Megcsinálta Németország? – menekültválság 10 év távlatából

2015 szeptember – a menekültválság egyik legvészesebb hónapja. Mind emlékszünk a Keleti pályaudvar előtti drámai helyzetre, ami végképp tudatosította mindenkiben, hogy mekkora léptékben tartanak bevándorlók Európa felé.

A menekültek leginkább a Közel-Keletről érkeztek, háború és súlyos gazdasági nehézségek elől menekülve. Szíriában polgárháború dúlt, és Irakkal együtt az ereje teljében lévő Iszlám Állammal is hadakoznia kellett. Afganisztánban a talibán és az amerikaiak által támogatott erők közt voltak folytonosak az összetűzések. Iránban a nukleáris program miatt kivetett, és akkortájt szigorított szankciók okozta gazdasági válság, valamint a súlyosan elnyomó hatalom késztette távozásra az embereket.

Hogy miért vették 2015 környékén egyre nagyobb számban éppen Európa felé az irányt, annak két fő oka volt: a közelebbi országok, például Törökország, Jordánia, kezdtek "betelni", oda már milliók menekültek. Az azonban nem nagyon látszott, hogy hogyan lehetne egy stabil életet kiépíteni ott. Másrészt úgy tűnt, hogy az EU-ban befogadó légkör várná őket. Különösen Németország és Svédország küldött ilyen jeleket.

Augusztus 31-én hangzottak el a híres szavak a migránsok befogadásáról egy berlini sajtótájékoztatón, amik még azóta is kísértik Angela Merkel akkori német kancellárt. "Egyszerűen azt mondom: Németország egy erős ország. A hozzáállásnak, amellyel ezekhez a dolgokhoz közelítünk, a következőnek kell lennie: már annyi mindent elértünk – meg tudjuk csinálni!" Tíz év elteltével adódik a kérdés: meg tudták csinálni? Ezt kíséreljük meg körbejárni cikkünkben.

Németül a meg tudjuk csinálni úgy hangzik, hogy "wir schaffen das". Ez a három szó lett a merkeli menekültpolitika szimbóluma, amit aztán nagyon sokan idéztek, legtöbbször gúnyosan.

Kik érkeztek?

Az új otthont keresők nagyon nagy része végül elérte Németországot: 2015-16-ban körülbelül 1,2 millió menedékkérelem érkezett be hozzájuk, leginkább Szíriából, Irakból, Iránból és Afganisztánból menekülőktől. Míg 2014-ben még 750 ezer menekült tartózkodott Németországban, addig ez a szám 2016 végére 1,6 millióra emelkedett.

Az érkezők közt sokkal több volt a férfi, mint a nő. A statisztikai hivatal adatai alapján a 2015-16-ban menedéket kérők majdnem 70%-a volt férfi. A felnőttek 45 százaléka nem fejezte be az iskolát, és 84 százalékuknak nem volt formális szakmai képesítése – sem vállalattól, sem szakiskolától, sem egyetemtől. Nem a legkedvezőbb kiindulópont.

Sikerült munkát találniuk?

"Összességében a dolgok sokkal jobban alakulnak, mint 10 évvel ezelőtt gondoltuk” – mondta Herbert Brücker, a nürnbergi Foglalkoztatási Kutatóintézet munkatársa a Spiegelnek. Egy 2022-es felmérés szerint a 2015-ben érkezett férfiak körülbelül háromnegyede talált munkát. Ez 4 százalékponttal magasabb, mint a németországi dolgozó férfiak aránya. Legtöbbjük teljes munkaidőben dolgozik, míg mások részmunkaidős állást vállaltak, vagy saját vállalkozást indítottak. Az adatok egy reprezentatív felmérésből származnak, amelyet Munkaerőpiaci Intézet (IAB) rendszeresen végez a menekültek körében.

A menekült nők helyzete sokkal nehezebb: nyolc év alatt mindössze minden harmadik talált állást. Sokan kisgyerekkel érkeztek, és a német bölcsődékben nem volt elég hely. Ez egy krónikus probléma, amit még azóta sem sikerült megoldani, és jelenleg az ukrán menekülteknek okoz nehézségeket. Másoknál a hagyományos szerepfelfogás gátolta a munkavállalást – hiába költöztek egy olyan országba, ahol az az alapvetés, hogy a nők is dolgoznak.

Az érkezés után 8 évvel munkát találók aránya összességében 68% a felmérés szerint.

A Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) két tanulmánya szerint a 2015–2016-ban érkezett menekültek többsége kezdetben segédmunkát vállalt, de 2022-re már mintegy harmaduk szakemberként dolgozott. Az alacsony képzettségi szintjük miatt nehéz jól fizető állást találniuk: a keresetük jelentősen elmarad a német átlagtól, és mintegy ötödüknek ma is szüksége van szociális támogatásra ahhoz, hogy fedezni tudja az alapvető megélhetési költségeket.

Ugyanakkor a valós tudásszintük gyakran magasabb annál, mint amit a hiányzó bizonyítványok sugallnak – magyarázza Herbert Brücker, az IAB szakértője. A német munkaerőpiacon viszont továbbra is elsősorban a papírok számítanak, különösen a szabályozott szakmákban, így sokan a képességeiknél alacsonyabb munkakörben helyezkednek el.

