A befagyasztott gázár a felelős a magas inflációért - hogyan?

November óta folyamatosan emelkedik a Központi Statisztikai Hivatal által számolt lakossági gázár. Júliusban havi alapon 2,3%-os volt a drágulás, amivel az éves alapú áremelkedés már 23%-os. Ez önmagában 0,4 százalékponttal járul hozzá a 4,3%-os fő inflációs mutatóhoz, vagyis ha nem látnánk a gázárak emelkedését, akkor a hivatalos árindex már hármassal kezdődne.

De mitől drágul a lakosság számára a gáz, amikor annak hatósági díjszabása évek óta nem változott? Erről a sajátos jelenségről korábban részletesen írtunk és értékeltük a KSH által alkalmazott módszert, most csak a friss jelenségre koncentrálva foglaljuk össze a lényeget.

A gáz "statisztikai árának" hektikus mozgása mögött az a módszer áll, ahogyan a hazai kettős lakossági díjszabást a KSH az átlagárakban elszámolja. Mint ismert, bizonyos fogyasztási szint felett a háztartások a normál tarifa hétszereséért kapják a vezetékes gázt. Emiatt a háztartások átlagos gázára attól függ, hogy a lakosság egésze milyen arányban fogyasztott a magasabb árú gázból. Ezt a KSH hónapról hónapra energetikai részadatokból próbálja becsülni. Ezért hiába fix a gáz hatósági díjszabása, a háztartások átlagos gázára a statisztika számára hónapról hónapra mozog.

Ennek látványos időszaka volt a hétszeres gázár bevezetése utáni időszak, amikor a lakosság a gázon elkezdett spórolni, a fogyasztás egyre kisebb része esett a hétszeres árkategóriába, ezért az átlagár hónapról hónapra csökkent. Ha belegondolunk, a módszer logikus, hiszen hiába emeli a kormány hétszeresére a gázárat bizonyos egyedi fogyasztási szint felett, ha ennek (vagy akár egy enyhe időjárás) hatására ad absurdum senki nem fogyasztana a nagyon drága gázból, elég visszás lenne magas árat mérnie a statisztikának.

De mi a helyzet a mostani drágulással? A múlt heti inflációs adat kapcsán azt a következtetést vontuk le, hogy bizonyára a fenti folyamat ellenkezője történik. Vagyis a lakosság több gázt fogyaszt, ezért a teljes fogyasztás nagyobb része esik át a hétszeres gázár kategóriájába, ez pedig az átlagárat megemeli. Ugyanakkor az nem volt világos teljesen, hogy ennek a hűvösebb időjárás, vagy épp a légkondik, medencék nagyobb használata, esetleg az energiaspórolás egy általános enyhülése az oka.

Ezzel kapcsolatos kérdésünkre a KSH adott választ:

A májusi a lakossági fogyasztás – feltehetően az átlagosnál hidegebb időjárás következtében – jelentősen, közel a duplájára emelkedett a 2024. májusi értékhez képest.

Azért a májusi a fontos, mert "a lakossági fogyasztási adatok csak késleltetve állnak rendelkezésünkre, ezért a júliusi inflációs adatban a májusi fogyasztás szerepel legfrissebb adatként (a 12 hónapos mozgóátlagban)" - tájékoztatott a statisztikai hivatal. Vagyis érvényes az az összefüggés, hogy "az egyes háztartások limit alatti és feletti fogyasztásának arányát, és ezen keresztül a kiszámított átlagárat az összfogyasztás változása befolyásolja."

A KSH által alkalmazott módszert egyébként több kritika is érte a múltban. A Portfolio akkori (és azóta is fenntartott) véleménye szerint a nagyon sajátos progresszív gázárképzésre nincs igazán tökéletes megoldás, a magyar megoldás elvi és gyakorlati szempontból sem rosszabb, mint bármelyik másik. Akkor is azt mondtuk, hogy a módszer legfontosabb problémája az, hogy ehhez a KSH-nak a számítás pillanatában nincsenek pontos adatai. Ez most is látszik, hiszen a júliusi inflációt a májusi gázfogyasztási minta befolyásolta.

Az idéntől egyébként az Eurostat egy klasszikusabb megoldást ír elő a KSH-nak, amikor nem változtathatja hónapról hónapra az alacsony és a magasabb árú gáz súlyát a lakossági fogyasztásban. Ez a változtatás azonban csak az európai statisztikai hivatal által közölt harmonizált fogyasztói árindexben (HICP) érvényesül, a hazai fogyasztóiár-index (CPI) számítás módszertanát nem érinti.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images