A remény rabjai: valóban elhozza a kánaánt az euró bevezetése?

Bulgária elmúlt két évtizedes történetében meghatározó szerepet játszott az euró bevezetésének folyamata. A közös valuta bevezetése már a 2007-es Európai Unió-csatlakozás óta a balkáni ország hivatalos célja volt, az elmúlt 15 év külső és belső kihívásai és válságai miatt azonban éveket csúszott az uniós intézmények és az Európai Központi Bank (EKB) hivatalos jóváhagyása.

Bár mindenki számára egyértelmű, hogy a folyamat sikere nem oldja meg a bolgár gazdaság és intézményrendszer évtizedes problémáit, a tapasztalat azt mutatja, hogy a monetáris unióba való belépés ígérete és az afelé tett gazdaságpolitikai lépések stabilizálták a balkáni ország gazdaságát és a régiós versenytársaknál jobb felzárkózási feltételeket teremtettek. A botrányokkal, korrupcióval és megosztottsággal küzdő politikai vezetés azonban az elmúlt években nem élt ezzel a felzárkózási lehetőséggel, ráadásul jelentősen erodálta az euró mögött álló támogatottságot, így egyáltalán nem biztos, hogy az átállás komolyabb zökkenőktől mentes lesz.

A jelen nagy kérdése az, hogy vajon a közös valuta bevezetése hogyan fog hatni a bolgár gazdaságra és társadalomra mind rövid, mind pedig hosszú távon. Vajon beigazolódnak a gyorsuló inflációról szóló félelmek? Megszűnik az évtizedek óta őrzött gazdasági stabilitás? Tényleg a politikai elitet fogja szolgálni az új fizetőeszköz? Vagy esetleg képes lesz az euró mellékhatások nélkül támogatni a bolgár gazdasági felzárkózást és jobban bekapcsolni a balkáni országot az európai gazdasági körforgásba? A bolgár euróbevezetéssel foglalkozó cikksorozatunk záró részében ezen kérdésekre keressük a választ.

Mi következik most? Hogy lesz a döntésből ténylegesen euró?

Az Európai Parlament július 8-án hagyta jóvá hivatalosan a monetáris uniós csatlakozást, a döntéssel együtt pedig a leva és az euró jövőbeli átváltási árfolyamát is véglegesen rögzítették. Egy euróért 1,95583 levát kell majd fizetni a hivatalos átálláskor. A megállapított árfolyam egyáltalán nem számít meglepetésnek, a bolgár leva ugyanis már évtizedek óta a nyugatnémet márka, majd az euró árfolyamához van kötve, épp a fenti átváltási aránnyal működő valutatanács (currency board) rendszerének köszönhetően.

Az európai intézmények jóváhagyásával párhuzamosan Bulgáriában is megindult a technikai bevezetés részleteinek kidolgozása, amelyeket végül az Euróbevezetési Törvényben („Zakon za vavezhdane na evroto”, ZVERB) és a július 2-án elfogadott Nemzeti Euróbevezetési Terv frissített változatában rögzítettek. Az átállás legfontosabb eleme az árak levában és euróban való kötelező közzététele, amelyet a törvény szerint idén augusztus 8-tól egy éven keresztül kell megtennie minden hazai értékesítőnek. Erre azért van szükség, hogy a lakosság hozzászokhasson a szükségszerűen megváltozott árakhoz, és kifejlessze realitásérzékét az új környezetben is. Az eurót 2015-ben bevezető Litvániában az átállás 0,2-0,3 százalékos egyszeri áremelkedést okozott, melyről látszik, hogy

megfelelő és hiteles állami szerepvállalás esetén a drasztikus drágulás megelőzhető.

A lakosság kellő tájékoztatása és megnyugtatása várhatóan kulcskérdés lesz a technikai bevezetést illetően, az eurót ellenző állampolgárok ugyanis az egyszeri, átálláshoz köthető áremelkedést nevezték meg legnagyobb félelmükként. Ezen a problémán rendszeres és teljes körű kormányzati tájékoztatás mellett az árak szigorú ellenőrzése és az indokolatlan áremelések tilalma tud valamelyest segíteni, de az átállás költségei (pénztárgépek, terminálok és automaták cseréje, szerződéses összegek konverziója, informatikai változások) miatt bekövetkező enyhe, egyszeri áremelkedés a szakértők szerint nem lesz elkerülhető.

A bevezetés második szakasza a készpénzelosztást és a fizetési rendszer átalakítását foglalja magába. Az államnak ugyanis előre kellő mennyiségű készpénzt kell eljuttatnia a kereskedőkhöz, hogy a január 1-jei átállás zökkenőmentesen megvalósulhasson. Ezzel párhuzamosan el kell végezni az állami, vállalati és lakossági számlapénzek, valamint szerződéses összegek konverzióját, valamint a levára korlátozott bankkártyák cseréjét is.

Az euróra való tényleges átállás 2026. január 1-jén valósul meg, amelyet egy egy hónapos kettős készpénzforgalmi időszak követ. A bolgár levát tehát január 31-ig fogadják el a kereskedők, utána már csak a postán és a nemzeti bankban lehet euróra váltani a lakosságnál maradt érméket és bankjegyeket.

Miért kritikusak az emberek és mennyire jogosak a félelmeik?

A korábban oly sokszor csődöt mondó bolgár állam hatékony szerepvállalására szükség lesz a felkészülési időszakban, amely akár a teljes reform sikerét meghatározhatja. A történelmi példák és a technikai részletek alapján egyértelműen látszik, hogy

az euróbevezetés nem puszta pénzügyi folyamat, hanem az egész gazdaságot és jogrendszert megreformáló változás, amely nem tud végbemenni sem a megfelelő állami szerepvállalás, sem pedig a szükséges lakossági támogatás nélkül.

Ezért is lesz kulcsfontosságú az euró társadalmi elfogadottságának erősítése a következő hónapokban. A bolgár lakosság túlnyomó része a 2010-es években a közös európai fizetőeszköz mögött állt, az elmúlt évek politikai válságai és botrányai miatt azonban mára eltűnt az euró mögül a többségi támogatás.

Jelenleg az emberek több, mint fele fél az átálláshoz köthető áremeléstől, a növekvő korrupciótól és a gazdasági stabilitás elvesztésétől.

Az aggodalmakat ráadásul az oroszbarát propaganda is igyekszik kihasználni, Rumen Radev elnök például népszavazással akarta ellehetetleníteni az euró bevezetését, miután látta az ügy társadalmi elutasítottságát. Az elnök által tervezett voksolást végül az alkotmánybíróság jogellenesnek minősítette.

A legtöbb kritika a valutatanács megszüntetése miatt érte a bolgár kormányt, az elmúlt szűk 30 évben ugyanis ez az intézmény biztosította a kiszámíthatóságot, valamint korlátozta a politikai vezetést a túlköltekezésben.

A valutatanács fenntartásához ugyanis nagyon komoly költségvetési fegyelem kell, különben a rendszer gyorsan elveszti hitelességét. A bolgár kormányok kiállták az idő próbáját, hiszen az árfolyam ma is megegyezik az 1997-ben megállapítottal, jelezve, hogy az országban sosem nőtt drasztikusan a pénzmennyiség és a költségvetési politika sem volt sokkal lazább az eurózóna átlagánál.

