2035 novemberében járunk, amikor az egyik nagy európai fapados légitársaság kínai gyártmányú C-919 típusú gépével hazaérkezik az ember Budapestre, majd bepattan egy önjáró BYD taxiba, amit kínai napelemek töltöttek fel. Az úton egy kínai telefonon elolvassa a híreket, miszerint bezárták az utolsó európai autógyárat is Magyarországon, az Airbus haláltusáját vívja a maradék európai piacain, miután már kiszorult a világ többi régiójából, Dániában pedig bejelentették, hogy egy kínai cég felvásárolja az utolsó európai szélturbina gyártót. Az európai országok ipari termelése a harmadával esett 2025 óta,
a helyi hozzáadott érték csökkenésével pedig a bérek reálértéke is legfeljebb stagnált, ami visszavetette a fogyasztást.
Az állami adóbevételek csökkenése fenntarthatatlanná tette a szociális ellátórendszereket, az így növekvő társadalmi elégedetlenség pedig még inkább a populista pártok malmára hajtotta a vizet. Mindeközben Európa importfüggősége aláásta maradék külpolitikai szuverenitását is, és végképp a nagyhatalmak játszóterévé tette. Nagyjából ez az a jövőkép, amelyet az EU és tagállamai éppen gőzerővel igyekeznek elkerülni, még a Kínával való konfrontáció árán is. Ugyanis egyre inkább azt látják, hogy vagy most parancsolnak megállást ezeknek a folyamatoknak, vagy később már nem lesz visszaút.
Amire választ kaphat cikkünkben:
- Kína és a túlkapactások problémája
- Hogyan fenyegeti Kína az EU gazdaságát?
- Mi a kínai gazdasági modell lényege?
- Miért nem tudja kezelni Európa a Kína-problémát?
- Ez az utolsó pillanat a változtatásra?
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. A Signature PRO szolgáltatás havi díja 2 990 forint. A hozzáférés egy évre is megvásárolható, amelynek díja 29 845 forint, az éves előfizetés keretében tehát 10 havi díjért cserébe 12 havi szolgáltatást kapnak olvasóink. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
