Eddig tartott a csoda? Kritikus hónapok előtt a válságország

Kritikus időszakhoz érkezett a Javier Milei elnök által fémjelzett gazdasági reformkísérlet Argentínában. Az áprilisban tető alá hozott IMF-megállapodás, a devizapiaci korlátok csökkentése és az árfolyam stabilizálása, valamint a kedvező reálgazdasági folyamatok (csökkenő infláció, gyorsuló növekedés) jó alapot teremtettek a modern piacgazdaság kiépítéséhez, a kedvező hatások azonban kifulladni látszanak.

A tünetek főként a deviza- és munkaerőpiacon jelentkeznek, a problémák gyökere viszont az alacsony bizalomban és a régi beidegződésekben keresendő. A kedvezőtlen fordulat akár Milei infláció elleni küzdelmét is alááshatja, pedig az elnök erre építette gazdasági reformprogramját és politikai hitelességét is. Októberi időközi választás következik, ami jelentős következményekkel járhat bel- és külpolitikai szempontból egyaránt.

Eldől ugyanis, hogy Milei képes lesz-e növelni parlamenti támogatottságát és megalapozni a további reformokat, a nemzetközi befektetők számára pedig kiderül, hogy mennyire erős a gazdasági irányváltás társadalmi támogatottsága.

A hátralévő hónapok három kulcsterülete az infláció, az árfolyam-stabilitás, illetve az elnök támogatottsága lesz, melyeket érdemes külön-külön is megvizsgálni.

Az infláció az egyetlen terület, ami bizakodásra adhat okot

Milei elnökségének első másfél évét alapjaiban határozta meg az inflációs válság, így nem meglepő, hogy az elnök egyik legfontosabb célja az árstabilitás helyreállítása lett. Az elmúlt két év hiperinflációs időszaka után idén tavasszal fokozatosan stabilizálódni kezdett a fogyasztói árak növekedése. Havi alapon az áremelkedés üteme májusban ötéves mélypontra süllyedt (1,5 százalék), melyet ráadásul júniusban sem követett komolyabb kiugrás (1,6 százalék). Ez utóbbi különösen érdekes, hiszen a szezonális hatások megszűnése miatt az elemzők a valósnál jóval magasabb, 1,9 százalékos havi árnövekedést vártak.

A dezinflációs folyamatot leginkább a nemzetközi árupiaci termékek stabil árfolyama segítette, de a tartós árhatásokat mutató maginfláció is 2 százalék alá süllyedt - öt év után először.

Az áremelkedés mérséklődése szempontjából a relatíve erős peso fontos szerepet játszott, amely az import felfutását, valamint a behozott áruk és szolgáltatások árának csökkenését eredményezte 2025 első negyedévében (2,3 százalék). Az infláció lassulását a szigorú monetáris politika is segítette, a jegybank ugyanis a kedvező adatok ellenére sem csökkentette a kamatokat az elmúlt pár hónapban.

A korábbi évekhez képesti árstabilitásnak azonban ára volt. Az export ugyanis képtelen volt lépést tartani a növekvő behozatallal, mely negatív kereskedelmi egyenleget eredményezett. Az idei kereskedelmi hiány még konzervatív becslések szerint is meghaladhatja a 8 milliárd dollárt, ennek finanszírozása pedig súlyos terhet ró a kormányra.

Új árfolyampolitika

Bár az infláció eddig a gazdaságpolitika számára kedvezően alakult, a peso árfolyamáról ugyanez már nem mondható el. Az IMF-fel kötött megállapodással párhuzamosan az argentin kormány áprilisban feloldotta a peso csúszó leértékelést (crawling peg) alkalmazó árfolyampolitikáját és lehetővé tette, hogy az árfolyam egy irányított sávon (jelenleg 972-1439 peso/USD) belül szabadon mozoghasson.

A devizapiaci korlátozások feloldása a várakozásokkal szemben nem okozott azonnal általános peso-gyengülést: egy kezdeti ugrás után az árfolyam az 1150-1200-as sávban stabilizálódott, melynek felső határát egészen június végéig nem is lépte át.

Az árfolyamot a jegybank mellett a kormányzat célzott intézkedései egyaránt erősítették.

Az infláció kordában tartása mellett a szigorú monetáris politika a peso árfolyamának stabilizálását is elősegítette, a régiós országokhoz képest magas kamatok ugyanis vonzóvá tették az argentin eszközöket.

A szomszédokhoz képest relatív magas kamatok lehetőséget biztosítottak az úgynevezett carry trade-re, amely befektetési stratégia külföldi devizában felvett forrás pesoba fektetésével igyekszik kihasználni a két deviza közti kamatkülönbséget. A magas kamatok hatása így a devizapiacon is megmutatkozik, hiszen az argentin eszközök iránti növekvő kereslet a hazai fizetőeszköz erősödését eredményezi.

Az árfolyam stabilizálódása kormányzati intézkedések hatását is tükrözte, Milei ugyanis az export támogatásán és a külföldi befektetői bizalom javításán keresztül növelni tudta a dollár kínálatát, erősítve ezzel a hazai fizetőeszközt. Úgy tűnik azonban, hogy június végén megtört valami: az árfolyam hirtelen gyengülni kezdett, a jelenlegi 1260-as szint pedig azt mutatja, hogy

a peso csak az elmúlt bő két hétben 5 százalékkal értékelődött le.

Történt mindez a kitűnő szójatermés ellenére, mely összesen 1,6 milliárd dollárnyi exportbevételhez és devizatartalékhoz juttatta az argentin gazdasági szereplőket.

A gyengülés hátterében több, egymástól független tényező áll. A tavaszi erős peso külföldi utazásra ösztönözte az argentin lakosságot, amely így a korábbinál jóval több devizát vásárolt. Az év első négy hónapjában külföldre utazók száma 8,4 millióval, azaz 68 százalékkal haladta meg a 2024-es szintet.

A peso gyengülésének fő oka azonban a befektetői hangulat változása volt.

A peso iránti bizalom vélhetően az argentin költségvetéshez kapcsolódó kockázatok erősödése és a választások közeledte miatt rendült meg. A szenátus múlt héten elfogadott egy a GDP 2,5 százalékát kitevő szociális- és nyugdíjreformot, amely aláásná Milei fegyelmezett költségvetési politikára tett ígéretét. Bár az elnök kijelentette, hogy megvétózza a törvényt, a költségvetés körüli aggodalom lépésre késztette a nemzetközi befektetőket, akik közül a JP Morgan már meg is kezdte pesoban denominált eszközeinek értékesítését.

A pesonak a végső lökést maga a lakosság adhatta meg, amely a választások közeledtével elkezdte vagyonát értékálló dollárra váltani.

Argentínában a dollár hagyományosan válságálló fedezeti eszköznek számít, így nem meglepő, hogy a választások közeledtével egyre többen döntenek a dollárvásárlás mellett.

Az argentin valuta leértékelődése nehéz helyzetbe hozza a jegybankot, hiszen

mindez növeli az importköltségeket és erősíti az árnyomást, valamint akadályozza a várakozások horgonyzását is.

Ráadásul jelenleg a nyílt piaci beavatkozás és a monetáris kondíciók további szigorítása egyaránt nehézségekbe ütközne. A peso dolláreladással történő erősítése felemésztené a jegybank amúgy sem nagy devizatartalékát, veszélyeztetve a külföldi adósság jövőre esedékes részletének kifizetését. Monetáris szempontból szintén nincs mozgástér az ösztönzésre, a kamatok esetleges emelése ugyanis a fogyasztás és beruházás visszafogásán keresztül lassítaná a GDP-növekedést.

Ahogy Eduardo Levy Yeyati, a Torcuato di Tella professzora nyilatkozott,

Milei jelenleg súlyos dilemmával néz szembe: az infláció lassítása, a gazdaság ösztönzése és a devizapiac stabilizálása ugyanis csak egymás kárára valósítható meg. Az elnök eddig a politikailag fontosabb infláció elleni küzdelmet választotta, jelenleg azonban a többi terület kiált beavatkozásért.

A gazdaság állapota meghatározó lesz Milei számára

Az argentin gazdaság állapota több területen is kritikussá vált, a problémák és arra adott megoldási javaslatok pedig akár az októberi választásokat is eldönthetik. Az erős peso által fűtött import drasztikusan csökkentette az exportra termelő cégek, valamint a kis- és középvállalkozások versenyképességét. A negatív kereskedelmi egyenleg finanszírozása szintén nehéz feladat lesz. Gondot okoz a külföldi tőkebeáramlás hiánya is, az energia- és bányászati szektoron kívüli beruházások megindulása az elemzők szerint csak a devizapiaci korlátok teljes feloldása és egy munkajogi reform után valószínű. Végezetül pedig a munkaerőpiac alakulása is aggodalomra ad okot, melyet a munkanélküliségi ráta 3 éves csúcsra emelkedése is jól jelez (7,9 százalék).

A munkanélküliség a lakosságot is egyre inkább foglalkoztatja, az AtlasIntel legfrissebb felmérése szerint pedig mára a legégetőbb problémává vált, az inflációt is megelőzve.

Az egyre nyilvánvalóbb gondok ellenére Milei egyelőre képes volt szinten tartani társadalmi támogatottságát, mely egy júniusi felmérés alapján 44 százalékon állt, éppen az elutasítók arányával megegyezően. A támogatói bázis megőrzése a következő hónapok kulcskérdése lesz, az októberi választásokon ugyanis eldől, hogy támogató parlament vagy a múlt heti nyugdíjreformhoz hasonló konfliktusok jönnek-e Milei elnökségének második felében.

Bár elvileg van rá esély, hogy az elnök egy sikeres választás után képes lesz növelni a devizatartalékot és a külföldi tőkebeáramlást, az elemzők szerint a kockázatok magasak maradnak. A szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a gazdaság kifejezetten törékenynek tűnik, az alacsony devizatartalék pedig egy annyira dollarizált országban, mint Argentína, megengedhetetlen luxus. A közelmúlt folyamatai alapján a bizonytalanság várhatóan még hosszú ideig megmarad.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images