Északon is bővülhet majd az EU?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

„Tizenkét ország szerepel az EU várólistáján, hogy az unió tagja lehessen" – mondta áprilisban Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke. A Bizottság munkatársai gyorsan helyesbítve jelezték von der Leyen kabinetjének: csak tíz tagjelölt ország van, köztük Koszovó. Von der Leyen stábja azonban azt válaszolta, hogy nem történt tévedés; Izland és Norvégia is szerepel a listán.

Valójában az észak-európai országok EU-csatlakozása egyre vonzóbbnak tűnik mindkét fél számára.

Az EU északi bővítésének gondolata aligha tekinthető radikális elképzelésnek. Az észak-európai országok az Európai Gazdasági Térség és Schengen révén már mélyen integrálódtak az EU-ba. Eddig azonban elzárkóztak az uniós tagságtól.

• Izland 2010-ben kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat, de öt évvel később felfüggesztette a folyamatot.
• Norvégia két alkalommal tartott népszavazást az uniós tagságról, de mindkét alkalommal szűken a nem szavazatok győztek.
• Grönland, Dánia autonóm területe 1985-ig volt az Európai Közösségek tagja, amikor a halászati jogokról folytatott vita miatt népszavazáson a kilépés mellett döntött.

A közelmúlt geopolitikai fejleményei – Oroszország Ukrajna elleni háborújától kezdve Donald Trump amerikai elnök NATO-val szembeni megnyilvánulásaiig – azonban alapvetően megváltoztatták az EU-bővítés logikáját. Mivel Izland, Norvégia és különösen Grönland fokozódó biztonsági aggodalmakkal néz szembe, az EU-Szerződés 42. cikkének (7) bekezdése – amely a kölcsönös védelemre vonatkozó kötelezettségvállalást állapít meg, és amely jogi értelemben erősebb, mint a NATO 5. cikke – jelentős vonzerőre tett szert. A jelenlegi helyzetben az olyan politikai unióban való tagság, mint az EU, nem béklyót, hanem pajzsot jelent.

A nemzetbiztonsági szempontokon túlmenően az észak-európai országok az utóbbi időben igencsak érzik annak hatását, hogy nem vehetnek részt az uniós döntéshozatalban. Januárban a norvég kormány összeomlott az uniós energiapolitika végrehajtása miatt, amelynek kialakításában semmilyen szereppel nem bírt. A közelmúltban pedig Norvégia az EU és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi feszültségek következményeit is elszenvedte – olyan feszültségekét, amelyek megoldásában közvetlenül nem vehet részt. Ez arra késztette Norvégiát, hogy egy nagy delegációt küldjön Brüsszelbe, hogy hallatni tudja az ország álláspontját.

A jelenlegi helyzet átértékelése tehát folyamatban van. Az izlandi kormány már népszavazást tervez a csatlakozási tárgyalások újraindításáról, és Norvégiában is újraéledt a kérdéssel kapcsolatos diskurzus. Mindkét országban rekordszintet ért el az EU-tagság támogatottsága. A felmérések szerint a grönlandi választók többsége szintén támogatná az EU-hoz való csatlakozást, amennyiben a terület autonóm intézményei kezdeményeznék e kérdés megvitatását.

Az EU szempontjából az északi bővítés stratégiai szempontból nagyon kedvező lenne.

• Izland a megújuló energiával kapcsolatos uniós szakértelmet javítaná, és fokozná az EU hozzáférését a tengerekhez;
• Norvégia energiabiztonságot nyújtana, és biztosítaná az EU jelenlétét az Északi-sarkvidéken;
• Grönland pedig hozzáférést biztosítana a kritikus ásványi anyagokhoz és új tengeri útvonalakhoz.

Csatlakozásuk így megerősítené az EU globális befolyását, intézményi hitelességét, valamint gazdasági és energetikai ellenállóképességét. Segíti a folyamatot, hogy mindhárom ország olyan demokrácia, amely osztja az EU szabályait, értékeit és stratégiai érdekeit.

Természetesen a bővítési folyamat időigényes, és minden új tagállam csatlakozási folyamata más és más.

• Izland gyorsan csatlakozhat, ha a várható népszavazás sikeres lesz, mivel már megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat.
• Norvégia esetében – ahol az uniós csatlakozáshoz mély politikai változásra lenne szükség – a folyamat lényegesen lassabb lenne, és az EU-csatlakozás növekvő támogatottsága ellenére az ország belépése egyelőre elég valószínűtlen.
• Grönlandon is a terület népének és kormányának kell irányítania az EU-val való kapcsolat felülvizsgálatára irányuló erőfeszítéseket.

Egyelőre az EU-nak fel kell ismernie az északi bővítésben rejlő lehetőségeket, és azt kell kommunikálnia, hogy nyitott e kérdés megvitatására. A von der Leyen vezette Európai Bizottság ezt megtette: 2024 márciusában irodát nyitott a grönlandi Nuukban, és idén júliusban Izlandra látogatott.

Most az EU Tanácsának is követnie kellene ezt a példát. Az EU dán elnöksége ideális lehetőséget teremt e folyamat elindítására. Dánia az elnökségi programjában azt hangsúlyozza, hogy a bővítés "geopolitikai szükségszerűség". Ráadásul Dánia egyedülálló helyzetben van ahhoz, hogy támogassa és elősegítse az északi országokkal való párbeszédet. Megrendezhetne egy informális külügyi vagy halászati tanácsi ülést a térségben (ha Grönland kormánya is támogatja ezt). Mette Frederiksen dán miniszterelnök Izlandra történő látogatása szintén jelezhetné, hogy az EU az északi országok feltételei szerint kíván együttműködni északi szomszédjaival.

Fontos, hogy ezek a törekvések nem versenyeznének a keleti bővítés folyamatával. Éppen ellenkezőleg, megerősítenék az EU bővítési programját, amely 2013 – vagyis Horvátország csatlakozása – óta nem vett fel új tagállamot. Ahhoz, hogy új lendületet kapjon a folyamat, az EU-nak minden irányba nyitottnak kell lennie.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Roderick Kefferpütz
A Heinrich-Böll-Stiftung európai uniós irodájának igazgatója és az Atlantic Council vezető kutatója.
Villy Søvndal
Dánia külügyminisztere volt 2011 és 2013 között, 2024 óta az Európai Parlament tagja.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images