Így torzítja egy kisebb gazdaság az egész EU növekedési mutatóit

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Mi áll az ír GDP-adatok mögött?

Habár Írország az Európai Unió teljes GDP-jének csupán valamivel több mint 3%-át adja (2024-es adatok szerint), gazdasági növekedése időről időre kiugróan magas, és ez az uniós aggregált mutatókat is látványosan torzíthatja.

A többször is tapasztalható, példátlan bővülése mögött azonban nem elsősorban a helyi gazdaság valós teljesítménye áll, hanem a multinacionális vállalatok jelenléte és könyvelési gyakorlata, amely sajátos statisztikai torzításokhoz vezet az EU-s adatokban.

Írország GDP-jének alakulását ugyanis nemcsak a reálfolyamatok, hanem egy tudatosan felépített gazdasági modell is alakítja. Az ország évtizedek óta aktívan vonzza a külföldi tőkét, és a kelta tigris korszakát követően is megőrizte vonzerejét a nemzetközi cégek körében, különösen az alacsony társasági adókulcs és a stabil üzleti környezet révén.

E modell egyik leglátványosabb következménye az ún. leprechaun economics (a kifejezést Paul Krugman használta először 2016-ban, utalva az ír GDP hirtelen, mesterségesnek tűnő megugrására): ennek keretében globális vállalatok – főként a technológiai és gyógyszeripari szektorban – szellemi tulajdonukat, licencbevételeiket és más eszközeiket Írországban könyvelik el, még akkor is, ha a kapcsolódó termelés vagy szolgáltatásnyújtás nem ott történik. Ezáltal az Apple, a Google, a Meta, a Microsoft vagy a Pfizer is európai központként használja Írországot, amelynek hatása megjelenik a GDP-adatokban is – anélkül, hogy ez valós helyi gazdasági aktivitást tükrözne.

A multinacionális vállalatok jelenléte időről időre extrém kilengéseket okoz az ír gazdasági mutatókban.

Látványosan példázza ezt az idei első negyedéves adat, amikor az ír GDP éves szinten 18,3%-kal, negyedéves alapon pedig 7,4%-kal bővült. A gyógyszeripari export az Egyesült Államokba például megháromszorozódott az előző évhez képest, de a mögöttes mozgatórugó inkább a vállalati könyvelés átszervezése, mintsem a reálgazdasági fellendülés volt.

Ez a modell ugyan növekedési rekordokat eredményezhet, de fiskális kockázatokat is rejt magában: az ír költségvetés bevételeinek jelentős része néhány nagyvállalat nyereségétől és adófizetésétől függ, ami hosszabb távon sérülékennyé teszi a gazdaságot.

Mondhatnánk, hogy mindez elsősorban az írek problémája. Csakhogy a gyakorlatban, az Európai Unió tagjaként, Írország gazdasági teljesítménye az egész EU ügye is. A kiugró – akár felfelé, akár lefelé mutató – mozgások az uniós aggregált GDP-ben is megjelennek, és így érdemben torzíthatják a növekedési mutatót.

De valóban ekkora hatása van egy viszonylag kis gazdaságnak az uniós mutatókra? Elemzésünkben arra teszünk kísérletet, hogy bemutassuk, miként befolyásolják az ír gazdaság sajátosságai az uniós GDP-t, és ez hogyan viszonyul más tagországok aggregált GDP-re gyakorolt hatásához.

Módszertan

A fenti kérdések megválaszolásához országonkénti kizárásos elemzést végeztünk. Ez az ún. leave-one-out módszer: minden negyedévben újraszámoltuk az uniós GDP-növekedést úgy, hogy egy adott országot kihagytunk az aggregációból, majd összevetettük a teljes EU27-bővüléssel. Más megközelítésekkel szemben (pl. pusztán az ország GDP-súlyának elemzése)

az eljárás előnye, hogy nemcsak a méretet, hanem a növekedési ütemek közötti különbségeket is figyelembe veszi.

A negyedéves növekedési rátát a szokásos módon számítottuk:

Az eltérést pedig az alábbi képlet mutatja, adott negyedévre vonatkozóan:

A pozitív eltérés azt jelzi, hogy az adott ország felfelé torzította az uniós GDP-növekedést, azaz nélküle az uniós összesített GDP alacsonyabb lett volna. A negatív eltérés ezzel szemben azt jelenti, hogy az adott ország lefelé torzította a bővülést, vagyis nélküle az uniós adat magasabb lett volna.

A számítások az Eurostat által közzétett, szezonálisan és naptárhatással kiigazított, 2020-as árszinten számolt, láncolt volumenindexek alapján készültek, amelyek a gazdasági teljesítmény inflációtól megtisztított, reálértékű alakulását tükrözik. Az adatbázist 2015 első negyedévétől töltöttük le annak érdekében, hogy a növekedési ráták kiszámíthatók legyenek már 2016-tól kezdődően. Az érdemi vizsgálat ugyanakkor kizárólag a 2016 első és 2025 első negyedéve közötti időszakra terjedt ki.

Az adatok alapján rögzítettük, hogy az egyes országok hány alkalommal okoztak legalább 0,1 százalékpontos, vagyis 1 tizedesjegyre történő kerekítés mellett szignifikáns eltérést (az Eurostat adatközlési pontosságával összhangban), és ezekre az esetekre kiszámítottuk az eltérések átlagát, külön a pozitív és negatív irányban. Végül az átlagos eltérések és az előfordulások számának szorzataként képeztük az összesített torzító hatást a teljes vizsgált időintervallumra:

A képletet külön alkalmaztuk a pozitív és a negatív eltérésekre, így minden ország esetében két külön összesített érték született.

Eredmények

Az országonkénti kizárás alapján számított torzító hatások jelentős eltéréseket mutatnak az egyes tagállamok között mind az előfordulások gyakorisága, mind az okozott eltérés iránya és nagysága tekintetében. A vizsgált időszakban (2016Q1–2025Q1) összesen 11 tagállam volt, amely legalább egy negyedévben legalább 0,1 százalékpontos változást idézett elő az EU27 negyedéves GDP-növekedési rátájában, ha kihagytuk őket az aggregációból.

A többi ország hatása elhanyagolható mértékű volt, egyszer sem haladta meg a 0,1 százalékpontos küszöböt. Ez azt jelenti tehát, hogy a 27 uniós tagállam közül mindössze 11 olyan volt több mint 9 év alatt, amelynek teljesítménye el tudta mozdítani az övezet egészéét. Sőt, a 11 ország között volt olyan, amely csupán egy negyedévben tudott szignifikáns hatást gyakorolni az EU-s gazdasági növekedésre, de további 3 ország is csak legfeljebb 4 alkalommal a 37 negyedévből.

Vagyis lényegében azt mondhatjuk, hogy

az, hogy az Eurostat milyen adatot publikál első becslésként 30 nappal a tárgyidőszakot követően, mindössze 7 tagországon (Németország, Írország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Lengyelország és Hollandia) áll vagy bukik.

Az osztrák gazdaság mindössze 1, a finn 2, a dán 3, míg a svéd 4 negyedévben gyakorolt szemmel látható eltérést az uniós GDP-re a vizsgált időszakban. Ez utóbbiak közül a finn gazdaság jelenti a legnagyobb meglepetést, tekintve, hogy a gazdasági teljesítménye nem éri el az EU 2%-át sem, miközben például a belga gazdaság 3,5%-os súlyával (2024-es adatok alapján) egyszer sem befolyásolta szignifikánsan a bővülést. A magyar gazdaság 2018–2019 környékén gyakorolta a legnagyobb hatást az uniós növekedésre, azonban ennek mértéke még ekkor sem érte el a 0,05 százalékpontot.

A legnagyobb és leggyakoribb torzító hatás – nem meglepő módon – Németországhoz kötődött az EU aggregált bővülését tekintve.

A 2016Q1–2025Q1 közötti időszakban 24 negyedévben legalább 0,1 százalékponttal csökkentette, míg csak 6 negyedévben gyorsította az uniós növekedési ütemet. Az átlagos negatív eltérés −0,49 százalékpont, vagyis nemcsak, hogy a német gazdaság gyakran lassítja az EU bővülését, hanem súlya miatt rendszerint jelentősen vissza is fogja azt. Nem véletlenül nevezik „Európa beteg emberének”, és ezt ellensúlyozni sem tudja azon ritka alkalmakkor, amikor felfelé tér el az uniós átlagtól. Összesített torzító hatása így negatív irányban −11,83 százalékpont volt (pozitív irányban 2,05), ami messze a legjelentősebb az összes ország közül.

Írország ezzel szemben viszonylag ritkán torzította lefelé az uniós növekedést (mindössze 4 esetben), míg 22 negyedévben legalább 0,1 százalékponttal gyorsabb volt az EU gazdaságának bővülése az ír gazdaság teljesítményének köszönhetően. Az átlagos pozitív hatás 0,23 százalékpont volt, míg a negatív −0,16 százalékpont. Vagyis gyakran, de átlagosan kisebb mértékben húzta fel az ír gazdaság az EU teljesítményét, azonban a teljes vizsgált időhorizonton összesen 5,09 százalékpontos pozitív torzítást eredményezett.

