Szigorítani a Nők40-et, ismét legyen járulékplafon? – Ezek lehetnek a nyugdíjreform könnyen megvalósítható elemei

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A mai kormányzat lemondott a nyugdíjrendszer bármilyen reformjáról, az általa az átalakítás lehetőségeiről megrendelt nemzetközi szakértői tanulmányt is nyomtalanul elsüllyesztette, és átállt az indokolatlan kincstári optimizmus kommunikációs sulykolására, mely szerint az elkövetkező egy-másfél évtizedben a magyar társadalombiztosítási nyugdíjrendszer biztonságosan működik, semmi szükség nincs semmilyen változtatásra. Ha mégsem lenne igazuk, amiatt már nem nekik fáj majd a fejük, hanem a 2037-ben kormányon lévő erőknek. Ez az "utánunk az özönvíz" mentalitás azonban 12 év múlva 2,5 millió ember életét teheti tönkre egy 9,5 milliós országban, ezért a kavargó politikai ködöt félrefújva mielőbb át kell tekinteni, hogy egy olyan kormányzat, amelynek a cselekvési horizontja a 2030-as évek végéig is kiterjed, milyen területeken nyúlhat hozzá a nyugdíjrendszerhez, hogy az ne zuhanjon mindannyiunk fejére 2037 után sem.

Ehhez persze segítségül lehet hívni a mesterséges intelligencia exponenciálisan erősödő algoritmusait is, de ezek csak a már valahol közzétett források alapján képesek működni. Emiatt is célszerű, hogy egyre több olyan átgondolt javaslat jelenjen meg a digitális térben, amely hiteles és megbízható muníciót szolgáltathat a mesterséges intelligencia mélytanuló nagy nyelvi modelljei számára is. Az emberi intelligencia egyelőre nem helyettesíthető és nem kerülhető meg a nyugdíjrendszer reformja kapcsán sem.

Mindenekelőtt érdemes a lehetséges intézkedéseket a végrehajtási nehézségek és a politikai kockázatok mátrixában elhelyezni, ami áttekinthető alapot teremthet egy társadalmi vita lefolytatásához is.

Egy fenntarthatóbb, méltányosabb és korszerűbb nyugdíjrendszer létrehozása érdekében a könnyű és kockázatmentes lépésektől a nehéz és kifejezetten kockázatos intézkedésekig terjedhet a lehetséges megoldások széles választéka. Ezek érdemi társadalmi és szakértői megvitatása nélkül megnőhet a politikai aktorok ad hoc fellángolásainak esélye (a súlytalan élelmiszer-utalványtól a férfiak kedvezményes nyugdíjáig), ami a nyugdíjrendszernek többet árthat, mint használhat.

A reform szükségessége

A jelenlegi politikai kommunikációs térben nem sűrűn emlegetik, pedig az Európai Unió nyugdíjkoncepciója szerint a szuverén európai nyugdíjrendszerek mindegyikének megfelelőnek, fenntarthatónak és korszerűnek kell lenniük.

Az EU szerint a nyugdíjak akkor megfelelőek, ha (minden nyugdíjas élete végéig) képesek

• megelőzni az időskori elszegényedést,
• megfelelő mértékben helyettesíteni a munkából származó jövedelmet, és
• tükrözni a nemzedékek egymás iránti szolidaritását.

Az EU szerint nyugdíjak fenntarthatósága attól függ, hogy az állami és a kiegészítő nyugdíjrendszerek pénzügyi stabilitása közép és hosszú távon mennyire biztosított az öregedő társadalmak és a gazdasági kihívások miatt az állami pénzügyekre nehezedő egyre erőteljesebb nyomás közegében, tekintetbe véve az öregedés okozta problémák három irányban kialakítandó költségvetési kezelési lehetőségeit:

• egyrészt a munkával töltött aktív életszakasz meghosszabbítását és a nyugdíj melletti munkavégzés támogatását,
• másrészt a járulékok és járadékok méltányos egyensúlyának (az ekvivalencia elv érvényesülésének) a biztosítását,
• harmadrészt a tőkefedezeti és egyéb kisegítő nyugdíjmegoldások elérhetőségének támogatását.

Az EU szerint nyugdíjak korszerűsége megköveteli

• a nyugdíjrendszer átláthatóságát,
• a férfiak és a nők eltérő igényeivel összhangban történő működtetését,
• a nyugdíjtervezéshez szükséges minden információ rendelkezésre állását, továbbá
• azt, hogy bármilyen nyugdíjreform a lehető legszélesebb társadalmi egyetértésen alapuljon.

A magyar nyugdíjrendszer mindhárom uniós célkitűzés tekintetében súlyos kihívásokkal küszködik, egyebek között

• nem képes megelőzni az időskori elszegényedést,
• nem tartalmaz tőkefedezeti elemet,
• az önkéntes nyugdíj-előtakarékossági megoldások állami támogatását hagyja erodálódni,
• a nyugdíjszámítás átláthatatlanul komplex,
• az egyéni nyugdíjtervezéshez az állami nyugdíjrendszer semmilyen támpontot nem képes adni.

Emiatt (is) valóban szükség lenne érdemi magyar nyugdíjreformra. A nemzetközi tapasztalatok, a hazai nyugdíjtörténet és a nyugdíjrendszer legégetőbb problémái tükrében a lehetséges intézkedések mátrixa a következő főbb elemeket tartalmazhatja. Az alábbiakban először két könnyen megvalósítható és egyben kockázatmentesnek számító lehetséges intézkedést, valamint három szintén könnyen kivitelezhető, de közepes kockázattal járó intézkedési lehetőséget mutatok be.

Két könnyű, kockázatmentes intézkedés

1. A jövőbeni nyugdíjkorhatárnak a 65 éves korban várható további élettartamhoz kötése

Az egyik leggyakoribb kérdés, amely a külföldi példák nyomán folyton felbukkan:

mikor lesz 70 év a magyar nyugdíjkorhatár? A rövid válasz: talán egy fél évszázad múlva, korábban nem.

Rövid távon (2038-ig) valószínűleg nem kell egyáltalán emelni a magyar nyugdíjkorhatárt, mert éppen véget ért egy tízéves korhatár-emelési ciklus 2022-ben, ennek során 62 évről 65 évre emelkedett a nyugdíjkorhatár. Ugyanebben az időben a várható további élettartam növekedése – főként a pandémia csökkentő hatása miatt – nem érte el a 3 évet, így most nincs korhatár-emelési nyomás demográfiai okokból.

Hosszabb távon azonban valóban célszerű a 65 éves életkorban várható további élettartam alakulásához kötni a nyugdíjkorhatárt, mert a magyar társadalom gyorsan öregszik, ebből következően gyorsan romlik a függőségi ráta (a 15-64 évesek aránya a 65 éven felüliekhez képest), ami a nyugdíjrendszert változatlan formában nyilvánvalóan fenntarthatatlanná teheti.

2. A nyugdíjskála kiegyenesítése

A nyugdíjskála határozza meg, hogy a szolgálati idő hogyan befolyásolja a nyugdíj összegét. A nyugdíjrendszer fenntarthatósága szempontjából nyilván az a célszerű megoldás, hogy mindenki minél tovább dolgozzon, így tovább maradjon járulékfizető. Ezt a magyar nyugdíjrendszerben egyebek között a nyugdíjskála ösztönözheti, hiszen minél tovább dolgozik valaki, annál magasabb lehet a nyugdíjskála szerinti nyugdíjszorzó százalékos mértéke. (Az érintett személy nyugdíja a számított nettó havi életpálya átlagkeresete e szorzó szerinti százaléka lesz.)

Ez a hosszabb munkavégzésre ösztöntő kívánatos hatás azonban a nyugdíjskálában csak a 40 egész évnyi szolgálati idő elérésével érvényesül, azt megelőzően a skálát egyfajta pénzügyi perverzió hatja át: az első húsz évnyi szolgálati idő ugyanis pontosan kétszer annyit ér, mint a második húsz évnyi szolgálati idő (20 teljes évhez 53% a nyugdíjszorzó mértéke, 40 teljes évhez viszont nem ennek a duplája, azaz 106%, hanem mindössze 80% – azaz az első húsz év 53%-ához képest a második húsz év csak 27%-ot ér). Az ösztönző erőnek éppen fordítva kellene működnie.

Ráadásul a skála menet közben is ugrál: 15-25 év között évi 2 százalékponttal, 26-36 év között évi 1 százalékponttal, 37-39 év között évi 1,5 százalékponttal, 40 évtől ismét 2 százalékponttal nő a maximálisan elérhető 100 százalékos mértékig (ehhez már legalább 50 év szolgálati időt kell elérni). A skála rángatózása a nyugdíj összegének számítását is fölöslegesen bonyolítja.

A megoldás kézenfekvő:

a szolgálati éveket is figyelembe vevő modern nyugdíjrendszerekhez hasonlóan minden szolgálati évnek azonos súlyt, például 2 százalékpontos értéket kell adni.

