Az egyéni nyugdíjszámlák bevezetése is része lehetne egy hazai nyugdíjreformnak

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az egyéni nyugdíjszámlák bevezetése

A kockázatot ez esetben az jelenti, hogy az egyéni nyugdíjszámlák bevezetésének elengedhetetlen feltétele az elméleti tőkefedezeti rendszerre történő átállás. Ilyen átállás nélkül egy folyó finanszírozású, felosztó-kirovó nyugdíjrendszerben nincs értelme egyéni nyugdíjszámláról beszélni.

A lehetséges átállás nemzetközi mintáját e tekintetben a svéd nyugdíjrendszer szolgáltathatja, amely 2003 óta a névleges és a tényleges egyéni nyugdíjszámlák hibrid rendszerét működteti. A névleges egyéni számlák koncepcióját azóta átvette Olaszország, Lettország, Lengyelország, Norvégia és Oroszország is.

A svéd modell

Az új svéd nyugdíjrendszer filozófiája néhány pontban összegezhető:

• a keresőtevékenységet folytató magánszemély keresete alsó és felső korlátok közötti mértékének meghatározott százalékát rögzített megosztásban egyéni nyugdíjjóváírásként minden évben két egyéni nyugdíjszámlára (egy névlegesre és egy valódira) helyezik;
• a névleges és a tényleges nyugdíjszámlákon a nyugdíj igénylése időpontjáig gyűlnek az idehelyezett névleges és valóságos összegek és az azokon elért névleges és tényleges hozamok, vagyis a rendszer úgy működik, akár egy bank, amelyben a biztosított részére vezetnek egy névleges számlát és egy valódi számlát is, a vonatkozó adminisztratív és alapkezelési költségek érvényesítésével (a banki hasonlat persze csak részben igaz, mivel egyrészt a nyugdíjszámlákon gyűlő összeghez természetesen nem lehet szabadon hozzáférni, másrészt a hosszabb életű személyek számlái között minden évben szétosztják az adott évjáratban korábban elhunytak számláin felhalmozódott egyenlegeket – ez az öröklési nyereség –, így ezek a számlák nem is örökölhetőek);
• a névleges számla alapján az inkomstpension (kereseti nyugdíj), a tényleges számla alapján a premiepension (prémium nyugdíj) jár, de mindkét összetevő a nyugdíjigénylés időpontjában a vonatkozó egyéni nyugdíjszámlán rendelkezésre álló összegtől és a nyugdíjigénylés pillanatában a nyugdíjigénylő évjárata számára még hátralévő várható élettartam hosszától függ;
• ha a a kereseti és a prémium nyugdíj együttes összege nem érne el egy évente meghatározott, a lakhatási költségek nélkül számított ésszerű életszínvonal fenntartáshoz szükséges összeget, vagy az érintett egyáltalán nem jogosult kereseti és prémium nyugdíjra, akkor garantált nyugdíj (garantipension) iránti kérelmet nyújthat be, amelynek összege kizárólag a Svédországban tartózkodás egész években mért időtartamától függ. A garantált nyugdíj mellé lakhatási támogatás is jár;
• ha minden kötél szakad – az érintett nem jogosult a garantált nyugdíjra sem, mert nem töltött elegendő időt Svédországban –, akkor igényelheti a svéd jóléti állam végső időskori védőhálóját képező idősellátási támogatást.

A rendszerben a zseniális svédcsavar a névleges egyéni nyugdíjszámlákban testet öltő virtuális tőkefedezeti rendszer feltalálása és ennek egy valódi tőkefedezeti rendszerrel való összekapcsolása.

A svéd rendszerben teljesen megszüntették a nyugdíj összegének a biztosítási idő hosszától való függőségét (teljesen mindegy, hány évig dolgozott valaki), a mai svéd kereseti és prémium nyugdíjak összege kizárólag

• a névleges és a tényleges egyéni nyugdíjszámlákon felhalmozódott névleges és tényleges nyugdíjtőke nagyságától, valamint
• a nyugdíjigénylés időpontjában hátralévő élettartam hosszától függ.

Ezzel két szinten is teljesül a rendszerszintű igazságosság követelménye: magasabb nyugdíjra számíthat, aki több járulékot fizetett, és az is, aki később igényli a nyugdíját – és persze vice versa.

Ilyen horderejű átalakításra lenne szükség ahhoz, hogy valódi egyéni nyugdíjszámlákat lehessen a magyar nyugdíjrendszerbe bevezetni.

Minden egyéb paradigmatikus változtatás (például dán mintára az állampolgári alapnyugdíj és a foglalkoztatói nyugdíjpillér kombójára épülő hibrid rendszer vagy német mintára a nyugdíjpont-rendszer) bevezetése is hatalmas előkészítő munkát igényelne.

A német modell

A német rendszer 2001 óta nyugdíjpontokra épül. A biztosított minden biztosítási év után az adott évben elért relatív kereseti helyzetét tükröző nyugdíjpontot kap. A nyugdíjpont értékét elsősorban az éves – kötelező járulék alapját képező – kereset határozza meg, amelyet a német nemzetgazdasági átlagbérhez kell viszonyítani, vagyis a személyes kereset összegét el kell osztani a nemzetgazdasági átlagbér összegével. A képletnek megfelelően egy pontot ér a járulékfizetők átlagos kereseti szintjének megfelelő kereset. Ha ennél magasabb a kereset, 1-nél nagyobb értékű, ha kisebb a kereset, 1-nél kisebb értékű nyugdíjpontot kap az adott évben a biztosított. A kereset alapján meghatározott nyugdíjponthoz hozzá kell adni a járulékfizetéssel nem járó, de biztosítási időnek minősülő tartamok alapján járó pontokat is. Ilyen járulékfizetéssel nem járó, de biztosítási időnek minősülő tartamok közé tartozik a felsőoktatásban töltött idő, betegség miatti munkaképtelenség, a rehabilitáció, vagy a munkanélküliség tartama.