Az alkotmányban külön is rögzített valutatanács azonban az euró bevezetésével hivatalosan megszűnik, a lakosság pedig fél, hogy ezzel oda lesz a gazdaságpolitikai fegyelem is. Ez a félelem azonban irracionális, hiszen a valutatanács és az euró használata pontosan ugyanazt a rögzített árfolyamrendszert, és vele az önálló monetáris politika hiányát jelenti. Valójában az euróbevezetéssel nem szűnnek meg a kedvező gazdasági keretek, hiszen a közös valutával az ország éppen ugyanazt a hitelességet (azaz a közös monetáris politikát és bankfelügyeletet) importálja, mint a valutatanács rendszerében. Bár az önálló monetáris politikát valóban elveszti minden eurót bevezető ország, Bulgária ezzel már korábban sem rendelkezett (a valutatanács rendszere éppen azt jelenti, hogy az EKB monetáris döntéseit követi a bolgár jegybank is), így az ország számára teljesen természetes lépés volt a monetáris unióhoz való csatlakozás.

Ahogy Boris Vujčić, a horvát jegybank elnöke nyilatkozta az euróövezeti csatlakozás előtt,

Ha nincs független monetáris politikád, akkor mit is veszíthetnél el a monetáris unióhoz való csatlakozással?

Bár Horvátországban az euró bevezetését megelőző években nem a Bulgáriában megismert valutatanács működött, a jegybank aktív és rendszeres beavatkozásokkal egy nagyon szűk sávban tartotta a kuna árfolyamát, ami gyakorlatilag szintén az EKB monetáris döntéseihez való alkalmazkodást jelentette. A vállalatok és a bankszektor ráadásul rendkívül nagy arányban már eurót használt, így az önálló monetáris politika feladása lényegében már korábban, szép lassan megtörtént.

A korábban is fennálló szigorú valutarendszer miatt viszont az euróbevezetésnek Bulgáriában nem is lesz olyan markáns stabilizáló hatása, mint egy olyan lebegő árfolyamrendszerben működő országban, mint például Lengyelország, Románia vagy Magyarország.

Mit nyerhet Bulgária az euróval?

A közös valuta bevezetése mellett leggyakrabban felhozott érvek az árfolyamkockázat kiküszöbölése, az alacsonyabb finanszírozási költség és a könnyebb gazdasági átjárhatóság, amelyek Bulgária esetében is egyértelműen érvényesülni fognak.

Az alacsonyabb finanszírozási költség főként az országkockázati prémium csökkenésének eredménye. A közös valuta ugyanis a Kelet-Európában megszokottnál nagyobb költségvetési fegyelemre kényszeríti a tagországokat, ami kiszámíthatóságot és biztonságot sugároz a befektetők számára. A hatást erősítette az Európai Bankunióhoz való csatlakozás is, amely azt eredményezte, hogy a bolgár kereskedelmi bankokat a helyi jegybank helyett az EKB kezdte felügyeli. Ez további biztosítékokat jelent a nemzetközi befektetők számára, különösen Bulgária esetén, ahol a 2008-2009-es pénzügyi válságon kívül is fordult elő hitelezési és pénzintézeti krízis.

A Nemzetközi Valutaalap hatástanulmánya szerint a közös valuta bevezetése kelet-európai országok esetén hosszú távon akár 2-3 százalékponttal is mérsékelheti a 10 éves lejáratú kötvényhozamokat. A rövid távú hatások várhatóan ennél kisebbek lesznek, a korábbi csatlakozók példájából kiindulva 0,5-1 százalékpont lehet a hozamcsökkenés. Az euróbevezetés nyomán Szlovákiában 0,7-0,9, Litvániában 0,8, Lettországban pedig 1,3 százalékponttal mérséklődtek a kötvényhozamok.

A jobb hitelfelvételi lehetőség jó hír az állam és a vállalatok számára is, az alacsonyabb kamatkiadások ugyanis lehetőséget teremtenek új, korábban nem jövedelmező projektek megvalósítására, illetve forrás híján elnapolt állami beruházásokra.

A közös valuta természetéből adódóan megszünteti az eurózónabeli kereskedelmi partnerekkel szemben fennálló árfolyamkockázatot, azaz javítja a külkereskedelem feltételeit. A kereskedelem mellett a turizmus is sokat tud profitálni az euró bevezetéséből, ezzel ugyanis megszűnnek a deviza- és valutaváltás tranzakciós költségei. A becslések szerint ezen előnyök kifejezetten hangsúlyosak lesznek Bulgária esetében, az ország exportjának ugyanis 45-50 százaléka az euróövezetbe irányul, a turizmus pedig egyértelműen a hazai gazdaság egyik húzóágazatának számít a GDP-hez való 10 százalékos hozzájárulással.