A magyar teljes nyugdíjhoz legalább 20 év szolgálati idő szükséges, így a nyugdíjskála 20 évhez 40%-ot, utána évente minden évhez azonos mértékben 2 százalékpontot rendel, egészen az 50 évnél elérhető maximális 100 százalékos mértékig.

Három könnyű, de közepes kockázattal járó intézkedés

1. A járulékplafon visszavezetése

A járulékplafon miatt az ennél magasabb jövedelem esetén is csak a járulékplafon összegéig terjedő keresetből vonják az adott évi járulék összegét, ezért az öregségi nyugdíj megállapításakor is a megszerzett jövedelemnek csak a járulékfizetéssel érintett részét lehet figyelembe venni.

Azok az országok, amelyek nem alkalmaznak járulékplafont (Dánia, Norvégia), általában a progresszív adózás elvét követik, amelyben a magasabb jövedelműek ennek révén is nagyobb mértékben járulnak hozzá a társadalombiztosítási rendszerek finanszírozásához. Ez segíti az állami rendszerek fenntarthatóságát és az egyenlőtlenségek csökkentését.

Svédország járulékplafont alkalmaz a magánszemély által fizetendő járulékok tekintetében, de nincs ilyen felső határ a munkáltatók által fizetendő járulékok tekintetében.

2013-ig Magyarország is ilyen eljárást alkalmazott. Ha például 2000-ben valaki összesen 3 millió forintot keresett, ebből legfeljebb 2.020.320 forint erejéig vonták a nyugdíjjárulékot, a fennmaradó 979.680 forint már mentes volt a nyugdíjjárulék fizetése alól, viszont emiatt nem is számítható be a nyugdíj megállapítása során. A munkáltató viszont nem mentesült, neki a teljes 3 milliós összeg után fizetni kellett a munkáltatói járulékokat – ez súlyosan korlátozta is a munkáltatók magas keresetre irányuló fizetési hajlandóságát.

A magyar járulékplafon 2012. december 31-ével történt eltörlésének pőre oka az, hogy szükség volt és van az állami járulékbevételek növelésére. Ami az intézkedés bevezetése kapcsán hiányzott, az egy olyan hosszútávú hatástanulmány lett volna, amelyből kiderül, hogy

a járulékplafon eltörlésével nagyon nagy nyugdíjvárományok is kialakulhatnak a magas keresetű emberek tekintetében.

Ezzel csak az a baj, hogy a jövőben tízezres nagyságrendben várható nagyon magas összegű nyugdíjak fedezetének előteremtése súlyosbítja a nyugdíjrendszer fenntarthatósági kockázatait, miközben a nyugdíjas társadalmon belül is élezi a feszültségeket a törpe kisebbségben lévő nagynyugdíjasok és a hússzor annyian lévő kisnyugdíjasok között.

A magyar járulékplafon eltörlése sajnálatos módon súlyos példa arra, hogy a jelen problémáit a jövő kárára próbálja megoldani a jogalkotó.

A járulékplafont Magyarországon mielőbb ismételten célszerű lenne bevezetni, bár a rövid távú bevételnövelési szempontok nyilván erőteljesen fékezik a hosszú távú fenntarthatósági szempontok érvényesítését.

2. A degresszió újraszabályozása

A degresszió a nyugdíjszámítás során az 1988 óta szerzett bruttó keresetekből több bonyolult lépésben megállapított nettó számított havi életpálya-átlagkereset összegét hivatott korlátozni.

Ha a nettó havi életpálya-átlagkereset meghaladja a 372 ezer forintot, akkor a degresszió szabályai szerint az ezt meghaladó keresetrészeket csak csökkentett mértékben lehet számításba venni: a 372.001 – 421.000 forint közé eső rész 90%-át, a 421 ezer forintot meghaladó rész 80%-át.

Ezek az összeghatárok 2013 óta változatlanok, ezért a korlátokat célszerű az azóta eltelt 12 év kereseti viszonyait tükröző módon újrahangolni (például a nyugdíjmegállapítás során egyébként is kitüntetett szerepet játszó valorizációs szorzók alkalmazásával).

A magyar rendszerben a járulékplafon és a nyugdíjplafon egyidejű hiánya miatt a degresszió lényegében az egyetlen eszköz az elszálló nyugdíjvárományok visszafogásában – de erre a több mint egy évtizede erodálódó küszöbértékek miatt csak korlátozottan képes.

