Európának össze kell fognia az USA-val – Nincs más esélye a technológiai felzárkózásra

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Amint arra a közelmúltban megjelent elemzések is rámutattak, míg az amerikai technológiai óriás cégek uralják a jelenlegi AI-szférát, addig Európa saját bajnokai kevéssé vannak jelen ebben a szektorban. Az egykor az ipari forradalmat vezető kontinens ma nehezen tud globálisan versenyképes technológiai nagyvállalatokat kinevelni – nem a tehetség vagy az innovatív szellem hiánya miatt, hanem inkább a széttöredezett piacok, az óvatos befektetői megközelítés és az innovációt akaratlanul is elfojtó szabályozási környezet összetett egyvelege miatt.

Ennek az a következménye, hogy Európa növekvő mértékben függ a külső technológiáktól, valamint csökkent a digitális jövő európai értékek és érdekek szerinti alakításához szükséges kapacitása.

Ez a digitális lemaradás legalább annyira stratégiai sebezhetőségnek számít, mint amennyire gazdasági problémának.

Európa technológiai deficitjének majdnem annyira kellene aggasztania az Egyesült Államokat, mint az európai kormányokat.

• Elvégre is egy technológiailag meggyengült Európa kevésbé hatékony partner a globális kihívások kezelésében kezdve a gazdasági versenyképességtől a biztonság kérdéséig.
• Az USA ráadásul azt is tudja, hogy egyedül nem tudja feltartóztatni a kínai technológia áradatát.
• Az európaiak pedig tudják, hogy az amerikai hatalomnak nincs alternatívája.

Mindkettőnek szüksége van a másikra.

Miközben Európa és az USA új technológiai kapcsolatokat keres, az olyan kelet-ázsiai országok, mint Malajzia, a kormányzati befektetések és a dinamikus magánszektor segítségével hatalmas lépéseket tesznek előre. A Közel-Kelet is kihasználja erőforrásait, hogy a mesterséges intelligencia fejlesztésének és a technológiai innovációnak új központjává váljon.

Az új technológiai erőközpontok felemelkedése önmagában is pozitív fejlemény, amely elősegíti a globális versenyt és az innovációt, de egyben aláhúzza azt is, hogy Európának vissza kell szereznie pozícióját.

A legnagyobb kihívást azonban Kína jelenti, amely nem titkolja, hogy 2030-ra az AI terén globális dominanciát kíván elérni.

Kína "Digitális Selyemút" elnevezésű kezdeményezése már most az ország technológiai infrastruktúráját és befolyását terjeszti Európában, Afrikában és másutt. És ez nem csak a piaci részesedésről szól, hanem arról is, hogy a technikai szabványok, a megfigyelési képességek és végső soron Kína tekintélyelvű modellje beágyazódik az országok digitális DNS-ébe. Ha az USA és Európa nem tud meggyőző, demokratikus alternatívát felmutatni, a világ digitális infrastruktúrájának nagy részét egy stratégiai rivális fogja kontrollálni.

A megoldás egy világos stratégia, egy transzatlanti technológiai paktum a 21. századra, 2030-as távlatokkal. Ezt a stratégiát egy megfelelő AI-program körül kialakítani, amely túlmutat a kockázatok szabályozásán vagy megfékezésén. Egy olyan jövőképet kell megfogalmaznunk, amely szerint a mesterséges intelligencia a jót szolgálja, a tudomány fejlődését, az egészségügyi ellátás javítását, a klímaváltozás kezelését és új gazdasági lehetőségek megteremtését. Ez volt az a szellemiség, amely a hidegháború idején a közös amerikai-európai infrastrukturális projekteket ösztönözte, és megteremtette az összekapcsolt és virágzó nyugati világ alapjait. Ezt az ambíciót kell újra felélesztenünk. Európa felismerte ezt: az EU versenyképességéről szóló Draghi-jelentés, a párizsi AI-csúcstalálkozó és a nemrégiben megrendezett hágai NATO-csúcs mind azt mutatja, hogy a kontinens tudatában van a radikális változás szükségességének.

Ennek az új paktumnak a közös kutatás-fejlesztés előmozdítására kell összpontosítania az alapvető AI-modellek és a kritikus technológiák terén. Ez az erőforrások és a tehetségek egyesítését jelenti, hogy Európa megfelelő méretben tudjon versenybe szállni. Át kell gondolnunk, milyen munkaerő áll rendelkezésre a jövőben, és potenciálisan azt is, hogy milyen stratégia vonatkozzon a szükséges humán tőke importálására.

