Zöld pestis jelent meg a magyar vizekben - már katasztrófáról beszél a szakértő

Egy Amerikából származó inváziós növény, a nagyvirágú tóalma rohamosan terjed a magyarországi vizes élőhelyeken. A jelenségre Jakab Gusztáv biológus, ökológus és természetfotós hívta fel a figyelmet közösségi oldalán - ahogy azt a 24.hu kiszúrta -, ahol hangsúlyozta: az enyhébb telek és a hosszabb vegetációs időszak kedvez a szubtrópusi–trópusi eredetű fajoknak. Mint írta,

ennek következménye féktelen elszaporodásuk, amely már a Tiszántúlon is komoly problémát okoz.

A szakember példaként említette a nagyvirágú tóalmát (ludwigia grandiflora), amely dísznövényként került Európába, ám kiszabadulva a kerti tavakból az éghajlatváltozás hatására mára természetes vizekben is megvetette a lábát. „A nagyvirágú tóalma már a Tiszántúlon is rohamosan terjeszkedik” – írta, hozzátéve, hogy Békés környékén, a Gyepes-érnél készült fotóin a növény szinte teljesen elborítja a vízfelszínt.

Jakab szerint a helyzetet súlyossága miatt ökológiai katasztrófaként kell értékelni.

„Terjedése miatt ma már minden túlzás nélkül ökológiai katasztrófáról beszélhetünk” – fogalmazott, majd részletesen magyarázta a fogalmat. Mint írta, ilyen katasztrófának minősül, amikor egy ökoszisztéma egyensúlya felborul, élőhelyek összeomlanak, és tömeges pusztulás következik be. Az idegenhonos fajok inváziója ugyan ritkábban kerül a figyelem középpontba, de szerinte ez is ilyen folyamat.

A kutató személyes tapasztalatára is hivatkozott. „A területet több mint 25 éve ismerem, sok időt töltöttem itt fényképezéssel is. Egykor fajgazdag, tündérfátylas–sulymos hínárnövényzet borította, amely még őrizte a Kis-Sárrét emlékét. Ez a gazdag ökoszisztéma azonban néhány év alatt teljesen megsemmisült!” – írta, hozzátéve, hogy a korábban tömegesen előforduló tündérfátyol, sulyom és pongyola rence ma már nyomokban sem lelhető fel.

A természetben bekövetkező kár szerinte „pénzben kifejezve milliárdos nagyságrendű”.

A szakember kifejtette, hogy a tóalma terjedése alapjaiban alakítja át a vizes élőhelyek ökológiáját. Gyors növekedésével úszó szőnyegeket alkot, amelyek elnyomják az őshonos növényzetet, csökkentik a fajgazdagságot és gátolják a fény bejutását a vízbe. Ennek következménye az oxigénhiány, ami halak és más vízi élőlények pusztulásához vezethet. Mint írta: „lassítja a vízáramlást, elősegíti a feliszapolódást, és felborítja a tápanyag-körforgalmat, hosszú távon teljes ökoszisztémák működését veszélyeztetve.”

A helyzet gazdasági hatásaira is felhívta a figyelmet. „A növény irtása rendkívül nehéz és költséges. Ki fog itt ezzel foglalkozni?” – tette fel a kérdést, hozzátéve, hogy a faj terjedése minden bizonnyal elkerülhetetlen. A probléma szerinte nemcsak ökológiai:

elzárhatja az öntözőcsatornákat, akadályozva a mezőgazdasági termelést, és károkat okozhat a turizmusban, illetve a horgászatban is.

Jakab Gusztáv végül sürgette a döntéshozók beavatkozását. „A hatóságoknak sürgősen lépniük kellene!” – figyelmeztetett, utalva arra, hogy a Körösök teljes vízrendszerét, sőt más hazai vizeket is fenyeget a faj. A biológus korábban fotósorozatban mutatta be a kiszáradó Körös-árteret, most pedig arra figyelmeztet: a vízrendszerek jövőjét alapjaiban veszélyeztetheti az inváziós növény térnyerése.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio