Súlyos gondokkal küzd az orosz gazdaság – Ez hozhat fordulatot a háborúban?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az orosz gazdaság nem omlik össze, de stagnál és magas inflációval küzd. Ez a gazdasági lejtmenet fordulópontot jelenthet, mert Oroszország kifogyhat a likvid tartalékokból, ami arra késztetheti a Kremlt, hogy csökkentse az állami kiadásokat.

Oroszország inflációja a hivatalos adatok szerint hónapok óta 10% körül mozog. Júniusban az orosz jegybank azzal büszkélkedett, hogy az infláció 9,4%-ra csökkent, de aztán az ünneplést azzal tompította, hogy egyben azt is közölte: a várakozások szerint egy év múlva 13% lehet az infláció (ami elképzelhető, hogy a jelenlegi tényleges inflációnak felel meg). Július 25-én a központi bank mégis 20%-ról 18%-ra csökkentette a növekedést gyengítő és súlyos hitelszűkét okozó nagyon magas kamatot.

Való igaz, hogy Oroszország gazdasága 2023-ban és 2024-ben meglepően dinamikusnak tűnt, a hivatalos növekedési ráta mindkét évben elérte a 4%-ot. Ez azonban nagyrészt annak volt köszönhető, hogy az orosz kormány felélesztette az Urálon túli szovjet katonai vállalatokat. Ráadásul a reálnövekedési számok eltúlzottak lehettek, mert az infláció egy része rejtve maradt, miután az állami tulajdonú vállalatok megszabott áron adták el termékeiket az államnak.

Mindenesetre a hivatalos növekedés idén visszaesett, valószínűleg 1,4%-ra 2025 első felében. 2024 októbere óta maga a Kreml is azt kezdte közölni, hogy Oroszországban stagfláció van – ezt az üzenetet a júniusi szentpétervári éves nemzetközi gazdasági fórumon is megerősítették.

Javulás nem valószínű. Az ország pénzügyi tartalékai fogynak, az energiabevételek csökkennek, és egyre súlyosabb hiány alakult ki a munkaerő és az importált technológia terén. Mindezek a háborúhoz és a nyugati szankciókhoz köthetők.

2022 óta az orosz költségvetési hiány a GDP mintegy 2%-át teszi ki, ami azt jelenti, hogy évente 40 milliárd dollárra van szüksége a hiány megszüntetéséhez.

A nyugati pénzügyi szankciók miatt azonban Oroszország 2014 óta gyakorlatilag nem fér hozzá a nemzetközi finanszírozáshoz.

Még Kína sem meri nyíltan finanszírozni az orosz államot, mert fél a másodlagos szankcióktól. (Valójában két kis kínai bankot éppen most szankcionált az EU ezen okból.) Oroszországnak tehát be kell érnie az állami vagyonalapjában tartott likvid pénzügyi forrásokkal. Ezek összege viszont a 2022. januári 135 milliárd dollárról 2025 májusára 35 milliárd dollárra csökkentek, és az idei év második felében várhatóan lenullázódnak.

Az orosz állami bevételek fele hagyományosan az energiaexportból származik, amely korábban a teljes export kétharmadát tette ki. A nyugati szankciók miatt azonban az orosz export visszaesett, 2022 és 2024 között 27%-kal, 592 milliárd dollárról 433 milliárd dollárra. A 2025-ös költségvetést 70 dolláros olajár mellett tervezték, de az olajár most közelebb áll a nyugati árplafonhoz, a 60 dollárhoz, és az EU éppen most határozta meg a még mindig vásárolt orosz olaj hordónkénti 47,6 dolláros árplafonját. Emellett a Nyugat közel 600, az orosz "árnyékflottához" tartozó tankert szankcionált, ami a GDP legalább 1%-ával csökkenti az orosz bevételeket.

Ebben a helyzetben a Kreml bejelentette, hogy miközben a költségvetés 37%-át (195 milliárd dollárt, vagyis a GDP 7,2%-át) idén védelemre és biztonságra kívánja költeni, a kiadásokat a GDP 20%-áról mintegy 17%-ra kell csökkentenie. Mivel azonban a kormány a nem katonai kiadásokat már a minimálisra csökkentette, azt állítja, hogy 2026-ben visszavágja majd a katonai kiadásokat is (igaz, annak mértéke nem ismert).