Az euróbevezetés hatásait utólag részletesen becslő és elemző Litvániában például éves szinten a GDP 0,14 százalékának megfelelő tranzakciósköltség-megtakarítás volt tapasztalható, miközben az átállás egyszeri költsége (pénztárgépek, automaták cseréje, kommunikáció, kettős ártájékoztatás, egyéb adminisztratív kiadások) a GDP 0,5-0,7 százalékát tette ki.

A történelmi példák tehát azt mutatják, hogy tranzakciós költségeket tekintve a bevezetés előnyei várhatóan már középtávon felülmúlják annak hátrányait.

Az euróra való átállás nagy könnyebbséget jelent majd a bolgár jegybank számára is, hiszen ezzel le lehet építeni a korábban felhalmozott devizatartalékot. A 90 százalékban eurót tartalmazó, általában drágán fenntartható devizatartalékra eddig a rögzített árfolyam stabilitásának fenntartása miatt volt szükség, az árfolyamkockázat megszűntével azonban a devizatartalék is feleslegessé válik.

Bár a szakértők szerint az eddigi hatások is számottevő mértékben javítják majd a bolgár gazdaság kilátásait, a legnagyobb előnyök egyértelműen a mélyebb kereskedelmi és pénzügyi integrációhoz kapcsolódnak majd. Az Európai Bizottság 2021-es hatástanulmánya alapján a közös valuta bevezetése eddig átlagosan 4,3-6,3 százalékos exportnövekedést idézett elő a csatlakozó tagországok körében (Litvániában az ütem évi 5 százalék volt), a másodkörös csatlakozók (mint például Horvátország és Bulgária) esetében pedig ez a hatás még nagyobb is lehet. Márpedig Bulgária kis, nyitott gazdaság (a teljes külkereskedelem a GDP mintegy 130 százalékát teszi ki), így a kereskedelmi előnyök középtávon várhatóan akár 1,2-1,8 százalékkal nagyobb GDP-t is eredményezhetnek. A konkrét hatásról egyelőre nincsenek hivatalos becslések, de a 2021-ben publikált Frankel–Rose‑féle rugalmassági kutatás szerint minden 1 százalékpontos exportnövekedés 0,33 százalékponttal emeli az ország egy főre jutó GDP-jét, amely alapján az 1,2-1,8-as sáv adódik.

A kockázati prémiumok csökkenése és a mélyebb gazdasági integráció a beáramló külföldi működőtőke (Foreign Direct Investment, FDI) mennyiségét is jelentősen emelheti a következő években. Az EKB 2018-as empirikus becslései szerint a közös valuta bevezetése átlagosan 20 százalékkal növelte az országba áramló külföldi tőkét, amely Bulgária esetében is várhatóan be fog következni.

Végezetül pedig meg kell említeni a pénzügyi integrációt, melynek hatása bár nehezen mérhető, a jövőben azonban kulcsfontosságú lehet. Az euró bevezetése a közös monetáris politikán és a nagyobb stabilitáson keresztül javítja a hitelhez jutás körülményeit, amely hosszabb távon ösztönzi a vállalatok beruházási kedvét és stabilizálja a lakossági piacokat is. Márpedig beruházásokra Bulgáriának kifejezetten szüksége van, hiszen a GDP 20 százalékát kitevő jelenlegi szint az európai átlag alatt van. A probléma fő okát eddig az FDI alacsony szintje és a gazdasági bizonytalanság jelentette, így a közeljövőben várható fellendülés a beruházások terén.

A kedvező gazdasági hatások összességében 2-3 százalékos szintemelkedést hozhatnak a GDP-ben következő 5-10 éves időtávon.

