Megvan, hogy lábalhatna ki a gödörből a világ növekedési bajnoka

Az elmúlt évtizedekben a fél világ irigykedve figyelte Kína dinamikus gazdasági növekedését, mely azonban a koronavírus-járvány óta lassul. Bár a jelenlegi évi 5 százalékot meghaladó GDP-növekedést még a világ fejlett országainak többsége vakon elfogadná, a kommunista állam által válasz nélkül hagyott szerkezeti problémák már magukat a vezetőket is aggodalomra késztetik.

Az évek óta szenvedő ingatlanpiac, az állam által kiépített túlkapacitások kihasználatlansága, a termelési hatékonyság romlása, valamint az USA-val vívott vámháború jelenleg komoly kihívás elé állítja az államot vezető politikusokat.

A kínai gazdaság állapotával kapcsolatban napról napra több tekintélyes szakember szólal meg, akik különböző javaslatokkal próbálják megállítani az aktivitás egyre jobban látható lassulását.

A sorba ezúttal Lu Feng, a Peking University közgazdász professzora állt be,

aki a lakossági fogyasztás alacsony szintjében látja a kínai versenyképesség romlásának fő okát.

Az ázsiai ország e tekintetben ugyanis jelentősen le van maradva az Egyesült Államok, Európa és általánosságban véve a fejlett világ országai mögött, hiszen míg ezen területeken a fogyasztás a GDP 50-60 százalékát teszi ki, addig Kínában ez az arány még a 40 százalékot sem éri el.

Márpedig az elmúlt években számos példát láttunk arra, hogy az elégtelen belső fogyasztás komoly problémákat tud okozni, még jelentős gazdasági növekedés esetén is

- jelentett ki Lu Feng.

A kórósan alacsony fogyasztási szint ugyanis könnyen vezethet deflációhoz (azaz olyan állapothoz, amikor a fogyasztói árak kiszámítható csökkenése önmagában hűti a gazdaságot), strukturális munkanélküliséghez és az általános aktivitás csökkenéséhez.

Ezt elkerülendő, Lu - aki pénzügyi és munkaügyi tanácsadóként dolgozik a kínai kormány mellett - a korábbinál jóval több jóléti programot vár az államvezetéstől. A kormányzati programok már hosszú évtizedek óta a beruházásokat ösztönzik, most azonban már a fogyasztás erősítésére kellene a hangsúlyt helyezni.

Az optimális szint a GDP 50 százaléka körül lenne, így a következő évtizedben legalább 5-10 százalékpontos aránynövekedésre lenne szükség

- jelentette ki a professzor.

Lu szerint a kínai kormány mára elérte azon stratégiai célját, hogy a fejlett országokat meghaladó szintre emelje kulcsiparágai (járműipar, feldolgozóipar, technológiai- és félvezetőipar) termelékenységét, amely viszont a közelmúltban talán túlzottan is a beruházások felé terelte a kormányzati pénzeket. Lu saját becslései szerint a kommunista államvezetés jelenleg az ország GDP-jének 45 százalékát kitevő erőforrást kontrollál, amelynek nagy része eddig a vállalatokat és a beruházásokat támogatta. A közeljövőben viszont ennek meg kell változnia és a kormánynak egyre több erőforrást kell nyújtania a háztartások számára, ugyanis enélkül nem lehet emelni a krónikusan alacsony fogyasztási keresletet.

A lakossági transzferek növelésére a közgazdász két területet, a falusi idősek nyugdíját, valamint a városi munkanélküliek segélyét nevezte meg. Egy ilyen intézkedés elsősorban az alacsony jövedelmű, így magas fogyasztási aránnyal rendelkező társadalmi rétegeket célozná, így a várakozások szerint számottevően tudná növelni a fogyasztást.

Az eseményen ugyancsak felszólalt Xu Gao, a Bank of China International Ltd. vezető közgazdász is, aki azt javasolta, hogy a kormány 10 milliárd jüannyi állami vagyont (amely főként állami befolyású vállalatok részvényeit tartalmazza) helyezzen át a társadalombiztosítási alapba. Becslései szerint ez az intézkedés éves szinten 1 milliárd jüannal emelné a lakossági fogyasztást. Ezzel együtt az elemző szerint a hivatalos statisztikai módszertan az elmúlt években akár 5-6 százalékponttal is alulbecsülhette a fogyasztás GDP-hez viszonyított arányát.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio