Mit tud Bulgária, amit Magyarország nem? Így lehet végigmenni az euróbevezetés rögös útján

2025. június 27-én megtörtént az, ami nyilvánvaló előzményei ellenére éveken keresztül sokak számára elképzelhetetlennek tűnt. Az Európai Bizottság ugyanis ezen a napon fogadta el hivatalosan Bulgária euró bevezetésére vonatkozó hivatalos kérelmét, amelyet az Európai Központi Bank (EKB) jelentése után július 8-án az Európai Parlament is jóváhagyott. A technikai bevezetést (amely 2026. január 1-jén esedékes) leszámítva ezzel véget ért Bulgária euróövezeti csatlakozásának 18 éves folyamata, mely számos tanulsággal szolgált Magyarország számára is. Cikksorozatunk első részében azt tekintjük át, hogy hogyan volt képes egy klasszikus balkáni ország majd' két évtizedes gazdaságpolitikával végigmenni az euróbevezetés rögös útján és milyen kihívásokkal nézett szembe ezalatt.

A kezdetektől az előszobáig

Bulgária 2007. január 1-jén lépett be az Európai Unióba, a csatlakozási szerződésben vállaltak szerint pedig rögtön meg is kezdte a közös valuta bevezetéséhez szükséges gazdasági és jogi feltételek teljesítését. A globális pénzügyi válság és az azt követő európai adósságválság egy időre megakasztotta a felkészülés folyamatát, de 2016-ban az akkori bolgár kormány újult erővel vetette bele magát a gazdasági-jogi intézményrendszer szükséges átalakításába. Az ország vezetői úgy látják, hogy az euró bevezetése segíteni fogja az Európai Unióba történő szervesebb gazdasági integrációt és a közös döntéshozatalban való eredményesebb érdekérvényesítést, így ez a folyamat élvezett prioritást a balkáni ország elmúlt évtizedében.

A közös valuta bevezetése mögött a legfontosabb érv azonban a hőn vágyott gazdasági stabilitás megteremtése volt.

A bolgár emberek fejében élénken él az 1996-1997-es hazai gazdasági válság emléke (10 százalékot is meghaladó reál GDP-csökkenés, egy ponton 1 082 százalékos hiperinfláció, totális árfolyam- és hitelezési válság, általános bankcsődök), ezért az euróövezetbe való belépés egészen mostanáig mindig egyértelmű társadalmi támogatottságot élvezett. (A mostani támogatottságra, az euróbevezetés társadalmi fogadtatására későbbi cikkünkben még visszatérünk.)

A múlt évezred utolsó éveinek válsága az okozott károk ellenére paradox módon közelebb hozta az euróövezeti csatlakozást, hiszen számos olyan folyamatot elindított, ami később meggyorsította a felkészülés folyamatát.

Ezek közül a legfontosabb a rögzített árfolyamrendszer (valutatanács, currency board) bevezetése volt, melynek értelmében Bulgária fizetőeszköze, a leva árfolyamát először szorosan a német márkához, majd 1999-től az euróhoz kötötte.

A valutatanács már közel három évtizeden keresztül sikeresen biztosítja az árfolyamstabilitást, melyet jól illusztrál a tény, hogy az euró rögzített árfolyama ma ugyanúgy 1,95583 (ennyi levát kell adni 1 euróért), mint volt a közös fizetőeszköz elstartolásakor. A valutatanács bevezetésének azonban ára volt: az árfolyamstabilitás fenntartása megkövetelte az eurózóna monetáris szabályozójaként működő EKB-hoz való feltétlen alkalmazkodást és az önálló monetáris politika feladását, a bolgár kormányoknak pedig éveken át nagyon fegyelmezett költségvetési politikát kellett folytatniuk a rendszer hitelességének megőrzéséhez. Az önálló monetáris politika feladása a gyakorlatban azt jelentette, hogy a bolgár nemzeti bank kamatpolitikájában az EKB mindenkori stratégiáját követte, melyet jól mutat, hogy a két gazdasági egység rövid lejáratú kamatai szinte teljesen együtt mozogtak az elmúlt bő két évtizedben.

