Nyugdíjguru: egy 15. havi nyugdíjjal érne fel a Férfi40 korkedvezmény

A Tisza Párt elnöke, Magyar Péter bejelentette, hogy kormányra kerülésük esetén a férfiak számára is bevezetik a 40 évnyi jogosultsági idő elérése utáni nyugdíjat. Ez jelenleg csak a nők számára elérhető, és az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem is alkotmányellenes – hívja fel a figyelmet Farkas András. A nyugdíjszakértő a bejelentés apropóján megvizsgálta, mivel járna egy ilyen változtatás a magyar nyugdíjrendszerben.

Megvalósítható úgy a Férfi40, hogy ne kerüljön veszélybe a nyugdíjrendszer fenntarthatósága?

Farkas András rámutat, hogy a férfiak kedvezményes nyugdíjának ötlete a korhatár előtti, korengedményes, korkedvezményes és hasonló nyugdíjak 2011. december 31-ével történt megszüntetése és a Nők40 2011. január 1-jei bevezetése óta rendszeresen felbukkan. 2015-ben még népszavazást is kívántak kezdeményezni ennek érdekében, de az Alkotmánybíróság nem engedte népszavazásra bocsátani a kérdést. Ez a kudarc azonban azóta sem tántorította el a Férfi40 híveit.

Jelenleg a kétmilliónál kicsit kevesebb öregségi nyugdíjas közül mindössze 38,4% férfi. Ennek oka szomorúan egyszerű: a férfiak születéskor várható élettartama jelentősen rövidebb, mint a nőké: 7,1 évvel rövidebb életre számíthatnak.

Persze a nyugdíjrendszer szempontjából nem a születéskor várható élettartam, hanem a 65 éves korban várható további élettartam a kulcsfontosságú adat.

Magyarországon egy férfi 13,2 évet, egy nő 17,3 évet él átlagosan a 65 éves kora betöltését követően, így a nők javára idős korban 7,1 évről 4,1 évre csökken az élettartam-előny. A férfiak látszólag joggal vethetik föl, hogy a nyugdíjrendszer fenntartásához összességében magasabb összeggel járultak hozzá életük során, mint a hölgyek – hosszabb szolgálati idejük van és e hosszabb idő alatt átlagosan 17%-kal magasabb kereset után fizettek nyugdíjjárulékot –, a nyugdíjrendszer áldásait mégis sokkal rövidebb ideig élvezhetik, mint a nők.

A férfiak melletti érvelésből persze rendre kimarad, hogy a gyermeknevelés vagy a felnőtt hozzátartozó gondozása tipikusan a nőket terhelő feladata nem minősül teljes értékű munkának (a munkabérnél jóval kisebb, ráadásul korlátozott időre és szigorú feltételekkel megállapítható gyermeknevelési segélyek, ellátások, ápolási díjak igényelhetők csak), míg a hétköznapi házimunkáért nemhogy munkabér nem jár, de semmilyen segély sem illeti meg az otthon robotoló nőt (persze a férfit sem, de ő csak ideje töredékét tölti ilyen tevékenységekkel).

A nők láthatatlan munkája valóban láthatatlan

A férfiak magasabb keresetére, ennek következtében a férfiak által fizetett több társadalombiztosítási járulékra és az utánuk fizetett több szociális hozzájárulási adóra való hivatkozás ezért kontraproduktív. A keresetek egyenlőtlensége ugyanis egyenes következménye annak, hogy a nők karrier-íve fűrészfogszerűen alakul, miközben a férfiaké egyenletesen ívelhet fölfelé.

A nők pályaíve ugyanúgy kezd emelkedni, mint a férfiaké, de a gyermekszülés miatt visszazuhan, majd a gyermek bölcsődébe, óvodába íratása után újraindul, aztán megint visszazuhan, ha megszületik a második gyermek, utána megint nekilendül, de vagy a harmadik gyermek, vagy az idős közeli hozzátartozók kényszerű ápolása miatt megint visszakonyul, és így tovább.

Emiatt sokkal kiszolgáltatottabb egy nő a munkahelyén. A férfiakra nem jellemző ez a rángatózó pályaív, a nekilendülések és visszaesések pénzügyileg fájdalmas női ritmikája.

