Vérre menő harc Kína és az USA között – Ki áll nyerésre?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Bár még senki sem intette le a kockás zászlóval a kínai-amerikai versenyt annak kapcsán, hogy ki fogja uralni a mesterséges intelligenciát, a piacok arra fogadnak, hogy az Egyesült Államok győz majd. A chipgyártó Nvidia nemrég lett a világ első 4 ezer milliárd dolláros vállalata (és vezérigazgatója, Jensen Huang globális rocksztár státuszt szerzett). A Microsoft, az OpenAI for-profit részlegének legnagyobb befektetője nem sokkal marad el tőle, 3,7 ezer milliárd dolláros értékeléssel.

Az, hogy valaki a verseny elején vezet, még nem garantálja a győzelmet, különösen, ha innovációról van szó.

Alig telik el nap anélkül, hogy ne jelenne meg egy új hír Kína jelentős AI-eredményeiről.

Lehet, hogy az Egyesült Államok új utat nyitott az OpenAI ChatGPT-jével, de a kínai DeepSeek az év elején sokkolta a világot azzal, hogy mekkora összegből rakta össze az R1 nagy nyelvi modelljét, és az mekkora feldolgozási hatékonysággal bír. A Moonshot AI kínai startup pedig éppen ebben a hónapban tette közzé lenyűgöző Kimi K2 modelljét, amely több fontos mutatóban is felülmúlja a nyugati versenytársakat.

Az AI terén való versenyt számos tényező befolyásolja – nem csak az Nvidia nagy teljesítményű chipjei, hanem a tehetség, a szoftverek és a stratégiai fókusz is. Egyelőre a félvezetők egyértelműen kedvező stratégiai gócpontot jelentenek Amerikának. A Biden-kormányzat "kis udvar, magas kerítés" politikája keretében szigorú korlátozásokat vezetett be a fejlett félvezetők exportjára. Ez azonban visszafelé sült el, bátorítva Kína agresszív törekvését saját AI-chipek kifejlesztésére.

Úgy vélem, végül az AI-versenyt kevésbé a hardver, mint inkább a szoftverek terén történő stratégiai innovációk fogják meghatározni.

Donald Trump amerikai elnök nemrég bejelentett AI cselekvési terve ellenére Kína hosszú távon jó helyzetben van. A 2024-es globális innovációs index (GII), amely 133 ország innovációs teljesítményét mérte össze 78 különböző mutató alapján, Kínát a 11. helyre sorolta – ami óriási előrelépés a 15 évvel ezelőtti 43. helyhez képest. Eközben az USA a harmadik hely körül maradt.

Míg a GII keretrendszere átfogó áttekintést nyújt az innováció szerte a világban történő alakulásáról, egy dolgot nem fed le, az elméleti alapkutatást. Az állami irányítás itt döntő szerepet játszik. A magánszereplőkkel ellentétben, akiket a kereskedelmi haszon motivál, az állami támogatás a tudósoknak és más kutatóknak mozgásteret biztosít a tudás látszólag absztrakt határainak kitolásához.

Ezen a téren az USA veszélyesen lemaradt. Az amerikai Nemzeti Tudományos Alap (NSF) hivatalos statisztikái szerint a szövetségi kormányzat részesedése az USA kutatás-fejlesztésre fordított összes kiadásából az 1964-es, Szputnyik utáni csúcspont óta csökkenő tendenciát mutat. Különösen az alapkutatás esetében a szövetségi kormányzat részesedése a teljes kiadási tételből az 1970-es évek végi 30% alatti értékről 2023-ra 10% körüli értékre csökkent.

