A magyar út: lemaradás vagy felzárkózás

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Kiindulásként nézzük meg, hogy az elmúlt szűk 30 évben hogyan alakult a régiós relatív fejlettség. Ehhez az országok fejlettségi mutatóját Csehországéhoz viszonyítom, mert 1995-ben és 2024-ben is ő az első, így a lokális konvergencia jól illusztrálható. Az 1. táblázat az egyes országok Csehországhoz viszonyított egy főre jutó vásárlóerő-paritásos GDP arányát mutatja.

Az 1. táblázatból megállapítható az egyes országok rangsora, amit a 2. táblázat mutat.

Az 2. táblázat alapján

a magyar gazdaság az 1995-ös harmadik helyéről öt helyezést vesztve a nyolcadik helyre esett vissza,

így jogos a kérdés, hogy mi is történt pontosan. A jó hír az, hogy amint az a 1. táblázatban látható, a Csehországhoz történő konvergencia nem állt meg, azaz nem abszolút lemaradásról, hanem csak relatívról beszélhetünk.

A kiinduló kérdésre azonban az Eurostat adatai alapján nem tudunk válaszolni, mert az Eurostat által évente közölt adatok nem képeznek idősort, mivel minden időszakban az azon időszakban mért relatív árakat használja fel, így két eltérő időpont adatai egyáltalán nem összehasonlíthatók az eltérő árbázis miatt. Az Eurostat fel is hívja a figyelmet, hogy az adatai csak adott időszak keresztmetszeti összehasonlítására használhatók, időbelire nem. Ezért is van az, hogy bár adott időpontban reál mennyiségeket tesz összehasonlíthatóvá az adat, az Eurostat folyóárasnak jelöli ezeket a mutatókat.

Egy kis módszertan
Az elnevezés egyébként félrevezető, mert igaz, hogy az Európai Unió egészére a vásárlóerő-paritásos egy főre jutó GDP megegyezik a folyó áras egy főre jutó GDP-vel, de az egyes országok esetében nem csak volumen és árváltozás van, mint a folyóáras esetben, hanem egyéb változás is, ezért nem is alkot ez idősort. A név mögötti megfontolás az lehet, hogy a folyóáras növekedéseket GDP esetében jóléti és termelési szempontból nem szoktuk vizsgálni, csak a reál mutatókat, így amúgy sem jutna senkinek eszébe időszaki változásokat nézni ezzel az idősorral.

Ha ez az adat időbeli összehasonlításra alkalmatlan, mit tehetünk? Szerencsére nem csak az Eurostat, hanem az OECD, a Világbank és a Penn World Table (PWT) is számít vásárlóerő-paritásos adatokat. Ezek fogyasztási kosara nem európai, hanem globális súlyozású, így közvetlenül korlátozottan összehasonlíthatók, de az országok helyezéseinek trendjei nagyjából hasonlók. A három jelzett adatbázisból csak a PWT számít valódi reál PPP-t, azaz olyat, amely időben is összehasonlítható, de itt az adatok csak 2019-ig elérhetők jelenleg. Most ezeket fogjuk használni az időbeli elemzésre.( Az OECD-nek is van egy félrevezetően „constant PPP GDP” elnevezésű idősora, de ez a nemzeti számlák szerinti GDP átszámítása egy adott fix évi PPP szinten, így dinamikájában nem vásárlőerő-paritásos.)

A népességváltozásról

A növekedési és jóléti összehasonlítások során tipikusan nem az abszolút, hanem az egy főre jutó növekedést vizsgálják. Ez sokaknak triviálisnak tűnik, de azért érdemes ezzel a kérdéssel is foglalkozni, mert a negyedéves, de éves GDP-k megjelenésekor legtöbbször az abszolút GDP számokat szokták összehasonlítani, ami félrevezető lehet. A lakosság változása rövid távon általában kis hatású (de nem mindig), hosszabb távon azonban ez egyáltalán nem elhanyagolható tényező, mint ahogy a 1. ábra is mutatja. Az ábrán négy jelentősen eltérő népességi dinamikával rendelkező országot látunk. A magyar népesség 1995-höz képest majdnem 8%-kal csökkent, míg a cseh majdnem 6%-kal növekedett, miközben a lengyel körülbelül 2%-kal csökkent, a szlovák pedig körülbelül 2%-kal növekedett. Ilyen eltérő dinamika mellett az abszolút növekedések összehasonlítása hosszú távon nagyon félrevezető lenne.

Az 1. ábrán az is megfigyelhető, hogy néha még a rövid távú torzítás is jelentős lehet. Jól látható, hogy a cseh és lengyel népesség 2022-ben az ukrán háború következtében jelentősen megugrott, miközben semmi ilyen nem tapasztalható Magyarországon, és lényegesen kisebb a növekedés Szlovákiában. 2022-ben Csehországban a népesség 2,5%-kal ugrott meg, amit 2023-ban további 1,1%-os növekedés követett, míg Lengyelországban 2022-ben 2,2%-os növekedés volt tapasztalható, de utána inkább lassú kiáramlás tapasztalható. A szlovák beáramlás ezzel szemben csak 0,3%-os volt 2022-ben és további növekedés nem volt tapasztalható. A magyar népesség ebben az időszakban is folytatta az elmúlt években tapasztalható trendszerű csökkenését. Ezek a nagyon eltérő népesség dinamikák nyilván hatással voltak a rövid távú GDP alakulására, így ezek direkt összehasonlítása félrevezető lenne, ezért nézzük mindig az egy főre jutó GDP-t.

A 2. ábrán a magyar egy főre jutó GDP különböző mutatói láthatók 1995=100 bázison. Az ábrán az Eurostat PPS alapú mutatóját azért jelöltem pontozott vonallal, hogy így is jelezzem, hogy ez csak egy látszólagos idősor, idő alapú összehasonlításra nem alkalmas.

A három folytonos vonal a három valódi és reál idősort mutatja,

• az egyik a nemzeti számlák reál növekedése alapján számított mutató (Rgdp_NA),
• a másik kettő, a PWT által számított vásárlóerő-paritásos mutatók, amelyből az egyiket output alapú mutatónak hívnak (Rgdp_O) és az országok termelési képességeinek összehasonlítására alkalmas,
• a másik a felhasználás alapú mutató (Rgdp_E), amely az országok jóléti összehasonlítására alkalmasabb.

Mint látható, a magyar esetben a PWT output alapú mutatója hosszabb távon együtt mozog a nemzeti számla alapú mutatóval, de ez nem szükségszerűen van így minden ország esetében, habár a PWT output alapú mutatójának a nemzeti számlák szerint reál növekedés általában a legmeghatározóbb komponense. Konstrukcióját tekintve az Eurostat vásárlóerő-paritásos mutatója a PWT output alapú mutatójával áll összhangban, így ez a mutató is inkább a termelési képesség térbeli összehasonlítására alkalmasabb, mint a jóléti összehasonlításra. A ráfordítás alapú PWT mutató azért tér el az output alapú mutatótól, mert a nemzeti számlák esetében a cserearányok és a tradable/non-tradable árarányok változások leginkább árváltozásként kerülnek elszámolásra, míg a ráfordítás típusú mutatók esetében ezek befolyásolják a jövedelmeket is. (Ennek részleteiről lásd Robert C. Feenstra et al.: The Next Generation of the Penn World Table, April 2013)

A 3. táblázat jól mutatja, hogy mekkora eltérés lehet a vásárlóerő-paritás alapú és a nemzeti számla alapú egy főre jutó reálnövekedés között egyes országok esetében. A táblázatból látható, hogy a lényeges országonkénti különbségek ellenére is

hosszú távon a legfontosabb tényező a reálnövekedés.

Sajnos a reálnövekedéssel nem magyarázott rész interpretációja nem világos, és a táblázatból az is látható, hogy a fejlettségi szinttel nem is jól magyarázható. Ez azért probléma, mert ha nem értjük, hogy mi okozza ezeket az eltéréseket, akkor szinte lehetetlen menedzselni a vásárlóerő-paritás alapú mutatókat. Ez igaz a PWT output és az Eurostat PPS alapú mutatójára is, de nem igaz a PWT output és ráfordítás alapú mutatójának különbségére, mert mint említettük az jól magyarázható a gazdasági nyitottsággal, a cserearányokkal és a tradeable/nontradeable árarányok változásával.