Az ábrán is jól látszik, hogy az EKB monetáris döntései bár kis késéssel, de mindig átgyűrűztek a bolgár bankközi piacra is, fenntartva ezzel az árfolyam stabilitását és megakadályozva az esetleges piaci spekulációkat. A lebegő (de legalábbis nem tökéletesen rögzített) árfolyamrendszerű országok devizapiacain törvényszerűen megjelennek a nagyon rövid távú pénzügyi befektetők ("spekulánsok"), akik az árfolyam kisebb-nagyobb volatilitását okozzák. A valutatanácsban ez teljesen másképp működik. Mindaddig, amíg a rendszer hiteles és fenntarthatónak ítélik meg a befektetők, az ilyen típusú befektetések elkerülik az országot, hiszen sem az árfolyamváltozásra, sem a kamatkülönbözet változására nem lehet spekulálni. Cserébe viszont a makrostabilitással megalapozott hitelesség tétje óriási, hiszen ha ez elveszik, akkor nem egyszerűen árfolyamgyengülés, hanem az árfolyamrendszer teljes széthullása a következmény. Emiatt a valutatanácsok fegyelmező ereje a hazai gazdaságpolitikákra többnyire igen erős.

Európa legtöbb országához hasonlóan Bulgária is megszenvedte a 2010-es évek adósságválságát, amely a balkáni országban ismételten egy pénzügyi krízisben kulminálódott 2014-ben. Az ország vezetése ismételten a tanulságok levonásával és strukturális reformokkal reagált a válságra, a bankfelügyelet európai standardoknak megfelelő szigorítása pedig komoly lépést jelentett a közös valuta bevezetése felé.

2018-ban Bulgária hivatalosan is benyújtotta az euró bevezetésére vonatkozó kérelmét, 2020. július 10-ével pedig belépett a bevezetés közvetlen előszobájának számító ERM (Európai Árfolyam-mechanizmus) II. rendszerbe. Ezzel párhuzamosan a dél-kelet-európai ország a Bankuniónak is tagja lett. Az ERM II. feltételrendszer értelmében az euró bevezetésére pályázó ország valutájának két éven keresztül egy meghatározott sávban kell mozognia, bizonyítva az árfolyamstabilitás fenntartásának képességét. E ponton jött jól a korábban bevezetett valutatanács intézménye, hiszen az EKB-hoz kötött monetáris politika de facto biztosította az ERM II. feltételeknek való megfelelést. A politikai vezetőknek egyedül a valutatanács fenntartásának jogi környezetét kellett megteremteniük, amely bár hosszú tárgyalások árán, de sikerült.

Mi is kellett ahhoz hogy Bulgária bevezethesse az eurót?

Az euró bevezetésének, mint a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszába lépésének feltételét és keretrendszerét az Európai Uniót megalapító maastrichti szerződés 121. pontjában szabályozták, ezért a közvéleményben általában csak maastrichti kritériumokként hivatkoznak rá. Az euró bevezetése fontos fejezet az európai gazdasághoz történő integrációban, mely csak akkor lehet sikeres, ha a csatlakozni kívánó tagország és az eurózóna üzleti ciklusai összehangolhatóak. Ezen feltétel biztosítja többek között a közös monetáris politika olajozott működését és azt, hogy a mindenkit érintő döntések (mint például a kamatszint változtatása) a teljes eurózónát érintő gazdasági kihívásokra reagáljanak, ne csak egy-egy országéra. Az üzleti ciklusok összehangoltságát a közgazdászok anno négy kritériumon keresztül definiálták. Ezek az árstabilitás, az árfolyamstabilitás, a fegyelmezett költségvetési politika és a hosszú távú kamatok konvergenciája. Mindezek mellett nem feledkezhetünk meg a pénzügyi jogi integrációról sem, amely a gyakorlatban a nemzetgazdaság alapvető jogszabályainak európai standardokhoz igazítását jelenti. Ahhoz, hogy egy ország csatlakozhasson az európai monetáris unióhoz, bizonyítania kell a legfőbb európai monetáris intézmény (EKB) és az Európai Bizottság számára, hogy főbb makrogazdasági mutatói az eurót már használó országokéhoz közelítenek (konvergálnak). Hosszú távon ugyanis ez a gazdasági felzárkózás és az eredményes közös monetáris és fiskális politika feltétele.

Az ERM II. rendszerhez történő csatlakozás után a bolgár gazdasági-politikai vezetés a maastrichti kritériumok teljesítése felé fordult.

