190%-os vám és a kínai függőség: egy cipőmárka küzdelmei a megváltozott valósággal

Amikor Haley Pavone, a kaliforniai Pashion Footwear cipőmárka alapítója májusban kézhez kapta a 80 ezer dolláros vámterhet, azonnal lépnie kellett. Leállította a cége toborzását, és egy új online fizetési díjat is bevezetett, hogy valahogy kigazdálkodja a váratlan kiadást.

Pedig Pavone elhatározta, hogy megpróbálja elvinni a gyártást Kínából, miután Donald Trump amerikai elnök vámháborús licitbe kezdett az ázsiai országgal – csak éppen nem sikerült. Brazil, indiai és vietnámi gyárakat is számba vett, de mindenhol falakba ütközött. A gyárak magasabb minimális rendelési értéket követeltek meg, a munkások pedig nem voltak kellően képzettek ahhoz, hogy legyártsák a márka különleges cipőit, amelyek laposból magassarkúvá alakíthatók. Ráadásul még ha talált is volna megfelelő munkaerőt, az alapanyagokat akkor is Kínából kellett volna beszereznie.

Egy próbapéldány Vietnamból – egy szíjas sarok – egyszerűen csak csúnya lett.

Így aztán, még akkor is, amikor áprilisban egyes termékei vámja elérte a 190%-ot (!), úgy döntött, marad a megszokott kínai beszállítóknál.

"Senki sem olyan optimalizált, mint Kína" – mondta a 29 éves cégalapító. "Az ottani munkaerő képzettsége és tudásszintje ezekben a különböző iparágakban drámaian meghaladja azt, amit máshol lehet találni."

És ezzel a problémával nincs egyedül. A globális vállalatok továbbra is ki vannak szolgáltatva a kínai gyártásnak, különösen, ha amerikai fogyasztókat szolgálnak ki. A Rhodium Group szerint még azokban az iparágakban is – mint az elektronika, autóipar vagy textil – ahol nagyobb a diverzifikáció, az alapanyagokat a cégek gyakran továbbra is Kínából szerzik be.

A gyártás átköltöztetése sokszor csak látszólagos. Egy friss kutatás azt vizsgálta, hogy hogyan változott a Kínából USA-ba irányuló szállítmányok volumene Donald Trump előző elnöki ciklusa és az akkor vámemelések óta. Arra jutottak, hogy az Egyesült Államok Kínától való függősége 2017 óta valójában csak 6 százalékponttal csökkent – nem nyolccal, amennyivel gondolták, hogy fog. Ennek oka részben az ún. de minimis szállítmányok elterjedése, amelyek vámmentesek 800 dollár alatti érték esetén, illetve az átrakodásos kereskedelem ("transshipment"), vagyis a kínai termékek harmadik országokon keresztüli továbbítása.

Az exportadatok is ezt mutatják: miközben Kína közvetlen exportja az Egyesült Államokba visszaesett, az export Délkelet-Ázsiába meredeken megugrott.

Ezekből az országokból rekordmennyiségű áru érkezik az USA-ba – ami mutatja, hogy a kínai alkatrészek továbbra is kulcsfontosságúak a globális ellátási láncban.

Pavone cipői például a kínai Dongguan városában készülnek, amely a textilipar egyik központja. A szükséges műanyag, fém és szövet alkatrészek a közelből, bejáratott ellátási láncokon keresztül érkeznek. Ráadásul kis tételben is kipróbálhat új dizájnokat, így minimalizálva a kockázatot.

A gyár, amelyben készülnek a cipők, 2000 fős, és a dolgozók fele mérnök. A beszállítója, a Lovejoy Studio tulajdonosa, Long Jaquin második generációs cipőkészítő. Long már 2014-ben nyitott egy gyárat Vietnámban, most pedig Indonéziában tervez hasonlót – de ehhez képzés, befektetés és idő kell. "Az amerikai ügyfelek nyomást helyeznek ránk, hogy menjünk külföldre, de nagyon nehéz áthelyezni a gyártást."

„Ez nagyon, nagyon rossz. Nem tudom, hogy hogyan kellene rendesen végeznem a munkám” – mondta Pavone.

Ennek egy kiváló évnek kellett volna lennie, ehelyett most az fogja meghatározni az évet, hogy egyáltalán túléljük-e.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images