Szép csendben megindultak a kirúgások Magyarországon, és még nincs vége a leépítési hullámnak

Két éve nem volt olyan alacsony a foglalkoztatottak száma, mint idén február és április között, ami azt jelzi, hogy a gazdaság hosszú ideje tartó stagnálása végül elérte a munkaerőpiacot is.

A foglalkoztatottak száma 32 ezer fővel csökkent az előző év azonos időszakához képes.

A Portfolio számításai szerint az elsődleges munkaerőpiacon – vagyis a közmunkások és az átmenetileg külföldön dolgozó magyarok nélkül – 4 millió 500 ezer közelébe csökkent a foglalkoztatottak száma, ami szintén 30 ezer feletti visszaesést jelent. Az érdekképviseletek is úgy látják, lassan-lassan csökkentik a létszámot azokon a területeken, ahol gyorsan zsugorodnak a megrendelések.

A foglalkoztatás enyhe csökkenése mellett azonban történtek olyan változások, melyek arra utalnak, hogy a munkaerőpiacon már korábban megkezdődött az alkalmazkodás az elhúzódóan gyenge konjunktúrához, írja friss jelentésében a Magyar Nemzeti Bank.

Az üres álláshelyek számának csökkenése a munkaerőkereslet mérséklődését vetíti előre. Az üres álláshelyek száma 2022 közepe óta mérséklődik, a feldolgozóiparban 46, a piaci szolgáltatások területén 33 százalékkal.

A fenti ábrán az is látszik, hogy az idei első negyedévben már nem csökkent tovább az üres álláshelyek száma.

Mindemellett az is látszik, hogy az elmúlt időszakban jelentősen csökkent a ledolgozott munkaórák száma. Az MNB Inflációs jelentése szerint 2024 harmadik negyedévében az átlagosan ledolgozott munkaórák négy negyedéves mozgóátlaga a foglalkoztatottak között 36,5 óra volt, ami a Covid időszakától eltekintve a legalacsonyabb érték. A vállalatok így alkalmazkodnak ahhoz, hogy sokkal kevesebb a megrendelésük a korábbihoz képest.

Elsősorban a Covid-járvány tapasztalata, hogy a vállalatok a toborzási nehézségekre való tekintettel nem feltétlenül építik le a munkaerejüket még kedvezőtlen gazdasági körülmények között sem.

Ez az ún. munkaerőtartalékolás (labour hoarding) jelensége, melynek lényege, hogy gazdasági visszaesés idején a cégek megtarthatják munkaerőállományukat, és elhalaszthatják a leépítéseket, hogy ezzel elkerüljék az általuk befektetett humántőke elvesztését, illetve az új munkaerő felvételével járó költségeket, még akkor is, ha csökken a termelés. A munkaerő-tartalékolás jelensége tetten érhető a ledolgozott órák számának csökkenésében és a Covid első hullámában a részmunkaidősök arányának emelkedésében.

Erről a jelenségről a Portfolio korábban már írt, a vállalatok szinte mindenféle gazdasági nehézség közepette ragaszkodtak a dolgozókhoz. Elemzésünkben arra jutottunk, a vállalatok a nehéz gazdasági helyzet ellenére azért sem bocsátják el tömegesen a dolgozókat, mert ők is tudatában vannak a demográfiai kihívásoknak. Ezt a problémát az alábbi demográfiai kivetítésünk mutatja be a legjobban: amint látható, a munkaképes korú lakosság csökkenését egyedül a nyugdíjkorhatár emelése lassította le, de az évtized végére valójában elfogy a hadra fogható munkaerő.

A felszín alatt meghúzódó munkaerőpiaci problémák egy ideje azonban több ágazatban tetten érhetők. A privát szektoron belül a legnagyobb csökkenés a feldolgozóiparban következett be, ahol 30 ezer fővel dolgoztak kevesebben az előző év azonos időszakához viszonyítva az első negyedévben. Mindeközben emelkedést mutat a munkaerő-felmérésben elsősorban az egészségügyi, továbbá az oktatás és a közigazgatás ágazat foglalkoztatása is.

Mindazonáltal A vállalatok foglalkoztatási várakozásai arra utalnak, hogy a foglalkoztatás lassú csökkenése tovább folytatódhat a versenyszférában.

Az Európai Bizottság vállalati felmérésének mind a négy szektorában (ipar, építőipar, kereskedelem, szolgáltatások) a vállalatok inkább a létszámuk csökkenésére számítanak a következő három hónapban.

A jegybank vállalati felmérése is megerősíti a fenti képet, a foglalkoztatási várakozások alindexe 2024 novembere óta negatív tartományban tartózkodik. Így a következő hónapokban a foglalkoztatás lassú csökkenése tovább folytatódhat.

A reálgazdasági változásokhoz való alkalmazkodás „béroldali” csatornáját a bérek alakulása jelenti, amely a prémiumok, majd a nominális és reálkeresetek dinamikájában érhető tetten. Az MNB szerint a vállalatok a kibocsátás csökkenésére először a mozgóbérelemek, azaz a nem kötelezően fizetendő prémiumok évközi visszavágásával válaszolhatnak, míg az alapkeresetek változása főleg a következő év elején jelentkezhet. A nominális bérdinamika az infláció és az inflációs várakozások csökkenése, valamint a munkaerőpiac feszességének enyhülése nyomán 2023 májusa óta lassul a versenyszférában.

A munkaerőpiaci alkalmazkodás támogatja az infláció csökkenését, azonban a gazdasági növekedésre vonatkozóan lefelé irányuló kockázatokat hordoz

– állapítja meg a jegybank.

• Egyfelől a lassuló bérdinamika segíti az infláció csökkenésének folyamatát.
• Másfelől a foglalkoztatás mérséklődése és a bérdinamika lassulása lefelé irányuló kockázatokat jelent a háztartások fogyasztására nézve.

A béremelkedések lassulása elsősorban a jövedelmi kilátások óvatosabb újraértékeléséhez vezethet, míg a munkaviszony megszűnése hirtelen és jelentős jövedelemvesztést okoz, ami az érintett háztartások fogyasztását érdemben visszavetheti. Összességében a jegybank úgy látja, hogy

a munkaerőpiaci bizonytalanság emelkedése már önmagában óvatosabb fogyasztói magatartáshoz vezethet, ami a megtakarítási hajlandóság növelésén, és egyes kiadások halasztásán keresztül mérsékelheti a háztartások fogyasztási kiadásait.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images