A már több évtizede sikeresen alkalmazott valutatanács rendszere miatt az árfolyamstabilitás de facto megvalósult Bulgáriában,

a többi feltételnek való megfelelés (ahhoz képest, hogy egy kicsi, nyitott, fejletlen, számos politikai és társadalmi feszültséggel terhelt országról van szó) viszonylag jól sikerült, épp a valutatanács már fent említett, makrostabilitást kikényszerítő erejének köszönhetően. Döccenők azért természetesen így is bőven akadtak.

Az euróra való átállás második feltétele a fegyelmezett költségvetési politika volt. A kritérium kimondja, hogy a jelölt ország költségvetési hiánya a gazdasági konvergencia vizsgálati időszakában nem haladhatja meg a GDP 3 százalékát. Bár a kritérium betartása számos közép-kelet-európai országnak (többek között Magyarországnak is) historikusan gondot okozott, Bulgáriában a valutatanács fenntartása miatt már régóta megvalósult.

A bolgár költségvetési egyenleg elmúlt 10 éves adatait elnézve jól látszik, hogy a kormányzat a fellendülés éveiben (2015-2019) képes volt többletet felhalmozni, a hiány pedig még a koronavírus-járvány éveiben (amikor pedig masszív fiskális ösztönzésre volt szükség) sem haladta meg a GDP 4 százalékát. A kritérium tehát egyedül a koronavírus éveiben sérült, ebben az időszakban viszont egyrészt nem volt még reális az euró bevezetése, másrészt pedig az EKB maga is enyhítette a paraméterek vizsgálatát.

A fegyelmezett fiskális politika már előrevetítheti az alacsony GDP-arányos államadósságot, amely szintén az eurózóna-csatlakozás egy szükséges feltétele. Amint az az elmúlt tíz év adatai alapján is látszik, a gazdasági sokkok ellenére Bulgária mindvégig képes volt 30 százalék alatt tartania GDP-arányos államadósságát, amely jóval a szükséges 60 százalék alatt van.

A harmadik maastrichti kritérium a hosszú hozamok konvergenciájára vonatkozik, amely a gazdaságok hosszú távú növekedési kilátásainak közeledését hivatott jelezni. A maastrichti szerződés szerint a konvergencia feltétele az, hogy a csatlakozni kívánó ország 10 éves kötvényhozama maximum 2 százalékponttal haladja meg az eurózóna három legalacsonyabb inflációval rendelkező államának 10 éves kötvényhozamainak átlagát.

Ezen szabály teljesítése a valutatanács fenntartása, az alacsony államadósság és az ERM II. miatti magasabb piaci bizalom miatt szintén könnyen teljesült.

A problémák az inflációval adódtak.

Az euró bevezetését hivatalosan először 2022. január 1-re tűzte ki a bolgár kormány, a közben kibontakozó inflációs válság azonban meghiúsította az elképzelést. A bolgár gazdaság már régóta szenvedett a feszes munkaerőpiac miatti bérnyomástól, amely a koronavírus-válság és az orosz-ukrán háború által okozott keresleti (fogyasztásösztönzés, állami túlköltekezés) és kínálati (energiaárak emelkedése, ellátási láncok széttöredezése) sokkokkal kiegészítve súlyos inflációs válságot eredményezett a balkáni országban.

Az eurózónához kötött kamatszintek és árfolyamstabilitás ellenére majdnem 20 százalékig emelkedett az infláció (miközben az eurózónában 10,6 százalékon tetőzött), amely jó pár évig ellehetetlenítette az euró formális bevezetését.

A konvergencia-kritérium teljesítéséhez az szükséges, hogy az adott ország áremelkedésének üteme maximum 1,5 százalékponttal haladhatja meg az eurózóna három legalacsonyabb inflációval rendelkező ország értékének átlagát.

Az infláció ragadóssága miatt éveket csúszott a bolgár euróbevezetés, amely sem 2023-ban (amikor a horvátok kis engedménnyel megkapták a zöld lámpát), sem tavaly, sem pedig idén nem tudott megvalósulni. 2025-re azonban az eurózónával összhangban Bulgáriában is helyreállt az árstabilitás, így hivatalosan is megnyílt a lehetőség a közös valuta 2026-os bevezetésére. A teljesség kedvéért mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a feltétel teljesítése idén is csak hajszálon múlt, a kórházi napi díjak állam általi 82,8 százalékos csökkentése nélkül pedig nem is következett volna be, márpedig ezt nyugodtan besorolhatjuk a statisztikai trükközés kategóriájába.

