Fontos stratégiai döntés előtt áll az EU Kínával kapcsolatban

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az év elején a kínai CATL, a világ legnagyobb akkumulátorgyártó cége bemutatott egy olyan elektromosjármű-akkumulátort, amely mindössze öt perc töltés után 520 kilométeres hatótávolságot képes biztosítani. A bejelentés egy hónappal azután történt, hogy a BYD, Kína vezető elektromosjármű-gyártója elindította saját ultragyorstöltő-rendszerét. A napenergia terén is megdöbbentőek a számok: a kínai cégek ma már évente több mint 1200 gigawattnyi napelemet tudnak előállítani.

Ezek a teljesítmények a globális zöld technológiák terén zajló verseny eredményei, amelyben Kína nagy fölénnyel vezet. Egyesek ezt a kínai termékek túlkínálatának problémájaként értelmezik. Egy másik megközelítés szerint azonban a világ többi része nem alkalmazza elég gyorsan ezeket a technológiákat. Míg Kína zöld feldolgozóipara nagy sebességgel pörög, addig más országoké alapjáraton döcög.

Ennek fényében Európa stratégiai döntés előtt áll. Válaszolhat defenzív iparpolitikával: az ellátási láncok biztosításával, vámemeléssel és hiábavaló felzárkózási kísérletekkel. Vagy pedig létrehozhat egy közös versenyképességi programot, amely lehetővé tenné Európa számára, hogy erősségeit – a szabályalkotást, a koalíciókötést és a normák meghatározását – felhasználja a zöld technológiák alkalmazási környezetének kialakítására, a szabványok meghatározására és a zöld beruházási keretek felügyeletére.

Az Európai Unió és Kína közötti kapcsolatokban az elmúlt években bekövetkezett törés ellenére a tiszta kereskedelem és beruházások terén való együttműködés nem is annyira elrugaszkodott gondolat.

A klímaváltozás okozta átalakulás a 21. század meghatározó politikai és gazdasági kihívása. Ezen a téren pedig az EU és Kína egymásra vannak utalva:

ha Európa lassítja a dekarbonizáció folyamatát, akkor kínai eszközök lehetnek majd parlagon, míg Kína megtorlással nézhet szembe, ha nem hajlandó a globális normáknak megfelelően együttműködni vagy igazodni. A kérdés most az, képesek-e konstruktívan alakítani a kölcsönös egymásrautaltságukból adódó helyzetet.

A klímavédelmi partnerség létrehozására nyitva álló szűk lehetőség kihasználásához olyan megállapodásra van szükség, amely elősegíti az egyes kormányok alapvető gazdasági érdekeit. Az EU számára ez azt jelenti, hogy csökkentenie kell a kínai importtól való függőséget, miközben az értékláncban feljebb lép. Kína számára pedig azt, hogy a változó világkereskedelmi környezetben meg kell őriznie a nagy értékű exportpiachoz való hozzáférését. A sikerhez mindkét fél részéről pragmatizmusra van szükség.

Az, hogy az EU és Kína hatékonyan tud-e együttműködni, több tényezőtől függ.

• Először is, meg kell állapodniuk a helyi tartalomra (local content) vonatkozó követelményekről. Az EU-nak 2030-ra a zöld technológiák legalább 40%-a esetében a hazai gyártást kellene megcéloznia – nem csak az alacsony béreket kínáló összeszerelés, hanem az olyan magasabb értékű tevékenységek terén is, mint a kutatás-fejlesztés – a munkahelyteremtés és az ellenálló képesség megteremtése érdekében.
• Másodsorban, minden partnerségnek meg kell nyitnia az utat a vegyes vállalatok előtt, amelyek segítettek Kínának a technológiai szintlépésben, és amelyek már most is kialakulóban vannak az EU akkumulátor- és autóiparában. Megfelelő struktúra esetén az ilyen partnerségek kölcsönös előnyöket biztosíthatnak a feleknek, miközben az együttműködést hosszú távú ipari stratégiák részévé tehetik.
• Harmadsorban, a kereskedelmi intézkedéseket gondosan kell kalibrálni. Bár az EU 45,3%-os vámokat vetett ki a kínai elektromos járművekre, az import terén emelt akadályok önmagukban nem képesek megszüntetni a versenyképességbeli lemaradásokat. Legjobb esetben is csak kiegészíthetik az olyan stratégiai jellegű szakpolitikai erőfeszítéseket, mint a helyi tartalomra vonatkozó szabályok és az ipari partnerségek. Ha rosszul alkalmazzák a kereskedelmi intézkedéseket, akkor tovább gyengülhet Európa technológiai pozíciója ahelyett, hogy időt nyernének a Kínához történő felzárkózáshoz.
• Negyedsorban, strukturált mobilitási rendszerekre van szükség. Néhány EU-tagállam már elkezdte korlátozni a vízumok kiadását kínai mérnökök számára. Ez rövidlátó intézkedés. Ha lehetővé tennék az európai cégek számára, hogy kínai tehetségeket alkalmazhassanak, és fordítva, akkor az biztosítaná, hogy kutatás-fejlesztési és tervezési tevékenység is történjen Európában, ne csak a végső összeszerelés.