Az olyan meglévő mechanizmusok, mint a Közös Európai Diszruptív Kezdeményezés, a NATO Innovációs Alap és az Észak-atlanti Védelmi Innovációs Akcelerátor, platformként szolgálhatnak a stratégiai kettős felhasználású technológiák közös kutatás-fejlesztéséhez. Az áttörést jelentő technológiákra összpontosító és az innovációs ökoszisztémák által támogatott összehangolt törekvések – a beszerzéstől a tesztüzemekig – biztosítani fogják, hogy az USA és Európa versenyképes maradjon a globális technológiai versenyben. Ehhez a megfelelő finanszírozást a bátor kockázatvállalásra, a gyorsaságra és a világos mérőszámokra összpontosító módszertan szerint kell biztosítani.

Hangsúlyt kell fektetnünk az interoperabilitásra is, különösen a védelmi technológiák terén. Az Atlanti-óceán mindkét partján az országok újraiparosítás felé való fordulása stratégiai lehetőséget kínál arra, hogy az erőfeszítéseket az interoperábilis digitális és hardveres rendszerek köré hangoljuk, megerősítsük a védelmi ellátási láncokat, és elkerüljük a párhuzamosságokat. A közös szabványok és az olyan kritikus képességek közös fejlesztése, mint a felhőtechnológia, az AI-modellek, a kiber- és kvantumtechnológia, biztosítani fogja a transzatlanti ellenálló képességet a jövőbeli konfliktusokkal szemben.

Ennek érdekében befektetéseket kell eszközölni a jövő közös digitális infrastruktúrájába, a következő generációs hálózatoktól kezdve a biztonságos adatközpontokig. Az AI és a kialakulóban lévő AGI-rendszerek óriási keresletet hoznak majd létre az energia, a számítási teljesítmény és a tárolás terén. Az USA-nak és Európának biztosítania kell, hogy rendelkezzünk az AI-ambícióinkat támogató fizikai és digitális infrastruktúrával, és koordinálnunk kell a félvezetők és a fejlett számítástechnika ellátási láncait.

Ebben a köz- és magánszféra közötti partnerségek játszhatnak döntő szerepet, amelyek összehozzák a kormányokat, az ipart és a tudományos életet. A kritikus infrastruktúrák biztonságának – többek között az olyan stratégiai fontosságú helyeken, mint Tajvan – közös prioritásnak kell lennie, mivel a digitális és a geopolitikai stabilitás elválaszthatatlanul összekapcsolódik.

A transzatlanti együttműködés fontos céljának kell annak lennie, hogy alternatívát kínáljon Kína digitális terjeszkedésével szemben, különösen a fejlődő országokban.

Ez a versenyképes finanszírozás, a nyílt forráskódú technológiák és képzések nyújtását jelenti, amelyek összhangban vannak a demokratikus elvekkel, és elősegítik a nyílt, interoperábilis rendszereket. Az Egyesült Államok és Európa csak közös fellépéssel tud az országok számára meggyőző alternatívát nyújtani a kínai, megfigyelő jellegű modellel szemben.

Végül pedig meg kell újítanunk a demokráciáinkat, hogy felvértezzük azokat a technológiai korszakra. Az elkövetkező években meghozott – vagy meg nem hozott – döntéseink határozzák meg, hogy az USA és Európa a technológiai fejlődés következő hullámának élére állhat-e, vagy pedig egy mások által alakított világra fogunk reagálni. Függetlenül attól, hogy milyen kormányzat van hatalmon Washingtonban, a technológiailag fejlett Európa Amerika érdeke, míg Európa sokat nyerhet a transzatlanti technológiai együttműködésből. Egy olyan Európa, amely a kritikus technológiáknak csupán felhasználója, nem pedig létrehozója, olyan Európa lesz, amelynek a hangja és befolyása csökkenni fog.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Ylli Bajraktari
Az amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó volt kabinetfőnöke és az USA mesterséges intelligenciával foglalkozó nemzetbiztonsági bizottságának volt ügyvezető igazgatója, a Special Competitive Studies Project vezérigazgatója.

André Loesekrug-Pietri
A Közös Európai Diszruptív Kezdeményezés, a fejlett kutatási projektek európai ügynökségének elnöke és tudományos igazgatója.

Címlapkép forrása: EU