Nehezen tartja a lépést az iskolarendszer

A képzettség terén lehet látni előrelépést, de a nyelvismeret és a szakképzési iskolák túlterheltsége – ahova a legtöbb fiatal menekült kerül – óriási akadályt gördítenek a folyamat elé. 6-8 év alatt 15 százalék végzett el valamilyen (akár egyetemi, akár alacsonyabb szintű) képzést. Oliver Schmider, iskolaigazgató és 5 szakképzési központ koordinátora például azt nyilatkozta a Spiegelnek: "Számos csodálatos sikertörténetünk van. Fiatal emberek, akik tényleg elszántak és bejezik a szakképzésüket kiskereskedelemben vagy a raktárlogisztikában. Évek óta minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy segítsünk az embereknek sikeresnek lenni az iskolarendszerben. De lassan elérjük a határait annak, hogy mit tudunk tenni."

2023-ban a menekült hátterű szakképzésben résztvevők 44 százaléka hagyta félbe az elkezdett kurzust. A fő okok között a német nyelv és a korábbi iskolázottság hiányosságai voltak. Az oktatási rendszer küszködéséhez az is hozzájárul, hogy a problémák sokszor koncentrálódnak. A legnagyobb presztízsű iskolákba kevés külföldi születésű gyerek jutott be, így a különböző hátterű és tudású tanulók helyzetének kezelése aránytalanul nagy terhet ró a többi iskolára. Minderre rátesz még egy lapáttal, hogy egyébként is tanárok ezrei hiányoznak a rendszerből.

Az igazán fájó, hogy sok szakpolitikus szerint a helyzet javítására nem tettek megfelelő erőfeszítéseket, és így a 2022-es, több mint egy milliós ukrán menekülthullám is készületlenül érte őket.

Erősödő félelem

Az utóbbi években jónéhány olyan bűncselekmény rázta meg Németországot, amit külföldi származásúak követtek el. Ilyen volt a 2016-os iszlamista támadás a berlini karácsonyi vásárban, ami 13 halálos áldozatot követelt. Az esetért egy tunéziai születésű férfi volt felelős. Óriási felháborodást keltett a 2015 Szilveszterének napján Kölnben elkövetett szexuális bántalmazások sora. Azóta is voltak hasonló, megrázó esetek. Idén januárban például Aschaffenburg városában támadt meg egy afgán származású férfi egy óvodásokból és kísérőikből álló csoportot.

Noha a menedékkérőknek csupán kis része követ el bűncselekményt, a bűnelkövetők közt felülreprezentáltak a bevándorló hátterű emberek.

A regisztrált erőszakos cselekmények 43 százalékáért felelősek, miközben a külföldiek a lakosság csupán 15 százalékát teszik ki.

Hogy ez miért lehet, arra sokféle magyarázat létezik. Biztosan szerepet játszik, hogy az érkezők között sokkal-sokkal nagyobb arányban vannak fiatal férfiak, mint a német társadalomban – akik a statisztikák szerint a törvénysértések legnagyobb részéért felelnek. Emellett az erőszakos bűncselekmények legnagyobb kockázati faktorai közt szerepel az alacsony képzettség, szegénység, erőszakkal való korábbi tapasztalat, macsó kultúra és traumák. A menekültek jelentős részét érinti sok tényező ezek közül. Mindez rávilágít, hogy ugyan a munkaerőpiaci integráció egészen sikeres, a társadalmi integráció ennél nehézkesebben halad.

A németek szigorítást akarnak

Ilyen környezetben válik érthetővé az, hogy miért fordul a német társadalom egyre inkább a befogadó menekültpolitika ellen, és hogy miért növekszik a szélsőjobboldali és bevándorlásellenes AfD népszerűsége. Míg 2015-ben még olyan képek terjedtek a médiában, amelyen tapssal, étellel és plüssökkel várták az érkezőket Münchenben, mostanra a németek kétharmada azt szeretné, ha az országban kevesebb menekült lenne. A változást jól érzékelteti a lenti ábra.

Most akkor megcsinálták?

Összességében a számok azt mutatják, hogy a 2015-ös menekültek jelentős része sikeresen elhelyezkedett Németországban, és sokan közülük már stabil munkahelyet találtak. A férfiak munkaerőpiaci integrációja látványos előrelépést hozott, ám a nőket mindeddig nem sikerült érdemben bevonni a foglalkoztatásba. Az iskolarendszer nehezen boldogul a különböző képzettségi hátterű és nyelvtudású menekülttel, és a bevándorlás a félelem és a társadalmi megosztottság növekedéséhez is hozzájárult. A kép vegyes.

Hétfőn Angela Merkel interjút adott az ARD-nek, amiben visszatekintett a hatalmas következményekkel járó döntésére, hogy beengedje a menekülteket Németországba. Azt mondta, hogy ma sem döntene másképp, ez számára emberiességi kérdés volt. Hozzátette:

Már rengeteg mindent elértünk. Ami még hátravan, azzal kell folytatni.

Ezzel a megítéléssel azonban sokan nem értenek egyet, köztük a Merkellel azonos pártban politizáló Friedrich Merz mostani kancellár sem. Júliusban egy sajtókonferencián Merkel elhíresült mondatára ("wir schaffen das") reflektálva kijelentette, hogy

[Deutschland habe es] offenkundig nicht geschafft.

Vagyis Németország nyilvánvalóan nem csinálta meg.

Címlapkép forrása: Sean Gallup/Getty Images