A nemek közti egyenlőség magyarországi érvényre jutásának esélyeit ezen túlmenően is rontja, hogy a nőknek jellemzően sokkal nehezebb magasabb pozícióba kerülniük, a láthatatlan üvegplafon minden nő feje fölött egyre áttörhetetlenebb, minél magasabbra ér a céges vagy hivatali ranglétrán.

Újabb nehézséget okoz, hogy azokban a munkakörökben, hivatásrendekben, amelyekben sokkal több hölgy dolgozik – az "elnőiesedett" szakmákban – jellemzően alacsonyabb a bérszínvonal, példaként elegendő a szociális vagy az egészségügyi szakdolgozói ágazatban dolgozókat említeni. Ha részmunkaidős vagy egyszerűsített foglalkoztatásról van szó, akkor is főként nőket találunk ilyen – jellemzően rosszul fizetett – állásokban.

Mindennek egyenes következményeként Magyarországona nők átlagos nyugdíjvárománya jellemzően 14%-kal kisebb, mint a férfiaké.

"De facto" kettős nyugdíjkorhatár van Magyarországon

A férfiak kedvezményes nyugdíja melletti legfőbb érv nyilván az lehet, hogy a várható élettartamuk valóban jelentősen rövidebb, mint a nőké. A koncepció radikális hívei egyenesen azt nehezményezik, hogy a férfiak többsége meg sem éli a nyugdíjkorhatárt, így végképp a társadalombiztosítás vesztese.

Ez az érv kétszeresen is hibás:

• egyrészt a férfiak többsége (73%-a, vagyis nem a kétharmaduk, hanem háromnegyedük) megéli a nyugdíjkorhatárt (és utána még 13,2 évig él),
• másrészt a társadalombiztosítás lényege éppen az, hogy az egész országra kiterjedő kockázatközösség jegyében a korábban elhunytak is hozzájárulnak a tovább élők nyugdíjának finanszírozásához.

Farkas András ugyanakkor megjegyzi, hogy 2000-ben még csak 67 év volt a férfiak születéskor várható élettartama, és csak 62 százalékuk érte el a 65 éves kort. Természetesen az is igaz, hogy ha a férfiak például 60 éves korukban is elmehetnének nyugdíjba, akkor 83%-uk lehetne nyugdíjas – de ez csak elméleti lehetőség, hiszen a nyugdíjrendszer finanszírozását megoldhatatlan kihívások elé állítaná ez a megoldás.

Magyarország teljes lakosságának (9 604 000 fő) 48%-a férfi, ez az arány csökken a 65 év feletti korcsoportokban 38,4%-ra. Így a nők egész népességre vetített 52%-os többsége a 65 pluszos korosztályokban 61,6%-ra nő. Ebből egyébként az is következik, hogy a nők kedvezményes nyugdíja fokozott terhelést jelent a nyugdíjrendszerben.

Ráadásul annak következtében, hogy a magyar nyugdíjkorhatár egységesen 65 évre emelkedett, miközben a nők kedvezményes nyugdíjához változatlanul elegendő a 40 évi jogosító idő,

de facto kettős nyugdíjkorhatár alakult ki: a férfiaknak minden esetben kivétel nélkül 65 év, a nőknek viszont praktikusan ennél 3-4 évvel alacsonyabb életkor a Nők40 tömeges igénylési lehetősége miatt.

(Jelenleg a 65 éves nyugdíjkorhatár előtt már a főiskolát, egyetemet végzett hölgyek többsége is igényelheti a kedvezményes nyugdíját, ha kívánja.)

Az egységes nyugdíjkorhatár különösen azoknak a férfiaknak okoz súlyos hátrányt, akik egészségre ártalmas munkakörben dolgoztak, s így az átlagos férfi halandósághoz képest is rosszabb életkilátásokkal rendelkeznek. Elsősorban az ő húsukba vágott a korhatár előtti nyugdíjak megszüntetése 2011. december 31-ével és a korkedvezmény-szerzési lehetőség kivezetése 2014. december 31-ével, ráadásul súlyos sérelmeket szenvedtek az egészségügyi és a szociális ellátó rendszereket gyökerestől felforgató átalakítások következtében is.

Férfi43-ról lehetne inkább szót ejteni

A nyugdíjszakértő szerint a férfiak kedvezményes nyugdíjának bevezetése a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát veszélyeztető, rendkívül kockázatos vállalkozás lenne, ha az a Nők40 mintájára történne.

A férfi kedvezményes nyugdíjat a legjobb esetben is 43 évi jogosító időhöz kellene kötni.

Ha a beszámítható szolgálati idők közül ugyanazokat a tartamokat vennénk ki, mint a nők esetében, akkor a legkorábban jellemzően azok a férfiak élhetnének a lehetőséggel, akik a középfokú tanulmányok (szakmunkásképzés, középiskola) után rögtön dolgozni kezdtek, és a sorkatonai szolgálaton kívül (ennek tartamát egy férfi kedvezményes nyugdíjra jogosító időben nyilván figyelembe kellene venni) nem is szakították meg a munkaviszonyukat.

A 2022-es népszámlálás adatai szerint a 60-64 éves férfiak létszáma 261 ezer fő, elsősorban közülük kerülhetnének ki a kedvezményes nyugdíj potenciális jogosultjai. (A 60-64 éves nők létszáma 304 ezer fő, ha még nem igényelték a Nők40-et, akkor elsősorban közülük kerülhetnek ki a Nők40 kedvezményezettjei a következő néhány évben.) A létszámadatok tükrében

a férfiak kedvezményes nyugdíja potenciálisan a Nők40-re fordított nyugdíjkiadás akár 86%-ába is kerülhetne, vagyis meghaladhatná a 400 milliárd forintos tételt.

E tekintetben azt se felejtsük el, hogy a férfiak esetében a kedvezményes nyugdíj összegének kiszámításához átlagosan 17%-kal magasabb nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelmet kell figyelembe venni, ennek következtében a kedvezményes férfinyugdíj átlagos összege jelentősen magasabb lenne, mint a Nők40 átlagos összege.

Megteremthető lenne-e a fedezet erre a lényegében 15. havi nyugdíjjal felérő plusz terhelésre?

A kérdés nyilván költői, hiszen a Nők40 és a 13. havi nyugdíj költségigénye együttesen már jelenleg is ezer milliárd forintos (két havi plusz nyugdíjjal felérő) kiadást generál minden évben – ehhez egy harmadik plusz havi tétel beemelése veszélyezteti az egész rendszer finanszírozhatóságát.

A megoldás mindkét nem számára a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségének jövőbeni megteremtése lehet – de ennek következménye az lenne, hogy a Nők40 a jelenlegi formájában megszűnne, és a kedvezményes nyugdíjakat levonás terhelné. Ez esetben a nők javára az Alaptörvényben előírt és abszolút mértékben indokolt pozitív diszkriminációt a kedvezményes nyugdíjat terhelő levonás mértékében lehetne érvényesíteni (a női nyugdíjat terhelő málusz például harmadannyi lehetne, mint a férfi nyugdíjat terhelő levonás).

A világ összes korengedményes rendszerében annyiszor 4-5% levonás terheli az ilyen nyugdíjakat, ahány évvel a korhatár betöltése előtt igénylik a kedvezményes nyugdíjat.

Így ha például 3 évvel a korhatár betöltése előtt, 62 éves életkorától igényelné

• egy férfi a kedvezményes nyugdíját, akkor annak összegét 3 x 5 = 15% levonás terhelhetné, míg
• egy nő kedvezményes nyugdíját ennek a harmada, 5% terhelné. Így biztosítható lenne, hogy a nyugdíjrendszer finanszírozhatósága fennmaradjon, fenntarthatósága ne sérüljön, és a nők javára a pozitív diszkrimináció alaptörvényi követelménye is teljesüljön.

Ha azt is figyelembe vesszük, hogy Magyarországon az öregségi nyugdíjakra a GDP 7,45%-át fordítják, miközben az EU átlagában az öregségi nyugdíjak fedezete a GDP 10,9%-a, akkor a nők és a férfiak korkedvezményes nyugdíja mellett az összes nyugdíjas helyzete is érdemben javítható a politikai prioritások nyugdíjasok javára történő átrendezésével.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images