Amennyiben ennyi módszertani kitérő után szeretnénk megválaszolni a kiinduló kérdésünket, nevezetesen, hogy hogyan is csúsztunk le az országok rangsorában, a 3. táblázat egyből fontos információkkal szolgáltat, mivel látható, hogy az országok növekedési teljesítménye nem független a kiindulási állapottól. Amennyiben a konvergenciafolyamat zajlik, úgy általában a szegényebb országok trendszerűen gyorsabban nőnek. Ha tehát az elmúlt közel 30 év konvergenciateljesítményét akarjuk megérteni, akkor érdemes figyelembe venni a kiinduló állapotokat. Ez azonban azt jelenti, hogy a növekedési adatok direkt összehasonlítása nem járható út, mindenképpen valamilyen modellre van szükségünk, amely segítségével kiszűrjük az eltérő kezdő körülmények hatását és tisztábban látjuk a gazdaságpolitika tényleges szerepét.

Egy ilyen hosszú időszak esetén abszurd lenne a teljes időszakra az 1994-es kiinduló állapotból levezetni a modellünket, így azt a megoldást választottam, hogy az 1995-től 2024-ig tartó időszakot hat darab öt éves periódusra osztottam, és minden periódusra becsültem egy egyszerű modellt, amely megpróbálja megmondani, hogy az adott periódusban mi tekinthető a kiinduló jövedelmi szint függvényében az elvárható vagy trend növekedési ütemnek.

Az egyik ilyen ötéves becslés grafikus illusztrációját a 3. ábrán láthatjuk. Itt az 1995-1999 közötti átlagos éves nemzeti számlák szerinti egy főre jutó növekedési ütemet regresszáltuk az 1994-es PWT ráfordítási alapú egy főre jutó GDP-vel.

3. ábra Éves átlagos tény és trend egy főre jutó GDP növekedési ütemek 1995-1999

Az ábrán jól látható, hogy várakozásainknak megfelelően a kezdő állapot és a növekedési ütem között a várt negatív kapcsolat van. Az is jól látható, hogy a regresszió csak kis részét képes megmagyarázni az eltéréseknek, de ez nem meglepő, mivel ez csak egy a lehetséges magyarázó változók közül. Az ábrán látható, és 4. táblázatból ki is olvasható, hogy ebben az időszakban Magyarország a modell alapján alulteljesített, mivel az elvárt vagy trend éves növekedés esetünkben 3,6% lett volna, de csak 2,5%-kal voltunk képesek nőni évente, így öt év alatt körülbelül 5,3% elmaradást hoztunk össze ahhoz képest, mintha a trendnek megfelelően tudtunk volna növekedni.

Mivel az egyes időszakokra a trendek átlaga megegyezik az országok tényleges növekedésének az átlagával ebben a modellben, így a régión kívüli hatásokat, amelyek mindenkire egyformán hatnak ez a módszer jól kezeli, így a trendhez viszonyított kumulált eltéréseket a gazdaságpolitika hatásának tekintjük az adott időszakban. (Tisztában vagyok azzal, hogy a növekedési teljesítményre egyéb tényezők is hatnak, de öt év elég hosszú, hogy az egyedi, átmeneti tényezők ne dominálják az eredményeket.)

A 3. ábráról és a 4. táblázatból is jól látható, hogy a gazdaságpolitikai szupersztár ebben az időszakban Észtország volt, aki a legnagyobb trend feletti és abszolút növekedést is produkálta. A becsült 3,8%-os trend növekedése mellett a tényleges átlagos 6,6%-os növekedés ebben az időszakban 15,1%-os többlet növekedést generált az elvárt felett.Amennyiben a fenti becslést elvégezzük minden egyes időszakra, úgy a gazdaságpolitikai teljesítmények leírására az 5. táblázatot kapjuk. A többi időszakra a 4. táblázathoz hasonló adatok a cikk végén találhatók (8-12. táblázat). 

A nagy kép 

A táblázatban az országokat a 1995-2024 közötti gazdaságpolitikai teljesítményük alapján rendeztük. A hosszabb időszakok átlagai súlyozott átlagok, ahol a súlyok a periódus eleji egy főre jutó GDP-k. A táblázatból látható, hogy

az időszak egészében a leggyengébb teljesítményt Bulgária nyújtotta, a második horvátrország, majd magyarország és Románia következik.

Az időszak egészében a legjobb teljesítményt Litvánia, Lengyelország és Szlovénia mutatta fel. A táblázatból jól látható, hogy Magyarország számára az igazán elvesztegetett évtized 2000-től 2009-ig tartott, itt több mint 10% elmaradást halmozott fel az ország a trendhez képest. Mint a táblázatból látható, 2010 után a magyar gazdaság nagyjából hozta az elvárhatót, azaz konvergencia pályán maradt, de ezzel a teljesítménnyel aktív előzésre nem is gondolhatott, csak akkor sikerül valakit megelőzni, ha az tartósan alulteljesít.