Természetesen a gyermeknevelésre tekintettel is szerezhetők nyugdíjpontok. A gyermek három éves koráig a szülők évente 1 pontot, összesen egy gyermek után 3 pontot kapnak. A szülők meg is oszthatják egymás között e pontokat. Ez a rendelkezés két gyermek esetében már önmagában megalapozhatja egy szülő nyugdíjjogosultságát: ha valaki legalább 5 évig él Németországban és ezalatt felnevel legalább két kisgyermeket legalább 3 éves korukig, akkor anélkül is nyugdíjjogosultságot szerez, hogy keresőtevékenységet folytatott volna, miután ezt a gyermeknevelési időtartamot a német nemzetgazdasági átlagbér alapján veszik figyelembe minden évben – ezt jelenti az évi 1 pont gyermekenként. Az évi egy pontra a kisgyermekes szülő attól függetlenül jogosult, hogy folytat-e keresőtevékenységet.

Nyugdíjba vonuláskor a nyugdíjpontok számát az aktuális nyugdíjértékkel megszorozva számítják a nyugdíj összegét (néhány korrekciós tényező figyelembevételével).

A német nyugdíjrendszerben minden évben július 1-jén az aktuális nyugdíjérték szerint szabályozzák a nyugdíjak összegét. Vagyis nem csak az adott évben megállapítandó, új nyugdíjak összegére, hanem a korábban megállapított összes nyugdíj összegére is hat az aktuális nyugdíjérték. Ha az aktuális nyugdíjérték nő, akkor az összes nyugdíj összege ennek megfelelően nő. A törvényi garanciánál fogva az aktuális nyugdíjérték nem csökkenhet, ezért legrosszabb esetben a nyugdíjak összege nem változik a következő évben.

Az aktuális nyugdíjérték megegyezik annak a havi nyugdíjnak az összegével, ami egy átlagkeresőt illetne meg a tárgyévben. Az átlagkeresetet a német Nemzeti Számlák alapján határozzák meg. A számítás során az előző évi aktuális nyugdíjértéket megszorozzák

• az előző évi nemzetgazdasági bruttó átlagkereset változásának mértékével, majd
• az előző évi nyugdíjjárulék változásának százalékos mértékével, majd
• az előző évi fenntarthatósági szorzótényezővel,

így kapják meg a tárgyévi aktuális nyugdíjértéket.

A törvény garantálja, hogy a tárgyévet követő évi aktuális nyugdíjérték semmilyen esetben sem lehet kisebb, mint a tárgyévi aktuális nyugdíjérték. Ha a valóságban kisebb lenne, akkor ezt nem tükröztetik az adott évi aktuális nyugdíjértékben, hanem a jövőbeni növekedés terhére számítják be úgy, hogy a következő években bekövetkező növekedésnek csak a felét veszik figyelembe mindaddig, amíg ezáltal nem pótolják a hiányt.

Nincs idő – a halogatás végzetes lehet

A cikksorozatban felsorolt lehetséges intézkedések – és természetesen bármilyen értelmes további javaslat – érdemi társadalmi és szakértői vitáját a jövő évi választások után késedelem nélkül meg kell kezdeni, hogy még időben legyen esély a politikai cselekvési terv kidolgozására és végrehajtására a mai középkorú és fiatal nemzedékek jövőbeni állami nyugdíja kifizethetősége érdekében.

Sorvezető a nyugdíjreformhoz a választások után felálló kormányzat számára

Két könnyű és kockázatmentes intézkedés

• A jövőbeni nyugdíjkorhatárnak a 65 éves korban várható további élettartamhoz kötése
• A nyugdíjskála kiegyenesítése

Három könnyű, de közepes kockázattal járó intézkedés

• A járulékplafon visszavezetése
• A degresszió újraszabályozása
• A nők kedvezményes nyugdíja feltételeinek fokozatos szigorítása

Két könnyű, de fokozottan kockázatos intézkedés

• A 13. havi nyugdíj összegének korlátozása vagy egységesítése
• A nyugdíjplafon bevezetése

Két közepesen nehéz és közepesen kockázatos intézkedés

• A nyugdíjba vonulási feltételek rugalmasabbá tétele
• A nyugdíjemelési eljárás átalakítása és a nyugdíjmegállapítás valorizációs eljárásból eredő méltánytalanságainak elhárítása

Egy közepesen nehéz, de fokozottan kockázatos intézkedés

• A foglalkoztatói nyugdíjpillér általános bevezetése

Három nehéz és kifejezetten kockázatos intézkedés

• A nyugdíjvárományok méltánytalanságainak enyhítése
• Automatikus kiegyenlítő mechanizmusok bevezetése
• Az egyéni nyugdíjszámlák bevezetése

A legsürgősebb e 13 intézkedés közül a nyugdíjemelési eljárás átalakítása, és ezzel egyidejűleg a nyugdíjmegállapítás valorizációs eljárásból eredő méltánytalanságainak elhárítása lehet, talán ezzel célszerű majd kezdeni az érdemi nyugdíjreformot.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images