A Fed elleni támadással Trump saját céljait áshatja alá

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A választott politikai vezetők gyakran kifejezik elégedetlenségüket a monetáris döntéshozókkal szemben. Úgy vélik, ha a jegybank csökkentené a kamatokat, a vállalkozások és a háztartások könnyebben tudnának hitelt felvenni hosszú távú célokra, például gyárak építésére és lakásvásárlásra, ami fellendítené a gazdaságot és így javítaná a hatalmon lévők újraválasztási esélyeit. Ha az infláció miatt aggódó jegybank magasabb szinten tartja a kamatokat, egyes politikusok minden lehetséges eszközzel – a fenyegetésektől kezdve a jegybanki vezetők leváltásáig – megpróbálnak nyomást gyakorolni a jegybankárokkal szemben, hogy csökkentsék a kamatokat.

Ez a jelenlegi helyzet az Egyesült Államokban, ahol Donald Trump elnöknek eltökélt szándéka, hogy a Federal Reserve-t a saját akaratának rendelje alá.

Ilyenkor – legalábbis a magasabb egy főre jutó GDP-vel és jól működő kormányzati intézményekkel rendelkező országokban – a politikai vezetők legfőbb politikai tanácsadói jellemzően arra figyelmeztetnek, hogy a jegybanki függetlenség aláásása (vagy megszüntetése) valószínűleg – meglehetősen gyorsan – teljesen kontraproduktívnak bizonyul. De ilyen bölcs tanácsokat vagy nem mondanak a Trump-féle Fehér Házban, vagy – ami valószínűbb – félresöpörik azokat.

Ettől a probléma még nem fog megszűnni. Amivel minden értelmes politikus törődik (vagy törődnie kellene), azok a hosszú távú kamatok. És ha az emberek lakásvásárlásának segítése áll a középpontban – ami jelenleg forró téma Washingtonban –, akkor leginkább a 30 éves futamidejű jelzáloghitelek fix kamata számít.

Ezt a kamatszintet a magánpiacok határozzák meg, de az árazás viszonyítási alapját a tízéves állampapírok hozama jelenti. Ha ezeknek a kötvényeknek a hozama emelkedik, akkor a jelzáloghitel-kamat is emelkedik, és a lakásvásárlás megdrágul, ha minden más dolog változatlan marad. (2021-től 2025 elejéig a Fannie Mae igazgatótanácsának tagja voltam, amely egy olyan, az állam által támogatott vállalat, amely számos jelzáloghitelt biztosít a nemfizetés ellen.)

De a Fed, mint a legtöbb jegybank, a legjobb esetben is csak a rövid távú kamatokat kontrollálja. A hozamgörbe rövid végén a Fed nagy befolyással bír, sőt, ha jól mennek a dolgok, talán még kontrollál is. A piaci erők határozzák meg azonban a 10 éves államkötvények (és a 30 éves fix kamatozású jelzáloghitelek) kamatait.

A kulcskérdés az, hogy a befektetők szerint mi a megfelelő kamatszint, figyelembe véve, hogy mi fog történni várhatóan a gazdasággal a következő időszakban (és az elkövetkező években). Ennek a teljesen magánszektorbeli számításnak fontos eleme a várható rövid, közép- és hosszú távú infláció.

Az Egyesült Államokban a Szövetségi Nyíltpiaci Bizottság (FOMC) a kamatokat oly módon határozza meg, hogy azzal az inflációt lehetőleg 2% körül tartsa. Ha a FOMC-t bármilyen politikai nyomás hatására gyakorlatilag arra kényszerítik, hogy a kamatot a FOMC-tagok által e célnak megfelelő szint alá csökkentse, akkor elképzelhető, hogy rövid távon nagyobb lesz a gazdasági növekedés, de valószínűleg nagyobb lesz az infláció is. Hogy mennyivel nagyobb, azt nehéz biztosan megmondani, de a kötvénypiac pontosan ezt a számítást próbálja elvégezni.

A politikai nyomás csökkentheti a rövid távú kamatokat, de a magasabb infláció valószínűsége miatt a hosszú távú kamatok valószínűleg emelkedni fognak. Például a Fed elnökének vagy a kormányzók bármely kombinációban történő menesztése, vagy bármilyen más rendkívüli politikai intézkedés meghozatala valószínűleg megemeli a hosszú távú kamatokat, és drágítja a lakásvásárlást. Robin Brooks naponta Substack hírlevelet készít ezekről a kérdésekről (amelynek elolvasása erősen ajánlott), amelyben a kamatok aktuális mozgását is elemzi.

A Fehér Ház vezető tanácsadói mindezzel tisztában vannak, és erről az elnököt tájékoztatniuk kell. Akkor mégis, mi folyik itt?

Az egyik lehetőség az, hogy Trump egy alternatív valóság rabja, vagy úgy gondolja, hogy ő és kormánya az inflációs adatok elhallgatásával, például tisztviselők kirúgásával, elő tudja teremteni a kívánatos valóságot. De a fogyasztók tudják, hogy mennyit fizetnek a boltokban. Az infláció úgy működik, mint egy rendkívül regresszív adó a szegényebb emberek és a fix vagy nem teljesen indexált jövedelemmel (például nyugdíjjal) rendelkezők esetében. Ezzel minden nap találkozunk. Ezt alig lehet letagadni, és ennek lehetősége az árak emelkedésével is gyorsan csökken.

Talán Trump és tanácsadói azzal számolnak, hogy az általuk kívánt gazdasági fellendülés azonnal bekövetkezik, az infláció pedig később fog megugrani. De a hosszú távú kötvénypiacon az inflációs várakozások számítanak, így ezek a nézetek gyorsan elillanhatnak.

Vagy az a terv, hogy a mennyiségi lazítás újabb körét indítsák el?

A 2008-as globális pénzügyi válság után a Fed a kötvénypiac hosszú végén avatkozott be, ami valóban hatással volt a jelzáloghitelek kamataira. De az akkori helyzet valóban kivételes volt, a lakásárak zuhantak, és sok lakástulajdonos küzdött a talpon maradásért. Az Egyesült Államokban ma közel sincsenek ilyen körülmények.

Ha a Fed ma vagy 2026-ban erőteljes kötvényvásárlási programot indítana, nem lehetne pontosan megmondani, mi történne például a dollár értékével, amely szintén gyorsan leértékelődhet (vagy felértékelődhet).

E politikailag vezérelt forgatókönyvek bármelyikében az USA tartósan magas inflációval nézhetne szembe. Ez biztosan nem mozdítaná elő Trumpnak a lakásszerzés megkönnyítésére és több jó munkahely létrehozására vonatkozó célját. Éppen ellenkezőleg, aláásná a legtöbb amerikai jelenlegi és jövőbeni jólétét.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Simon Johnson
Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Nobel-díjas közgazdászprofesszora. 2007-2008 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdásza volt. Kutatásai a gazdasági fejlődés, a politikai gazdaságtan és a vállalati pénzügyek kérdéseit ölelik fel. A Nobel-díjat 2024-ben kapta meg.

Címlapkép forrása: Portfolio

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