Ez pedig az összes tagállam között messze a legnagyobb, miközben az ír gazdaság mérete önmagában egyáltalán nem indokolná kiugró szerepét.

Az ír gazdaságnál kisebb hatása van az uniós GDP-re az övezet, Németország utáni, 3 legnagyobb gazdaságának:

• Spanyolország jellemzően felfelé húzta az EU teljesítményét: 5 negyedévben lassította, 16-ban gyorsította a növekedést. Az átlagos negatív eltérés (−0,46) viszont jóval nagyobb, mint a pozitív (+0,21), így az összesített torzító hatása −2,32 és +3,37 százalékpont volt;
• Franciaország ezzel szemben inkább nehezék volt: 16 negyedévben fékezte és 7-ben támogatta a bővülést, közel megegyező átlagos eltérésekkel (−0,26 és +0,27). Így összesen −4,21, illetve +1,92 százalékpontnyi elmozdulást okozott a kiemelt periódusokban;
• Olaszország szintén gyakrabban „ülhetett a szégyenpadra”: 19 negyedévben lassította és 8-ban gyorsította a növekedést, átlagosan −0,25 és +0,30 százalékponttal. Összesítve pedig −4,77 és +2,37 százalékponttal térítette el az uniós adatokat.

Látható tehát, hogy nem szabad minden nehézség miatt a német gazdaság problémáit okolni, a francia és az olasz gazdaság is érdemben hozzájárult, hogy az elmúlt években az EU bővülése számottevően elmaradt a globális versenytársakétól. Kiemelendő továbbá, hogy az ír „gazdasági csoda” a vizsgált időszakban ellensúlyozta a francia vagy az olasz gyengélkedést, pedig azok mérete többszörösen meghaladja Írországét.

A nagy gazdaságok mellett a lengyel és a holland tudta rendszeresen nagyobb mértékben eltéríteni az EU-s növekedési pályát:

• Lengyelország jellemzően támogatta az EU gazdaságát: 11 alkalommal emelte legalább 0,1 százalékponttal a bővülési ütemet és mindösszesen 2 negyedévben fogta vissza azt, átlagosan +0,16 és −0,11 százalékponttal, vagyis összesen +1,73 és −0,22 százalékponttal;
• Hollandia ellenben kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtott: 5 alkalommal gyorsította, 4 alkalommal pedig lassította a növekedést, átlagosan +0,15, illetve −0,13 százalékponttal. Összességében így +0,76 és −0,51 százalékponttal térítette el az uniós mutatót.

Összesített torzító hatás a kiemelt negyedévekben (százalékpont, 2016Q1-2025Q1)

Konklúzió

Az uniós GDP-adatok értelmezéséhez nem elég pusztán a tagállamok gazdasági súlyát figyelni. Legalább ilyen fontos az is, hogy milyen szerkezet és működési logika húzódik meg a számok mögött. Elemzésünk alapján világosan látszik: az EU növekedését valójában csak néhány ország képes érdemben elmozdítani, míg a tagállamok döntő többsége szinte észrevétlenül belesimul az uniós átlagba.

A lista élén természetesen Németország áll, amely méreténél fogva automatikusan „rántja magával” az EU egészét. Franciaország és Olaszország gyengélkedése szintén érezhető hatást gyakorol a közös mutatóra.

Mellettük azonban ott találjuk Írországot is, amely méretéből adódóan egyáltalán nem számítana nagy játékosnak, mégis ezekkel a gazdaságokkal kell egy lapon említeni, ha az EU-s növekedés alakulásáról van szó. Ráadásul mindezt nem a reálgazdaság teljesítménye, hanem a multinacionális vállalatok könyvelési döntései hajtják. A „nagyok” fundamentális trendjei közé így beékelődik egy „kis ország” mesterségesen felnagyított hatása, amely képes elmozdítani az uniós növekedési görbét.

Az „ír csoda” tehát nem csupán egy bravúros növekedési történet, hanem jól mutatja azt is, hogy a GDP sokszor inkább globális vállalatok működésének lenyomata, semmint a helyi gazdaság állapotának hű képe.

Németország a realitás súlyával, míg Írország a statisztikai torzítás erejével mozgatja az EU-t – és mindkettő hatása egyformán a közös mutatóban csapódik le.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images