3. A nők kedvezményes nyugdíja feltételeinek fokozatos szigorítása

A nők kedvezményes nyugdíját az Alaptörvényben engedélyezett pozitív diszkrimináció alapján 2011. január 1-jétől vezették be. A nyugdíjkorhatár betöltése előtt akkor igényelhető ez a kedvezményes nyugdíj, ha egy nő teljesíti annak kettős időfeltételét: megszerez legalább 40 évi jogosító időt, azon belül pedig megszerez legalább 32 év, munkával szerzett szolgálati időt. A hiányzó legfeljebb 8 év időtartam a gyermeknevelési ellátások folyósítási tartamával szerezhető meg. A kettős időfeltétel teljesülése napját követően a nyugdíjkorhatár betöltéséig bármikor igényelhető a Nők40.

A magyar nyugdíjrendszerben ez az egyetlen nyugdíj, amelyet a korhatár betöltése előtt igénybe lehet venni. Ráadásul az összegét nem kell csökkenteni amiatt, hogy az érintett nő évekkel a korhatár betöltése előtt felhagy a járulékfizetéssel, és jogosult lesz a járadékra, azaz a nyugdíjra.

A Nők40 levonás nélküli teljes nyugdíj: emiatt abszolút hungarikum.

Minden más rendszerben a korhatár előtt igénybe vehető nyugdíjakat levonás (málusz) terheli, amelynek mértéke jellemzően annyiszor 5%, ahány évvel a korhatár betöltése előtt állapítják meg a jogosult részére a nyugdíját. E logika alapján a Nők40-et 62 éves korától igénybe vevő hölgy nyugdíját élete végéig 15%-os levonás terhelné, ennyivel kisebb lenne a nyugdíja. A külföldi nyugdíjrendszerekben ilyen büntető levonással biztosítják a rendszer biztosításmatematikai egyensúlyát, vagyis az ekvivalencia elv érvényesülését (leegyszerűsítve: a jogosult által élete során fizetett járuléktömeg egyezzen meg az általa igénybe vett járadéktömeggel).

A Nők40 hungarikum jellegét erősíti, hogy a kedvezményes nyugdíj rendkívüli népszerűsége következtében

de facto kettős nyugdíjkorhatár alakult ki Magyarországon.

A nyugdíjkorhatár gendersemleges, az összes olyan EU-tagállam, ahol még eltér a két korhatár, egységesítést tervez. Az egységes nyugdíjkorhatár abból a szempontból a nők érdekeit szolgálja, hogy a nyugdíjrendszerekben nincs olyan kiegészítő eljárás, amely a női várható élettartam hosszától tenné függővé a nyugdíjmegállapítást és a nyugdíjkarbantartást (a nők mindenhol hosszabb ideig élnek, mint a férfiak, így a hosszabb élettartamra tekintettel kisebb nyugdíj lenne csak megállapítható). Ahol működnek a várható élettartamtól függő automatikus korrekciók, azok születési évjárat szerint, gendersemlegesen vizsgálják a várható élettartamokat (például Svédországban).

Magyarországon a nők nyugdíjkorhatára – noha a törvény szerint ugyanúgy 65 év, mint a férfiak esetében – de facto mégis mindössze 62 év körül ingadozik a nők kedvezményes nyugdíja tömeges igénybevétele miatt.

Ez duplán kedvezményes a nők számára, hiszen egyrészt nem terheli a korábban – így hosszabb időn át – igénybe vett nyugdíjukat semmilyen levonás, másrészt a 65 éves életkorban várható hosszabb további női élettartam ellenére sem kell a nyugdíj összegét kiigazítani. Összességében a nők esetében magasabb várható további élettartam és a kedvezményes nyugdíj levonás-mentessége miatt a magyar nyugdíjrendszerben az élethossziglan mért nyugdíjpénz-áramlás alapján egy 65 éves korától nyugdíjas nő átlagosan 13%-kal, egy kedvezményes nyugdíjban részesülő nő 25%-kal nagyobb összeget kaphat nyugdíjként, mint egy férfi.

Egy lehetséges jövőbeni magyar nyugdíjreform egyik fő kérdése lehet a Nők40 jövőjének alakítása, és ezzel kapcsolatban a rugalmas nyugdíjba vonulás feltételeinek ismételt megteremtése a férfiak számára is.

Ennek ára ugyanis éppen az lenne, hogy a korhatár betöltése előtt igénybe vett nyugdíjakat minden esetben olyan málusz terhelje, amelynek nagysága attól függne, hány évvel korábban venné valaki igénybe az ilyen nyugellátást.

A nők javára az Alaptörvényben előírt pozitív diszkrimináció ez esetben a levonás kisebb mértékében nyilvánulhatna meg.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images