Lomborg: Európa zöld dogmája gazdasági öngyilkossághoz vezet

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Bár Európa tudja, hogy fel kell lendítenie a gyenge növekedési adatokat produkáló gazdaságát, következetesen a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére és az egyre dráguló energiára fókuszál, mégpedig gyakran a kevésbé megbízható szél- és napenergia révén.

Ez a keresztesháború jellegű klímapolitika az önszabotázs mesterkurzusának tekinthető, amely a gazdaságot romboló szakpolitikai intézkedésekhez láncolja, miközben erkölcsi felsőbbrendűséget hirdet.

Az EU csak 2024-ben 381 milliárd dollárt költött napelemekre, szélturbinákra, elektromos autókra és hasonlókra – többet, mint amennyit a teljes védelmi kiadásai tesznek ki. Mindez egekbe szökő áramszámlákat okoz – a villamosenergia ára tavaly kétszer magasabb volt az EU-ban, mint az USA-ban, és több mint háromszor magasabb, mint Kínában.

Ráadásul a szigorú szakpolitikai intézkedések az energiaintenzív iparágakat piszkosabb, olcsóbb termelési helyszínekre kényszerítik, így például sok elektromos autó akkumulátorát Kínában szén felhasználásával állítják elő. Bár az EU úgy véli, hogy irreális szén-dioxid-határadókkal ezt el lehet kerülni, sokkal valószínűbb, hogy a kereskedelem ebből következő megszakadása még magasabb árakat okoz az EU-n belül.

A világ többi része viszont le fogja hagyni az EU-t, főként a fosszilis energiahordozók és a növekedés által hajtva. Egykor Európa fő szén-dioxid-kibocsátónak számított, ma már azonban nem játszik központi szerepet a klímasztoriban. A jelenlegi és jövőbeli emisszió hatalmas része Kínából, Indiából, Afrikából, Brazíliából, Indonéziából és számos más, a szegénységből kilábaló országból származik majd. Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a jelenlegi klímapolitika mellett az EU és az Egyesült Királyság ebben az évszázadban az összes kibocsátás alig több mint 4%-át fogja kitenni, ami közel áll az USA 4,9%-os arányához.

A fejlődő országoknak megfizethető, megbízható energiára van szükségük.

Kína, India és Afrika nem fog meghajolni az európai zöld dogma oltára előtt. Úgy építenek szén- és gázerőműveket, mintha nem lenne holnap.

A szegényebb országok nem Európát követik, és nem akarják azt, hogy egekbe szökjenek az áramárak, mint Németországban, vagy áramkimaradások következzenek be a zöld energiapolitika miatt, mint Spanyolországban.

Bár sokan próbálják Kínát zöldnek nevezni, nemcsak nap- és szélenergiából fedezi energiaszükségletét, hanem sokkal több szénből, olajból és gázból is nyer energiát. A Nemzetközi Energiaügynökség szerint valójában Kína 1971-ben még az energiaszükségletének 40%-át fedezte megújuló energiaforrásból, ez az arány 2023-ra mindössze 10%-ot tett ki. A fejlődő világ többi része, például India és Afrika, pedig lelkesen követi ezt a példát.

Ráadásul az EU szakpolitikájának szinte semennyi hatása lesz az éghajlatra. Futtassuk le az ENSZ klímamodelljében a 2040-re megcélzott 90%-os emissziócsökkentést és a 2050-re vállalt nettó zéró kibocsátást, és hasonlítsuk össze azok hőmérsékleti eredményeit a jelenlegi politikával. Miután az EU a globális szén-dioxid-kibocsátás szempontjából nem sokat számít, és mivel már eddig is jelentősen csökkentette az emissziót, a 21. században csak 3%-kal fogja csökkenteni a globális kibocsátásokat. A jelenlegi politika és a 2050-re vonatkozó nettó zéró emissziós politika okozta hőmérséklet közötti különbség 2050-ben pedig jelentéktelen 0,01 Celsius fok lesz, és még 2100-ra is csak 0,04 Celsius fok mutatható ki.

Sőt, modellek azt mutatják, hogy az évszázad közepére az EU számára a költségek évi több mint 3 ezer milliárd dollárra nőhetnek, amely nagyobb összeg, mint az összes jelenlegi közkiadás az EU-ban.

Egy ilyen magas költségű, alacsony hatású szakpolitikát nyilvánvalóan nem fog a világ többi része követni, így még a nagyon erős klímavédelmi intézkedések is lényegében hatástalanok maradnak.

Az egyre magasabb költségek miatt ezt a klímavédelmi politikát és az azt erőltető politikusokat az uniós választók hosszú távon valószínűleg nem fogják elfogadni. Így a jelenlegi uniós klímapolitika nem csak arra nem lesz képes, hogy ténylegesen megállítsa a globális hőmérséklet-emelkedést, de valószínűleg hatalmas visszalépést is okoz majd, miközben a fejlődő világ emissziója a gazdasági jólét iránti jogos törekvéstől vezérelve tovább folytatódik.

A nettó zéró kibocsátás elérésének célja iránti megszállottság elvakítja az EU-t az okosabb megoldások irányába.

Nem a megbízhatatlan megújuló energiaforrások és elektromos autók támogatására fordított ezer milliárdos összegekkel lehet megoldani az éghajlat problémáját. Sokkal okosabb, ésszerűbb megközelítés lenne az innováció, a zöld energiával kapcsolatos kutatás-fejlesztés finanszírozása, kiterjedve a fejlett nukleáris energiára, a szén-dioxid-leválasztásra és a következő generációs megújuló energiaforrásokra, amelyek olcsóbbak, mint a jelenlegi fosszilis energiahordozók, és akkor is elérhetők, amikor a szél nem fúj vagy a nap nem süt. Ez minden országnak segítene abban, hogy végül alacsonyabb költségek mellett álljon át a zöld energiára, ahelyett, hogy csak az elképesztően drága erényfitogtatást folytatnánk.

Az emisszió 90%-os csökkentésére vonatkozó európai ígéret nem jelent előrelépést.

Ez valójában egy gazdasági öngyilkosság ökológiai erényfitogtatásba öltöztetve.

Bjorn Lomborg
A Copenhagen Consensus Center think tank elnöke, amely több száz közgazdásszal (köztük hét Nobel-díjassal) együttműködve a világ fő kihívásaira (kezdve a betegségek, az éhezés felszámolásától az oktatásig, a klímaváltozásig), lényegében az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítására megoldási javaslatokat dolgozott ki. A Stanford Egyetem Hoover Intézetének vendégkutatója. Elemzései, publicisztikái jellemzően a klímaváltozás elleni küzdelem, valamint a globális fenntartható fejlődési célok elérésének kérdését járják körül.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images