A 2010-2024 közötti időszakban a legrosszabbul továbbra is Bulgária, Horvátország, Észtország és Románia teljesített. Az élmezőny változatlan, marad Litvánia, Lengyelország és Szlovénia. A magyar gazdaság a középmezőnyben szerepel Csehországgal és Szlovákiával. (Ezért is érdekes, hogy Horvátország és Románia is úgy tudott megelőzni bennünket, hogy nem nyújtott lényegesen jobb gazdaságpolitikai teljesítményt sem 1995, sem 2010 óta, de mint láttuk a 3. táblában, pont ez az a két ország, ahol a PPP növekedés reál növekedéssel nem magyarázott része a legnagyobb volt.)

Az 5. táblázatból további érdekes megfigyelések tehetők meg.

Magyarország esetében az elvesztegetett 2000-es éveket nem követte egy helyreállítási periódus,

azaz növekedési ütem ugyan normalizálódott, de a termelés szintje nem állt vissza a korábbi trendjére. Ez azért érdekes, mert a táblázatból jól látható, hogy néhány ország esetében a jelentős visszaesést követően a termelési szint többé-kevésbé visszatalált az előző trendjére. Ez jól látható Észtországban 2010-14 között és Lengyelországban 2005-09 között.

Magyarország esetén tehát az akkori visszaesésnek máig érezhető hatása van. Hogy ez miért van így, az külön megérne egy elemzést, de ezzel itt nem foglalkozom. Mivel a mai GDP szintje a múltbeli növekedési ütemek láncolataként áll elő, ezért ez nagyon hasonló a kamatos kamat logikájához, ahol amennyiben egy nagy veszteséget nem sikerül korrigálni, úgy ez egy tartósan alacsonyabb értékű portfólióhoz vezet. Hogy a mi esetünkben a múltbéli hibáknak mekkora a hatása? Erre végezhetünk egy egyszerű és primitív becslést, ami még nem is veszi figyelembe a kamatos kamat hatást, csak egy egyszerű arányosítási módszer alkalmaztunk. (Erre azért nem kerülhetett sor, mert a PPS esetében, mint láttuk nem használhatjuk a növekedési ütemeket. A PWT számokkal végezve a kamatos kamat korrekciót 2019-ben nem 5., hanem 3. helyen lett volna Magyarország, miközben az Eurostat számai alapján a 6. helyen voltunk.)

Mint láttuk, a vásárlóerő-paritás alapú egy főre jutó GDP-nek a nemzeti számlák alapú növekedés a legfontosabb tényezője, így elvégezhetünk egy szimulációt, hogy Csehországhoz képest a magyar egy főre jutó GDP hogyan alakult volna, ha nem szenvedi el a 2000-04 közötti 1,7%-os veszteséget és 2005-09 között a további 9,7%-os veszteséget, amely összességében 11,6%-kal alacsonyabb GDP-t eredményez azóta is. Az abszolút eredményeket a 6. táblázat, a relatívakat a 7. táblázat mutatja.

A 6. táblázat alapján világos, hogy a nagyon lassú konvergencia helyett, amit a tények mutatnak, egy sokkal dinamikusabb felzárkózásnak lehettünk volna tanúi.

A 7. táblázat azt mutatja, hogy a szimulációnk szerint 1995 és 2024 között a megfigyelt öt helyezés romlással szemben csak egy helyezéssel csúszott volna vissza az ország, és még csak a minden időszakban magasan az átlag felett növekedni képes Litvánia tudta volna megelőzni.

A fenti írás, egy egyszerű gondolatkísérlet volt arra, hogy megértsük, hogy hogyan csúszott le a magyar gazdaság a környező országok rangsorában. A gazdaságpolitikai ősbűn a 2000-2009 közötti időszak volt, melynek hatását a mai napig érezzük. 2010 óta a gazdaságpolitikának csak arra futotta, hogy a gazdaságot egy lassú konvergencia pályán tartsa, de mivel számos ország jelentősen és tartósan a trend növekedése fölött tud teljesíteni, így ezekhez képest a teljesítményünk negatív. Ha szeretnénk a vásárlőerő-paritásos rangsorba előrejutni, akkor érdemes megértenünk, hogy a tartósan legsikeresebb országok, Litvánia, Lengyelország és Szlovénia milyen tényezők miatt képesek ilyen gyorsan a trend felett nőni.

Függelék az ötéves periódusokról

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images