Még ennél is nyugtalanítóbb a Trump-kormányzat támadása a tudományos kutatás és a felsőoktatás ellen (állítólag a sokszínűség, a méltányosság és a befogadás programjának megszüntetése érdekében), valamint Amerika egyre aggasztóbb Kína-ellenessége által táplált, az együttműködést elvető gondolkodásmód. A Természettudományok Előrehaladását Támogató Amerikai Egyesület (American Association for the Advancement of Science) által nemrég közzétett részletes k+f-értékelés szerint Trump 2026-os költségvetési évre vonatkozó javaslata valószínűleg 30 milliárd dollárra fogja csökkenti az alapkutatásra szánt szövetségi támogatást, ami 34%-os csökkenést jelent a 2025-ös költségvetési évre előirányzott 45 milliárd dollárhoz képest. Az NSF adatai szerint így 2002 óta nem látott szintre csökkenne a terület finanszírozása.

Ezzel szemben Kína önti a pénzt az ambiciózus tudományos és technológiai programjának előmozdításába, és 2023-ban a globális k+f-beruházások 28%-át fedte le – alig maradva el az USA mögött, amely 29%-os rátával bírt.

Mivel a kínai k+f-kiadások az elmúlt tíz évben átlagosan közel 14%-kal nőttek évente, ami több mint három és félszerese a 3,7%-os amerikai növekedési ütemnek, Kína valószínűleg 2024-ben beérte az USA-t.

Bár az alapkutatásra vonatkozóan az egyes országokat jellemző összehasonlítható adatok nem állnak rendelkezésre, Jimmy Goodrich, a Center for Strategic and International Studies vendég kutatója kísérletet tett azok kiszámítására. A kínai k+f-kiadások trendnövekedésének extrapolációjából azt a megdöbbentő következtetést vonta le, hogy a Trump-kormányzat éppen most adja át Amerika régóta fennálló vezető szerepét az állam által támogatott alapkutatás terén.

Miért? Ugyanez a kérdés feltehető a Trump második elnökségének számos szakpolitikai fordulatával kapcsolatban is, kezdve a vámoktól a külföldi segélyek csökkentésén át a tiszta energiával kapcsolatos kezdeményezések visszavágásáig. A legtöbb ilyen intézkedést a Heritage Foundation által készített Project 2025, a Trump második ciklusára vonatkozó konzervatív program vázolta fel. A tervezet egyik fő célkitűzése azonban állítólag az volt, hogy „az amerikai innovációs ökoszisztémát bajnokká tegye, bevonja és összpontosítsa”. Az alapkutatás későbbi megnyirbálása minden, csak nem ez. Éppen ellenkezőleg, a gazdasági és versenyképességi öngyilkossággal határos.

Hszi Csin-ping kínai elnök pontosan az ellenkezőjét gondolja. Elődjének a „tudományos fejlődésre” helyezett összpontosítását folytatva Xi már régóta hangsúlyozza az alapkutatás fontosságát, mint a kínai innováció egyik pillérét. 2023 elején azt mondta, hogy „az alapkutatás megerősítése a nagyobb önállóság és erő tudomány és technológia terén történő elérésének sürgős követelménye, és ez az egyetlen módja annak, hogy a tudomány és technológia terén világelsővé váljunk”.

Az AI terén való dominanciáért folyó mai globális versenyt gyakran két rendszer – Amerika piacvezérelt modellje és Kína államilag támogatott iparpolitikája – közötti konfliktusként írják le. Az alapkutatás azonban jelentős kiegyenlítő szereppel bír. Függetlenül attól, hogy az állami vagy a magánszektor irányítja a rendszert, az innováció végső soron a felfedezésekből fakad.

A néhai Henry Kissinger, Craig Mundie és Eric Schmidt által írt könyv (Genesis: Artificial Intelligence, Hope, and the Human Spirit) azt állítja, hogy „a felfedezés lehet az emberi faj legfelemelőbb képessége”. A felfedezés kultúrájának fenntartása megköveteli az olyan alapkutatások támogatását, amelyek nemcsak elvontak és elméleti jellegűek, hanem széles területet érintenek.

A puskapor és a papír feltalálóiként a kínaiak már régóta szívükön viselik ezt a tanulságot. Sajnos, Amerika talán nehezebb módon fogja újra ezt megtanulni.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Stephen S. Roach
A Yale University oktatója, a Morgan Stanley Asia korábbi elnöke.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images