A francia miniszterelnök belerúgott az olasz csizmába, de Meloni felvette a kesztyűt

Franciaországban éppen újra kormányválság fenyeget: a törvényhozás szeptember 8-án szavaz a kabinet elleni bizalmatlansági indítványról, ami másfél éven belül a negyedik kormány végét hozhatja el. A franciákra korábban nem jellemző politikai instabilitás egyik legfőbb oka, hogy a költségvetési hiány annyira elszállt, hogy muszáj kiigazításokat végrehajtani. A megszorításoknál azonban kevés népszerűtlenebb dolog létezik.

Ebben a környezetben tartott a francia miniszterelnök egy háttérmegbeszélést helyi sajtószereplőkkel, ahol arról kérdezték, hogy mit gondolna a vagyonadó bevezetéséről a deficit mérséklésére. Bayrou ezt elutasította, mivel szerinte ha megnövelik a vagyonra kivetett terheket, akkor azok külföldre távoznak kedvezőbb feltételeket keresve. Különösen Olaszországba, ahol "a fiscal dumping politikáját folytatják". A kifejezés arra utal, hogy egy ország mesterségesen kedvező adózási környezetet teremt a vállalatok és a befektetések bevonzása érdekében, ami torzíthatja a versenyt és árthat más országoknak.

Az elsőre nem valami súlyosnak tűnő megjegyzés volt az utolsó szikra a két szomszédos állam egyébként sem fényes viszonyában. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök arról posztolt, hogy

Elképesztőek a francia miniszterelnök, Francois Bayrou teljesen alaptalan állításai, ami szerint Olaszország a "fiscal dumping" politikáját folytatná, Franciaországot büntetve. Az olasz gazdaság vonzó, és a stabilitásnak és a Nemzetünk hitelességének köszönhetően megy jobban másoknál.

Stupiscono le affermazioni, totalmente infondate, del primo ministro francese Francois Bayrou, secondo le quali l’Italia starebbe facendo “dumping fiscale”, penalizzando la Francia. L’economia italiana è attrattiva e va meglio di altre grazie alla stabilità e credibilità della…

— Giorgia Meloni (@GiorgiaMeloni) August 31, 2025

Ronaldo és a londoni City bankárai is jól jártak

A kritikát egy 2016-ban, még egy korábbi olasz kormány alatt elfogadott törvény váltotta ki, ami lehetővé tette, hogy az itáliai félszigetre költözők 100 ezer eurós éves átalánydíj fejében 15 éven keresztül kiváltsák a külföldi jövedelmeiket terhelő adókat.(Az átalányt Meloniék azóta 200 ezer euróra emelték.)

A CR7-szabályként ismert rendelkezés segítette elő, hogy Christiano Ronaldo a Juventushoz igazoljon, és csak egyetlen adót kelljen fizetnie az összes külföldi jövedelme után.

Attól függetlenül, hogy az részvények osztalékából, vállalatok eladásából, kötvények hozamaiból, öröklésből vagy adományozásból keletkezett.

A szabály azonban mostanság már nem focistákról híres, hanem arról, hogy korábban nem látott módon pezsdítette fel Milánóban, az olasz pénzügyi fővárosban az életet, ahogy sorra költöznek oda a londoni pénzügyi világ prominens figurái.

Egy magas rangú bankár arról számolt be a Financial Timesnak, hogy március végén, a brit adóév vége előtt, ahogy a divatos Brera negyed macskakövein sétált, három nemzetközi költöztető teherautót látott.

"Hihetetlen volt. Az érkezők száma robbanásszerűen megnőtt." Az újonnan betelepülők közt van többek között a Goldman Sachs alelnöke, Richard Gnodde, és Egyiptom leggazdagabb embere, az Aston Villa focicsapat tulajdonosa, Nassef Sawiris. Ők csak két példa a több ezer emberből, akik a CR-7 szabály előnyeit élvezve cserélték Olaszországra a lakhelyüket – az esős Londont olasz életérzésre váltva.

A másik törvény, ami százezres nagyságrendben vonzott az országba települő embereket, lehetővé teszi, hogy a magasan képzett munkavállalók 50 százalékos visszatérítést kapjanak az adóköteles jövedelmük után, akár 5 éven keresztül. Egy magániskolákkal foglalkozó nemzetközi cég vezetője, Nadim Nsouli azt mondta, hogy a 10 olaszországi iskolájába felvett diákok 45 százaléka külföldi állampolgár, akik legnagyobb részben Franciaországból, az Egyesült Királyságból és az Egyesült Államokból származnak.

Utolsó csepp

Valószínűleg ez a jelenség lehetett az, ami nem volt ínyére Bayrou-nak, és ami miatt a nagy felháborodást kiváltó kijelentését tette.

Ahogyan azonban a la Repubblica is kiemeli, a júniusi ideiglenes tűzszünet után folyamatosan egyre hidegebb francia-olasz viszonyban szinte bármi más is lehetett volna a nyilvános üzengetést kiváltó a szikra.

Meloni és Macron régebb óta ellenségesen szemlélik egymást, az olasz miniszterelnöknek például az a véleménye a francia elnökről, hogy túlságosan a figyelem középpontjába akar kerülni, és nem jó csapatjátékos. Utóbbi azt rója fel Meloni-nak, hogy túlságosan hajlamos arra, hogy minden konfliktust személyes ügyként kezeljen. A személyes ellentéteken kívül arról is nézeteltérés van köztük, hogy az EU-nak mennyire kellene önálló szereplőként fellépnie az orosz-ukrán háborúban, vagy a külön út helyett inkább az USA-val való minél szorosabb együttműködésre van szükség.

Címlapkép: Francois Bayrou. Forrás: EU.