Birodalmi stílus, Brüsszelre mutogatás? Így nyerné meg Trump a technológiai versenyt

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A Szilícium-völgy agresszív lobbizással és stratégiai elnöki kinevezésekkel tartja fenn politikai befolyását. Most, annak ellenére, hogy a technológiai ipar nem támogatja Trump vámtarifáit és politikai prioritásait, erőfeszítései kifizetődnek, mivel a republikánus vezetők azon dolgoznak, hogy a technológiai szektor szabályozását nemcsak a kongresszusban – ahol a jogalkotási folyamat előrehaladása mindig is valószínűtlen volt –, hanem állami szinten és szerte a világon meggátolják.

Trump „nagy, gyönyörű” költségvetési törvénytervezetének részeként (e cikk elkészülte után a képviselőház és a szenátus is jóváhagyta a törvényjavaslatot - a szerk.)

a törvényhozók egy olyan évtizedes tilalom bevezetését fontolgatják, amely megakadályozná, hogy az amerikai államok szabályozzák a mesterséges intelligenciát.

A javasolt tilalom súlyosan aláásná az AI-rendszerek átláthatóságának előírására, a fogyasztók algoritmus alapú ármeghatározás szembeni védelmére és a munkavállalók megfigyelésének megfékezésére irányuló erőfeszítéseket. Bár nem valószínű, hogy ez átmegy a szenátus eljárásán, Ted Cruz republikánus szenátor ígéretet tett arra, hogy a jövőbeni törvényhozásban hasonló tilalomra törekszik.

A technológiai ipar számára a szövetségi szinten történő preventív fellépés már régóta megbízható stratégia a problémás állami törvények elkerülésére.

Ez egybecseng a republikánusok azon törekvéseivel is, hogy a Fehér Házon belül központosítsák a mesterséges intelligenciát szabályozó hatóságot.

Ez megmagyarázhatja, hogy a javasolt tilalomról szóló vita miért nem az USA államainak jogairól, hanem a geopolitikai aggodalmakról szól főként.

A javaslatról tartott kongresszusi meghallgatáson például a törvényhozók és a szakértők a sacramentói és denveri államtanácsok szerepéről szóló vitát a brüsszeli túlszabályozás és a pekingi tekintélyelvűség ellen szóló, terjedelmes kirohanásokat tartalmazó fórummá alakították át. Ha az USA-ban a mesterséges intelligenciára vonatkozóan a különböző tagállami szintű törvényeket fogadnak el – szól az érvelés –, akkor az amerikai vállalatoknak nehéz lesz innoválniuk és versenyezniük Kínával.

A meghallgatás során az iparág képviselői többször is utaltak az EU olyan kiemelt szabályozásaira, mint a GDPR-ról és az AI-ról szóló jogszabályokra, azzal érvelve, hogy az uniós szabályozás túlterjeszkedése akadályozza Európa képességét arra, hogy világszínvonalú technológiai vállalatokat hozzon létre.

Az üzenet egyértelmű volt: Kína legyőzéséhez az USA-nak nem szabad egy másik Brüsszellé válnia.

De vajon Brüsszel még mindig Brüsszel? Jóval a mesterséges intelligencia szabályozásával kapcsolatos viták előtt a Trump-kormányzat nyomást gyakorolt az EU-ra, hogy az lazítson olyan technológiai szabályozásokon, mint a digitális szolgáltatásokról és a digitális piacokról szóló jogszabályok. Februárban, amikor J.D. Vance alelnök a párizsi AI-csúcstalálkozón az EU és a világ vezetői előtt tartott beszédet, az amerikai vállalkozásokat „terhelő nemzetközi szabályokat” kifogásolta. Ugyanezen a csúcstalálkozón Emmanuel Macron francia elnök jelezte: azt szeretné, ha az EU technológiai jogszabályai „egyszerűsödnének” és „azokat újra összhangba hoznák a világ többi részének” szabályozásaival.

Vannak jelei annak, hogy ez a stratégia működik. Az EU nemrégiben elfogadott, a mesterséges intelligenciáról szóló cselekvési terve (AI Continent Action Plan) enyhébb szabályozási megközelítést tükröz, valamint az amerikai technológiai cégekre kiszabott bírságok mértéke is csökkent. Eközben ugyanezek az amerikai vállalatok továbbra is nyomást gyakorolnak és lobbiznak az Európai Bizottságnál, hogy az AI-ra vonatkozó szabályok „a lehető legegyszerűbbek” legyenek. A technológiai szabályozás egyben továbbra is vitatott elem Trump kereskedelempolitikájában. Májusban Trump azzal fenyegetőzött, hogy 50%-os vámokat vet ki az uniós importra, arra hivatkozva, hogy a digitális adókról és a technológiai szabályozásról folytatott tárgyalásokon továbbra sincs előrelépés.