A katonai kiadások csökkentése egy háború csúcspontján nem tekinthető szerencsésnek.

Ahogy arra Igor Sushko elemző rámutatott: „A Konföderáció ezt tette 1863-1865-ben (az amerikai polgárháborúban), Németország 1917-1918-ban (az I. világháborúban), Japán 1944-1945-ben (a II. világháborúban)”, és az eredmény minden alkalommal „teljes katonai vereség” volt.

Természetesen nem a tényleges gazdasági erő a kérdés. Ukrajna évente mintegy 100 milliárd dollárt költ a védelmére, ami a GDP-jének 50%-át teszi ki; de ezt senki sem kérdőjelezi meg, mert az ukránok a létükért harcolnak. Ukrajna nem élné túl, ha a háborút elveszítené. Ezzel szemben Oroszország a GDP-jének mindössze 7%-át költi a háborúra, de ez egy Putyin által választott háború. Oroszország nem a létéért küzd, csak Putyin. Ha Putyinnak valódi felhatalmazása lenne, Oroszország sokkal többet költhetne a háborúra. De nyilvánvalóan nem gondolja azt, hogy népszerűsége kibírná, ha a költségvetésből sokkal többet fordítana erre a célra.

Közben egyre világosabb, hogy Oroszországban a gazdaságon kívül másutt is komoly problémák vannak. Oroszország a Transparency International mérvadó korrupció-érzékelési indexén 180 ország közül a 154. helyre esett vissza, míg Ukrajna a 105. helyen áll. A háború kezdete óta az orosz energetikai szektor mintegy tucatnyi magas rangú vezetője esett ki az ablakon. Nemrégiben pedig a volt védelmi miniszterhelyettest, Timur Ivanovot nem kevesebb, mint 13 év börtönre ítélték korrupció miatt; Roman Sztarovojt közlekedési miniszter pedig állítólag öngyilkos lett néhány órával azután, hogy Putyin menesztette; továbbá egy, az aranybánya-szektorban ténykedő milliárdost letartóztattak, vállalatát pedig államosították az államkincstárt megsegítendő.

Az említett személyek magas rangú tisztviselők voltak. Ivanov a volt védelmi miniszter, Szergej Sojgu egyik legfőbb pártfogoltja volt, Sztarovojt pedig Putyin közeli barátjának, Arkagyij Rotenbergnek a jobbkezének számított. Az ilyen fejlemények egyértelmű jelei Oroszország gazdasági instabilitásának.

A pénzügyi gondokat súlyosbítja a jelentős munkaerőhiány, különösen a szakképzett munkaerő hiánya. Hivatalosan a munkanélküliség csak 2%, de ez részben azért van, mert sok orosz elhagyta az országot. A háború kezdete óta, és különösen azután, hogy Putyin 2022-ben kisebb mozgósítási kísérletet tett, körülbelül egymillió ember hagyta el az országot, köztük sok fiatal, jól képzett férfi. Azóta Putyin nem mert újabb mozgósításba fogni. A munkaerőhiány visszafogja a termelést és felhajtja a béreket, miközben a nyugati exportkorlátozások megnehezítik Oroszország számára a csúcstechnológiai termékek beszerzését (bár a kínai szállítások enyhítették ezt a hatást).

Oroszország gazdasága gyors tempóban költségvetési válság felé tart, amely megnehezíti majd a háborús erőfeszítéseket.

Bár ez talán nem elég ahhoz, hogy Putyint békekötésre késztesse, de azt jelzi, hogy egyre nagyobb nyomás alá kerül majd.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Anders Åslund
Közgazdász, a Stockholm Free World Forum vezető kutatója, a Georgetown Egyetem docense. Az Atlanti Tanács (Atlantic Council) volt vezető kutatója. Korábban dolgozott a Peterson és a Brookings Intézetnél is. A tervutasításos gazdaságok piacgazdasággá történő átalakulásának szakértője. Több kormány gazdasági tanácsadójaként is dolgozott, így Oroszországban (1991-94) és Ukrajnában (1994-97) is.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images