Az EU mostantól Trump világában él

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Európából nézve furcsa látni, ahogy egy olyan ország, amely 249 éven át hangosan hirdette, hogy az – amerikai alkotmány nyitó soraiban szereplő – „mi, a nép” elvén alapul, hirtelen feladja a saját intézményeibe vetett hitét, miközben az ország törvényesen megválasztott vezetője gyorsan lebontja azokat.

De csak Trumpot hibáztatni azért, hogy Amerika elárulta saját magát, túlságosan leegyszerűsítő magyarázat lenne az Egyesült Államokban végbement átalakulásra. Valami mélyebb és aggasztóbb dolog áll a háttérben.

Amerika hozzájárulása a világhoz abban állt, hogy az I. világháborút követően elkezdve, majd a II. világháború után még nagyobb sikerrel, saját történelmére alapozva kiépített egy világrendet. Olyan alapvető intézmények, szabályok és normák kialakítására törekedett, amelyek lehetővé teszik, hogy a világ kiszámítható módon igazgathassa magát.

Woodrow Wilson elnök 1918 januárjában, az I. világháború utolsó évében kiadott híres 14 pontja tekinthető a II. világháború utáni korszakot formáló eszmék alapjának, köztük a 14. pont: „A nemzetek általános szövetségét konkrét egyezmények alapján kell létrehozni abból a célból, hogy a nagy és kis államoknak egyaránt kölcsönös garanciákat nyújtson a politikai függetlenség és a területi integritás tekintetében".

A nagy és kis államoknak tiszteletben kell tartaniuk egymás politikai függetlenségét és területi integritását. Ma azonban úgy tűnik, hogy ez az alapelv már nem érvényesül. Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna elleni inváziója súlyosan megsebezte azt, de Trump azon nyílt bejelentése, miszerint nem zárja ki az erőszak alkalmazását Grönland és a Panama-csatorna átvételére, a halálos döfést jelentette. Hasonlóképpen, az, hogy Trump a kereskedelmi vámokat fegyverként alkalmazza Brazília ellen, büntetésként a korábbi elnök, Jair Bolsonaro elleni eljárás miatt, elárulja, hogy Trump nem tiszteli Brazília politikai függetlenségét.

Az USA és az EU közötti kereskedelmi megállapodás még ennél is tovább megy. Minden szabályt elhagy.

A II. világháború utáni intézmények és szabályok célja az volt, hogy meghatározzák az elfogadható és elfogadhatatlan viselkedési formákat a nemzetközi ügyek terén, biztosítva, hogy a legtöbb állam lehető legtöbbször kiszámítható módon cselekedjen.

Trump azonban a kiszámíthatatlan viselkedést intézményesíti, mint Amerika nemzetközi magatartásának új normáját.

Kétségtelenül vannak olyan emberek Trump körül, akik hisznek abban, amit Trump tesz, vagy akik azt a látszatot akarják kelteni, mintha a kormányzatnak lenne egy koherens, racionális terve a bombasztikus retorika mögött, amely arról szól, hogy Amerikát újra naggyá kell tenni. De valójában Trump tetteit csak két másik nézőponton keresztül lehet megérteni.

• Először is, Trump kiszámíthatatlan viselkedése eszköz arra, hogy szisztematikusan tesztelje politikai hatalmának határait az összes többi amerikai intézménnyel szemben, beleértve nemcsak a kongresszust, a bíróságokat és a tagállamok kormányzatait, hanem az elit egyetemeket, a nagy médiumokat és a befolyásos ügyvédi irodákat is. Hasonlóképpen, a kereskedelempolitikájának nincs elvi, gazdasági elméleti vagy intézményi alapja; az csupán önkényes és szubjektív, és ez a lényeg.
• Másodsorban, Trump elsődleges indítéka, hogy saját politikai mozgásterének minden korlátját felszámolja. Ez nyilvánvaló volt a von der Leyennel való kézfogásban. Az USA-EU "alku" ratifikálja azt az elképzelést, hogy Trump azt tehet, amit akar, mellőzheti a Kereskedelmi Világszervezet alapelveit (a kereskedelmi partnerek közötti, valamint a hazai és külföldi áruk közötti diszkriminációmentességet; a kereskedelmi akadályok tárgyalásos úton történő csökkentését; a vámok nem önkényes alapon történő változtatását; a nemzetközi kereskedelem fejlődő országok megsegítésére szolgáló eszközként való felhasználását).

Bár lesznek perek és némi ellenállás az alacsonyabb szintű amerikai bíróságok részéről, senki sem gondolhatja, hogy a vámok majd eltűnnek. A politikusok számára semmi sem lehet addiktívabb, mint a nem várt, folyamatosan érkező bevételek (különösen, ha szükségük van a pénzre), és az amerikai államkincstár jelentése szerint a vámbevételek valóban jelentősen megnövekedtek.

A politikában a biztos rövid távú bevételek mindig előnyt élveznek a bizonytalan hosszú távú vagyonvesztéssel szemben. Miután Trumpnak korlátlan hatalmat adott az amerikai kereskedelempolitika felett, annak a kongresszusnak, amely csökkenteni akarná Trump vámjait, meg kellene magyaráznia az amerikai népnek, hogy hol szándékozik új bevételi forrásokat találni, és Amerika esetében az adók széles körű emelése még mindig kizárt. Ezen okok miatt Amerika szakítása saját múltjával valószínűleg tartósnak tűnik.

Mit ígér ez Amerika és a világ számára? Ahogy arra Daron Acemoglu és James A. Robinson rámutatnak, a gazdasági és politikai intézmények a kulcstényezői annak, hogy a nemzetek sikeresek lesznek-e vagy elbuknak. Gondolatmenetük középpontjában az intézmények azon képessége áll, hogy azok meg tudják-e védeni a tulajdonjogokat, és ösztönzőket tudnak-e teremteni a gazdasági növekedéshez.

Bár a nemzetközi és az amerikai intézmények súlyos kihívásokkal küzdenek, még mindig megőrizhetők, ha más államok lépéseket tesznek arra, hogy megvédjék azokat Trump azon csillapíthatatlan törekvésétől, amely személyes hatalmának kiterjesztésére irányul.

Sajnos, az EU pragmatikus, de rövidlátó módon úgy döntött, hogy elfogadja a Trump szerinti világot, ahol a globális kormányzás összes szabályát egyetlen ember szeszélyei váltják fel.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Thomas Bernt Henriksen
A Berlingske vezető gazdasági elemzője, a The Conference Board közgazdász tanácsának volt igazgatója.

Címlapkép forrása: EU