Végső soron mindkét fél számára gazdasági és geopolitikai előnyökkel járna, ha megtalálnák a dekarbonizációs erőfeszítések terén az együttműködés módját.

• A Kínával való együttműködés erősítené az EU ellenálló képességét, megerősítené ipari ágazatát, és a tiszta technológiák terén vezető szerepet biztosítana az uniónak.
• Kína képes lenne a zöldtermék-többletét értékesíteni, biztosítaná a piacra jutást, és jelezné a világnak, hogy miközben az Egyesült Államok visszavonul a klímavédelmi törekvésektől, saját maga továbbra is elkötelezett a zöld növekedés mellett.

Az EU és Kína sokkal inkább összhangban van egymással, mint azt sokan gondolnák. Mindkettő nettó importőr a fosszilis energiahordozók terén. Mindkettő a karbonmentes technológiák jelentős gyártója, és így érdekeltek a zöld termékek iránti globális kereslet fenntartásában. A növekvő bizonytalanság közepette pedig mindkettő úgy tekint az energetikai átmenetre, mint amely a versenyképesség és az innováció legéletképesebb útja.

Ez a lehetőség azonban nem örökké fog fennállni. Mivel a tudományos és politikai határidők közelednek egymáshoz, az elkövetkező hónapok kritikus fontosságúak abban a tekintetben, hogy a világ a párizsi klímamegállapodás 1,5 Celsius fokos céljának eléréséhez vezető úton haladjon. A közelmúltban tartott EU-Kína csúcstalálkozó megteremtette a dekarbonizáció terén való szorosabb együttműködés alapjait. Mivel azonban egyre nagyobb a nyomás, hogy a novemberi belémi ENSZ klímakonferencia (COP30) előtt mutassák be a 2035-ös klímavédelmi célokat, az EU Tanácsának következő, dán elnökség alatt tartandó szeptemberi ülése kulcsfontosságú lesz.

Mivel számos európai ország – különösen Franciaország – egyértelműbb ipari és beruházási tervet sürget, mielőtt elkötelezné magát a 2035-ös emissziócsökkentési cél mellett, az EU állam- és kormányfőinek a szeptemberi ülésen ki kell alakítaniuk az ipar átalakításának kereteit. Ennek a tervnek fontos része lesz, hogy az EU miként lép fel Kínával szemben.

Azzal, hogy Európa azt a meggyőződést követi, hogy először az új megoldásokat kell kiépíteni, mielőtt a régit fokozatosan kivezetik, kezdi követni Kína stratégiáját. Ehhez azonban tanulnia kell e stratégia Kína általi következetes és szisztematikus megvalósításából, amelynek középpontjában a tiszta technológiák teljes értékláncának hosszú távú tervezése áll.

Kínának is fel kell mutatnia egy ambiciózus 2035-re vonatkozó emissziós célt, amely összhangban van a 2060-ra vonatkozó nettó zéró kibocsátási célkitűzéssel – amely nagyjából 30%-os csökkenést jelent a tetőző szén-dioxid-kibocsátáshoz képest, amelyet várhatóan ebben az évtizedben ér el. Ez erősítené Kína nemzetközi hitelességét, és elősegítené az EU erőteljes célkitűzései számára a mozgástér megteremtését.

Európa és Kína egyaránt a zöld növekedésre tette fel a jövőjét. Ahhoz, hogy ez sikeres legyen, és hogy a dekarbonizációból származó előnyöket teljes mértékben ki tudják használni, közös célokat kell találniuk a tiszta kereskedelem és a beruházások terén – ez azon kevés területek egyike, ahol a stratégiai önérdek és a globális közjavak még mindig közelednek egymáshoz.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Emmanuel Guerin
Az Európai Éghajlatvédelmi Alapítvány (ECF) kutatója, az ECF vezérigazgatójának különleges tanácsadója. Korábban a francia külügyminisztérium szakértőjeként is dolgozott, és részt vett a párizsi klímamegállapodás megalkotásában.

Bernice Lee
A Chatham House kutatója, különleges tanácsadója. Kiemelten a klímaváltozás, a fenntarthatóság, illetve a nemzetközi kereskedelem (különösen annak kínai relációinak) kérdéseit kutatja.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images