030-ra megvalósuló védelme évi 85 milliárd dollárt szabadíthat fel 2050-ig. Valójában a káros halászati támogatásokra fordított pénzek mindössze tíz országban történő átirányítása megoldhatná az óceánok védelmének finanszírozási hiányosságait. A kormányzati kiadásoknak helyre kell állítaniuk, nem pedig gyengíteniük ezt a kritikus erőforrást.

Harmadsorban, Nizzában fülsiketítő volt a fosszilis energiaforrásoktól való függőségünk megszüntetéséről szóló csend. Bár a világ két évvel ezelőtt, az ENSZ dubaji klímacsúcsán (COP28) elkötelezte magát a fosszilis energiaforrásokról való leválás mellett, úgy tűnik, hogy ezt a kérdést minden egyes multilaterális találkozón újratárgyalják. Mivel a klímaválság egzisztenciális fenyegetést jelent kék bolygónk minden élőlényére, az új, korlátlan tengeri olaj- és gázkitermelés ellentétes minden kitűzött célunkkal. Reménykeltő fejleménynek lehet azonban tekinteni a Brazília és Franciaország által elindított, és nyolc ország által támogatott Blue NDC Challenge-t, amely azt szorgalmazza, hogy az óceánalapú intézkedéseket tegyék a nemzeti klímaváltozási tervek részévé.

A nizzai konferenciának ugródeszkává kell válnia a Belémben megvalósítandó nagyobb mértékű fellépéshez az óceánok érdekében. A COP30 ideális platform arra, hogy új tengervédelmi lépéseket, a fejlődő országok természetvédelmi erőfeszítéseinek finanszírozását, valamint a sebezhető sziget- és part menti országok ellenálló képességének növelését célzó intézkedéseket jelentse be.

A COP30 elnökeként és tengerparti országként Brazíliának lehetősége van arra, hogy a nizzai konferencia lendületét felhasználva integrálja az egymással összefüggő klíma- és óceáni válságra adott globális válaszlépéseket. Választhatunk: mi lehetünk az a generáció, amely tettekre váltja az ambícióit, vagy hagyhatjuk, hogy a legfontosabb globális közjavunk visszavonhatatlanul elpusztuljon. Az óceán nem várhat. A COP30-nak eredményt kell hoznia.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

John F. Kerry
Volt amerikai külügyminiszter (2013-2017 között), aki 2021 és 2024 között Joe Biden amerikai elnök klímaváltozási kérdésekkel foglalkozó különmegbízottja volt.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images