Az inflációs kritérium körüli problémákkal párhuzamosan a szükséges jogi keretek megteremtése is egyre csak késett,

mivel az elmúlt években stabil kormányzóerő híján (2023 áprilisában két év alatt már az 5. választást rendezték) a jogalkotás csak nagyon lassan tudott haladni. 2024-ben azonban a pénzmosás elleni rendelkezések, az új kereskedelmi csődtörvény és a biztosítótársaságok új szabályozásával az összes akadály elhárult az euró bevezetése elől. Az említett politikai bizonytalanság miatt az idei évben még nem tudott megvalósulni az euróra való technikai átállás, de a 2026. január 1-i dátumra már az Európai Bizottság, az Európai parlament és az EKB is áldását adta.

Mit tanulhatunk Bulgária példájából?

Bulgária gazdaságának elmúlt három évtizedes története számos tanulsággal szolgálhat a többé közép-kelet-európai országnak és Magyarországnak. Ezek közül a legfontosabbakat szedjük most össze.

• Intézményrendszerükből fakadóan a közép-kelet-európai országok gazdasági felzárkózásnak szükségszerű velejárói a kisebb-nagyobb krízisek. Ezeket a válságokat elkerülni szinte nem nagyon lehet, tanulni belőlük azonban annál inkább. Márpedig Bulgária ezt tette és a valutatanács bevezetésével, valamint a jogi reformmal jó helyzetbe hozta magát az euró bevezetését illetően.
• A közel 30 évig működő bolgár valutatanács megmutatta, hogy az önálló monetáris politika feladása nem jelent automatikusan gazdasági destabilizációt és tehetetlen államot. Ez ugyanis gazdaságpolitikai fegyelmet és stabilitás iránti elköteleződést tükrözött, ami erősítette a befektetői bizalmat. Az erőfeszítések jutalma pedig a régiós versenytársaknál kedvezőbb finanszírozási feltételek (alacsonyabb rövid és hosszú kamatok), tartósan alacsony infláció és szinte kockázatmentes árfolyam volt. A lényegében EKB-től importált monetáris politika egyedül a 2021-2022-es inflációs válság során jelentett komoly kihívást, keresletet befolyásoló monetáris eszköz híján ugyanis a bolgár kormánynak fiskális oldalról kellett letörnie az árak elszabaduló emelkedését. A politikai vezetés végül árkorlátozásokkal, célzott juttatásokkal és adópolitikával, valamint a versenyszabályok szigorításával tudta lassítani az árak emelkedését. Az euró bevezetését itthon számos közgazdász kritizálja az önálló monetáris politika feladása és az inflációs sokkoknak való kitettség miatt,

  Bulgáriában ugyanakkor a monetáris eszközök hiánya és strukturális problémák ellenére sem volt akkora az infláció az elmúlt években, mint Magyarországon.

• Az euró bevezetéséhez fegyelmezett költségvetési politikára van szükség. Bár az elmúlt évek politikai instabilitása jelentősen lelassította a monetáris unióhoz történő csatlakozási folyamatot, kiderült, hogy a folyamat szempontjából a stabil költségvetés fontosabb volt, mint a stabil kormányzás.

Végezetül érdemes megjegyezni, hogy az euró bevezetése, mint minden hosszú folyamat szempontjából kiemelten fontos a társadalmi támogatás megőrzése. E tekintetben sokáig jól állt Bulgária (a 2010-es évek elején például stabilan 10-15 százalékponttal többen támogatták, mint ellenezték a közös valuta bevezetését), az elmúlt pár évben azonban ebben változás következett be. Jelenleg az inflációtól való félelem és a politikai vezetéssel szembeni bizalmatlanság miatt a társadalom több, mint fele elutasítja az euróra való átállást, így a megfelelő tájékoztatás és az emberek bizalmának visszaszerzése lesz a következő hónapok legfontosabb feladata. Erről részletesebben következő cikkünkben írunk majd.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images