A korábban többször is idézett Litvánia bruttó hazai terméke például 2014 és 2022 között körülbelül 1,8-1,9 százalékkal növekedett a monetáris unióhoz való csatlakozás eredményeképp, amely jó referencia Bulgária számára is.

A pénzügyi integráció ráadásul komoly jövőbeli potenciállal rendelkezik, hiszen

a közös európai megtakarítási és befektetési unió megvalósulása Bulgáriát is bekapcsolná a nemzetközi befektetői vérkeringésbe.

Bár az euróbevezetés önmagában növelni fogja az értékpapír-kereskedelem forgalmát és csökkenteni annak költségét, az igazi áttörést a nagy nyugati nyugdíjalapoknál felhalmozódó vagyon megjelenése hozná el. A tőkepiaci unió fontos mérföldkő lenne az európai gazdasági versenyképesség szempontjából, a nem eurót használó országok esetében azonban a tagság nehezen elképzelhető, hiszen a kiszámítható befektetési lehetőségeket kereső nyugat-európai intézmények minden keresnek, csak épp szükségtelen árfolyam- és országkockázatot nem. Az eurót használó országok viszont várhatóan jelentős forráshoz jutnának az intézkedés által (mivel az itteni gazdasági lehetőségek még a nyugat-európainál jóval nagyobb megtérülést kínálnak), amik gyorsíthatják az intézményi-, infrastrukturális- és üzleti felzárkózást. A kezdeményezés jelentőségét jól mutatja, hogy Európában évente 1 400 milliárd eurónyi megtakarítás keletkezik, miközben az Amerikai Egyesült Államokban csak 800.

Valóban elhozza a kánaánt az euró bevezetése?

A bolgár euróbevezetési folyamatot értékelve számos olyan dolog látszik, amely az érintett ország, a valutaövezet, és a potenciális jövőbeli csatlakozók számára egyaránt tanulságul szolgál. Bulgária csatlakozási példája bebizonyította, hogy az euróbevezetéshez nem szükséges relatíve magas szintű gazdasági fejlettség, annak sikere inkább a politikai elköteleződésen és a piaci, költségvetési fegyelmen múlik.

A csatlakozáshoz szükséges kritériumok azonban, bár valóban megfelelően stabilizálták a gazdaságot, a tényleges felzárkózást és az európai társadalmi rendszer megszilárdulását nem tudják önmagukban garantálni,

ez az euróbevezetést követően is mindenkori kormányok feladata marad. Bár a várakozások szerint a közös valuta számos pozitív folyamatot indít majd el a bolgár gazdaságban, ezek összesített hatása kevés ahhoz, hogy megoldja az ország korábban tárgyalt olyan strukturális problémáit, mint a demográfia, a szociális ellátórendszer hiányosságai és a politikai instabilitás.

Más országok esetében az új rendszer legnagyobb előnye az általános stabilitás volt, amely viszont Bulgária esetében kevésbé lesz érezhető a valutatanács eddigi nagy fegyelmező ereje miatt. A balkáni ország tehát bár papíron elérte több évtizedes célját, valójában csak véglegesítette a politikai vezetés egyetlen hosszú távú célját, az európai integrációt. Bár jelenleg joggal örülhetnek az politikusok és az emberek Bulgáriában, a gazdasági-intézményi felzárkózás még hosszú út előtt áll, amely ráadásul napjaink globális kihívásai miatt (elöregedő társadalom, globális gazdaság problémái, vámháború) egyáltalán nem ígérkezik könnyű feladatnak. Az erősödő kihívások jeleit mutatja a visegrádi országokkal szemben stagnáló felzárkózás is, amely lassan már két évtizede tart.

a lakossági bizalom helyreállítása, az átállás zökkenőmentes végrehajtása és az új rendszer hitelességének megteremtése kulcsfontosságú lesz, így nem túlzás azt állítani, hogy kritikus időszak előtt áll a balkáni ország.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images