Az amerikai politikusok gyakran elrettentő példaként állítják be a „Brüsszel-hatást”, amely azon a nagyrészt nem valós elképzelésen alapul, hogy a de facto globális szabályok meghatározásának megszállottjaként az EU túljátszotta a szerepét, és végül szabotálta saját technológiai ágazatát.

Most azonban a „Washington-hatás” kialakulásának vagyunk tanúi:

• a technológiai szektor érintő szabályozások minden szinten (helyi, állami és multinacionális) történő visszaszorulását látni, aminek célja az amerikai cégek dominanciájának megerősítése,
• miközben a szabályozási hatalom egyre inkább a szövetségi kormányzat végrehajtó ágában összpontosul.

A globális technológiai dominanciára törekedve Joe Biden volt elnök – az USA vezette liberális világrend elkötelezett híveként – szövetségesekkel együttműködve dolgozott a „AI biztonsági hálózatok” koordinálásán és a technológiai hardvergyártás kulcsfontosságú részeinek átalakításán. Ezzel szemben, ahogy Jake Werner történész megállapította, Trump „a gazdaságot olyan piacként értelmezi, ahol az alkupozícióval rendelkezők kipréselik a profitot azokból, akiknek nincs, nem pedig olyan ellátási láncként kezeli, amelyben a hatalom a szűkös árukhoz vagy technológiákhoz kapcsolódó stratégiai csomópontokban halmozódik fel".

A félvezetők exportjára vonatkozó – Biden által meghozott – korlátozások feloldásáról szóló döntésével a Trump-kormányzat megmutatta, hogy nem látja szükségét annak, hogy fegyverként használja a csúcskategóriás grafikus processzorokhoz (GPU) való hozzáférést annak érdekében, hogy országokat a tárgyalóasztalhoz ültessen; és nem is mutat nagy érdeklődést a multilaterális koordináció iránt. Az EU nemrégiben bejelentett vámintézkedéseiről szólva Trump a rá jellemző nyers módon fogalmazott: „Nem akarok alkut kötni. Mi már megkötöttük az alkut”.

Ugyanez a logika érvényesül az amerikai belpolitikában is. Biden „törvényhozási összejövetelei” már a múlté, amelyek tagállami törvényhozókat hozták össze, hogy országos jelentőségű kérdésekkel foglalkozzanak. Ehelyett a republikánusok a Fehér Házat akarják az AI-politika központjává tenni, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy megtiltják a tagállamok tisztviselőinek, hogy védelmi intézkedéseket vezessenek be a visszaélésekkel szemben.

Ezek az intézkedések kiegészítik egymást: miközben a kormányzat tisztviselői nyomást gyakorolnak a külföldi kormányokra, hogy azok enyhébb megközelítést alkalmazzanak az amerikai cégekkel szemben, a kongresszus a tagállami szintű felügyelet teljes blokkolására törekszik. Röviden: Washington lesz az egyetlen hely, ahol döntéseket lehet hozni.

A helyzet iróniája a következő: még a szabályozások leépítésének korában is a szövetségi hatóság fogja alakítani az amerikai technológia jövőjét. Az „AI-verseny megnyerése”, amely homályos és nagyrészt meghatározhatatlan cél, éppúgy függ majd az amerikai állami hatalomtól és politikai kényszertől, mint a magán beruházásoktól. Bármilyen csekélyek is a multilaterális együttműködés kilátásai, a Washington-hatás gyorsan visszafogja azokat.

Sok múlik majd azon, hogy mi lesz Kína reakciója. A kilátások borúsak (kivéve azok esetében, akik közvetlenül profitálhatnak a technológiai versenyből): a nacionalista retorika erősödésével a domináns technológiai cégek érdekei egyre inkább felülírják a közjót szolgáló innovációs rendszer vízióját.

Az USA szereti magát a demokrácia és az innováció első számú bajnokának beállítani.

A mesterséges intelligencia terén az elsőség elérésére irányuló stratégiája azonban birodalmi túlkapásokon és a végrehajtó hatalom ellenőrizetlen kiterjesztésén alapul.

A Trump-kormányzat nem az USA vörös tagállamait részesíti előnyben a kékekkel szemben, vagy nem az európai szövetségeseivel együttműködve igyekszik legyőzni Kínát. Ehelyett arra törekszik, hogy csökkentse a tagállami hatóságok és a külföldi partnerek befolyását, valamint a hatékony kormányzás helyett a zsákmányszerzést helyezi előtérbe.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Brian J. Chen
A Data & Society kutatóintézet szakpolitikai igazgatója.

Címlapkép forrása: EU