Magyarországi vízhiány: durva szigorításokra készül a kormány a kutaknál

A kormány társadalmi egyeztetésre bocsátott egy új rendelettervezetet, amely a kelet-magyarországi térségben kijelölt különleges vízkészlet-gazdálkodási körzetben szigorítaná a felszín alatti vízhasználatok feltételeit. A javaslat célja az ivóvízkészletek védelme és a vízbázisok fenntartható kezelése – ehhez jelentős monitoring- és engedélyezési kötelezettségeket írna elő minden olyan vízhasználónak, aki nem háztartási célra használ felszín alatti vizet.

A lépéseknek különös aktualitást ad, hogy Magyarországot súlyos aszály sújtja, különösen Kelet-Magyarország térségében, ahol az Alföldön már kritikus a helyzet, és a talaj felső egy méteres rétege rendkívül száraz, jelentős nedvességhiánnyal. A HungaroMet adatai szerint júniusban a csapadék mennyisége több helyen alig érte el az 5 mm-t, a 90 napos csapadékhiány pedig 50-120 mm között mozog.

Míg az ország északnyugati része valamelyest jobb állapotban van, a középső és keleti régiókban a talaj nedvességtartalma a növények számára hasznosítható szint alatt marad.

Az aszályhelyzet nemcsak a mezőgazdaságot veszélyezteti, hanem rámutat a vízgazdálkodás sürgős reformjának szükségességére, amelyet a kormány új rendelettervezete is érint.

A rendelettervezet egyes elemei lényegében új működési korlátokat vezetnének be azon mezőgazdasági, ipari vagy akár önkormányzati szereplők számára, akik a felsorolt térségekben kutakat létesítenének, illetve meglévő vízhasználatukat folytatnák.

A kijelölt körzetek:

• a Tiszántúl északi és keleti részét fedik le, beleértve például a Kraszna-, Szamos- és Lónyay-főcsatorna-völgyét,
• a Nyírség több részét, a Szatmári-, Beregi-síkot, valamint a Bodrogközt – ezek mind a FETIVIZIG, TIVIZIG vagy ÉMVIZIG illetékességi területéhez tartoznak.

A javaslat szerint minden – nem háztartási célú – vízkivételt biztosító létesítmény kizárólag hitelesített, folyamatos mérésre alkalmas vízmérővel, illetve digitális kútvízmérővel működhetne. Új kutak létesítése előtt kötelező lenne monitoringrendszert kialakítani, amelyhez legalább három, megfelelően szűrőzött megfigyelő kutat kellene telepíteni, vagy már meglévő monitoring kutakat kellene bevonni a megfigyelésbe, amennyiben azok megfelelnek a szakmai követelményeknek. A cél az utánpótlódási területek nyomon követése és az esetleges túlhasználat időben történő felismerése lenne.

A monitoring rendszerre vonatkozó terveket még a kút létesítése előtt be kellene nyújtani a területileg illetékes vármegyei kormányhivatalhoz, amely vízügyi és vízvédelmi hatóságként járna el.

A terv jóváhagyásához szükség lenne a vízügyi igazgatási szerv vagyonkezelői hozzájárulására is. A mérésekhez tartozó adatokat elektronikus úton kellene rögzíteni és az illetékes szervek számára hozzáférhetővé tenni.

A javaslat egyértelműen korlátozná, hogy ki létesíthet ivóvízellátást szolgáló kutat a védett vízadó rétegekre: ezt kizárólag víziközmű-szolgáltató vagy közösségi ellátásra jogosult szervezet tehetné meg.

Ez kizárná például a magánszereplőket vagy kisebb intézményeket abból, hogy saját ivóvízkutat létesítsenek a kijelölt területeken.

Az engedélyezési eljárásokat a jövőben részletes állapotértékeléshez kötnék. A vízügyi igazgatási szervek kétévente értékelnék a süllyedési trendeket, és amennyiben azok egy meghatározott szintet túllépnek, kezdeményezhetnék a vízjogi engedélyek felülvizsgálatát, módosítását vagy visszavonását. A vízhasználók ezen túlmenően kötelezhetők lennének általános hatáscsökkentő vagy vízkészlet-növelő intézkedések bevezetésére is.

A tervezet rendelkezik arról is, hogy a tényleges vízhasználatokat műholdas, távérzékelési módszerekkel is nyomon követhetnék. Ez a megközelítés különösen érzékeny lehet a mezőgazdasági szereplők számára, akik eddig jellemzően kevésbé voltak kitéve ilyen típusú kontrollnak.

Az engedélyezett vízhasználat mennyiségét is korlátozná a rendelet:

egy adott engedély legfeljebb évi 40 ezer köbméter víz kivételére jogosítana fel.

Ez a mennyiség bizonyos intenzívebb öntözési gyakorlatok esetén komoly korlátnak számíthat.

A rendelet társadalmi egyeztetés alatt áll, kihirdetés esetén harminc nappal később lépne hatályba. A dokumentum célként a 2000/60/EK vízkeretirányelvnek való megfelelést jelöli meg, ami az Európai Unió azon célját próbálja elérni, hogy a tagállamok biztosítsák felszíni és felszín alatti vízkészleteik jó állapotát.

A szabályozás várhatóan új kihívásokat jelenthet a kelet-magyarországi vízhasználók számára, különösen a mezőgazdaságban, ahol az öntözésre használt kutak jelentős szerepet játszanak a termésbiztonság fenntartásában. A monitoringrendszerek kötelezővé tétele, az adatgyűjtési elvárások, valamint a szigorúbb engedélyezési keretek mind a vízkészletek tudatosabb kezelését célozzák, ugyanakkor a terhek és költségek a gazdasági szereplőkre is áthárulnának.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio