Ezért bukik meg minden kormány Franciaországban

Hétfőn este François Bayrou francia miniszterelnök a várakozásoknak megfelelően elvesztette az általa kiírt bizalmi szavazást, kedden pedig benyújtotta hivatalos lemondását Emmanuel Macron köztársasági elnöknek. Ezzel visszatért a kormányválság időszaka az Európai Unió vezető gazdaságába, amely a megszokottnál nagyobb piaci ingadozásokban is megmutatkozott.

Abban, hogy megérthessük a jelenlegi válság gazdasági okait, a költségvetési intézkedések és az államadósság időbeli alakulása lesz segítségünkre.

Adósságválság szélére sodorta az országot a fiskális alkoholizmus

Franciaországban a fiskális alkoholizmus, azaz a fenntarthatatlan költekezés már régóta ismert jelenség. Számos közép-kelet-európai országhoz hasonlóan ugyanis Franciaországban is az történik, hogy a válságok során - gazdaságpolitikai szempontból jogosan - megnövekedik a kormányzati kiadások mértéke, a választási logika miatt viszont békeidőben sincsen konszolidáció és tartalékok felhalmozása.

A politikusok fenntarthatatlan költekezését jól mutatja, hogy

az eurózóna második legnagyobb gazdasága az elmúlt években rendre az egyik legmagasabb költségvetési hiányt produkálta, miközben a GDP-arányos államadóssága évről évre növekedett.

A nyugat-európai ország Olaszországgal és Szlovákiával együtt 1999 óta képtelen költségvetési többletet termelni, a tavalyi 5,8 százalékos hiány pedig a legnagyobb volt az euróövezetet tekintve. Pozitív költségvetési egyenlegre legutóbb 1974-ben, míg pozitív elsődleges egyenlegre (amely nem tartalmazza a kamatkiadásokat) 2001-ben volt példa.

A magas hiány fő oka historikusan a kiadási oldal volt. A kormányzati kiadások tavaly az éves GDP 57,1 százalékát tették ki, ami a második legmagasabbnak számított Finnország mögött az eurót használó országok körében. Bevételeket tekintve Franciaország harmadik ugyanebben a rangsorban, ott Finnország és Ausztria előzi meg.

Bár a francia kormány adóbevételei historikusan magasak voltak, az elmúlt években csökkenő trendet mutat. A francia statisztikai hivatal (INSEE) adatai szerint az adó- és járulékbevételek az elmúlt években folyamatosan csökkentek: 2018-ban még az éves GDP 48,3 százalékát tették ki, 2024-ben viszont már csak annak 42,8 százalékát. Az adók újbóli emelése politikailag nehezen kivitelezhető, így a költségvetési hiány lefaragása inkább csak a kiadások racionalizálásán keresztül tudna megvalósulni.

Márpedig az államháztartás kiadási oldala már évtizedek óta strukturális gondokkal küzd: a GDP-arányos állami kiadások 2007 és 2024 között összességében emelkedtek, a programok jóléti céljai azonban sokszor nem, vagy csak részlegesen valósultak meg. A költekezést a gyakoribbá váló válságok is erősítették, ilyenkor ugyanis a keynesi közgazdasági iskolának megfelelően az állam a beruházások és a fogyasztás ösztönzésével igyekezett növelni a belföldi keresletet és megóvni a reálgazdaságot a mély recessziótól. Franciaország eladósodását ugyanakkor nem a válságok során végrehajtott gazdaságélénkítő programok, hanem a költségvetési konszolidáció elmaradása okozta,

emiatt ugyanis az egyre magasabbra kúszó kiadási szint mindig az új normává vált.

A kiadások kontrollálását az is nehezítette, hogy Franciaországban nem működik egy - Németországban bevettnek számító - adósságfékrendszer, azaz a kormányzati költekezésnek nincs felső határa. Ezzel pedig érvényesülni tudott azon, Közép-Kelet-Európa országaiban már jól ismert jelenség, hogy a kormányon lévő pártok folyamatosan kerülték a megszorításokat, mert nem akartak ezzel szavazókat veszíteni.

A választási logika tehát felülírta a költségvetés stabilitását és fenntarthatóságát.

A kiadások szerkezetét tekintve látszik, hogy szociális támogatások adják a költségvetés nagy részét, az inflációhoz indexált nyugdíjkiadások, munkanélküli segélyek és lakhatási támogatások ráadásul európai viszonylatban is kiemelkedőnek számítanak.

A költségvetést a növekvő kamatterhek is egyre jobban terhelik, az elmúlt pár évben ugyanis jelentősen megdrágult az államadósság finanszírozása.

A 2010-es években a globálisan alacsony kamatkörnyezetben még egy olyan óriási adósságállományt, mint amivel Franciaország rendelkezik, is relatíve olcsó volt finanszírozni (a kormányzati kamatkiadások ekkor érték el történelmi mélypontjukat, a GDP 1,3 százalékát), ami talán némileg elaltathatta a politikusokat. Az elmúlt évek inflációs válsága miatt viszont a világ jegybankjai hirtelen visszatértek a korábban megszokott, magasabb kamatokhoz, ami a kamatkiadásokban is megmutatkozott. A francia kamatkiadások 2024-ben már meghaladták a GDP 2 százalékát, a következő években pedig várhatóan még jobban megközelítik majd az elmúlt 20 évre jellemző 2,5-3 százalékos szintet.

A tavaly Párizsban megrendezett nyári olimpiai játékok a várakozásokkal ellentétben (Görögországot a közvélekedés szerint a 2004-es olimpiai indította el az adósságválság felé) nem ütöttek nagy lyukat a francia költségvetésen, a 6 milliárd euró értékű infrastrukturális beruházások és szervezési költségek ugyanis csak az éves GDP 0,2 százalékát tették ki, ráadásul nem is egy, hanem több év alatt merültek fel. Az Európai Unió költségvetéséhez fizetett éves hozzájárulás szintén nem számít jelentős tételnek, mindössze az éves GDP 0,8-0,9 százalékát teszi ki.

Villeroy de Galhau, a francia jegybank elnöke és az Európai Központi Bank (EKB) kormányzótanácsának tagja szerint a költségvetés fegyelme messze elmarad Németországtól, a mindennapok politikai vitái ráadásul még mindig nem a kiadási, hanem a bevételi oldalról szólnak. Az IMF közgazdászai idén kiadott francia országjelentésükben arra a megállapodásra jutottak, hogy

a magasabb költekezés nem vezetett jobb életminőséghez, ezért a kiadások hatékonyabb tervezését és célzottabb szociális ösztönzőrendszert javasoltak a kormány számára.

A szervezet arra figyelmeztetett, hogy a fiskális fegyelem helyreállítása nélkül a költségvetési hiány a következő években akár 6 százalék körül is ragadhat.

A francia államháztartási hiány időbeli alakulása jó sorvezetőt nyújt az elszálló államadósság megértéséhez is:

jól látszik, hogy a válságok fiskális lazítással és megugró államadóssággal jártak, az eladósodottság azonban konjunktúra idején sem mérséklődött érdemben.

Bár a költségvetés erodálódásának jelei évről évre látszódtak, a folyamat évtizedes távlatból nézve drámai igazán. 1980-ban még csak 21 százalék volt Franciaország GDP-arányos államadóssága, 2000-re azonban ez 60 százalékra emelkedett - köszönhetően a gyengébb gazdasági teljesítménynek, a magas kamatszintnek és a szociális intézkedések felfutásának. Konszolidációt a 2000-es évek elejének konjunktúra-időszaka sem hozott, a globális pénzügyi válság során pedig egy év alatt 15 százalékponttal ugrott az adósságráta. A forgatókönyv hasonló volt a 2010-es években is, azaz egy lassú adósságemelkedést fejelt meg a koronavírus-járvány, amely 98-ról 115 százalékra emelte a GDP-arányos eladósodottságot. Az adósságráta az elmúlt években sem tudott érdemben mérséklődni, 2024-ben a GDP 113 százalékát tette ki.

A rendszeresen 5 százalék feletti költségvetési hiány miatt idén januárban az Európai Bizottság túlzottdeficit-eljárást indított Franciaország ellen. Ha 2020 és 2023 között nem lettek volna felfüggesztve az európai uniós költségvetési szabályok, akkor ez már sokkal hamarabb megtörtént volna. Az eljárás alá vont Franciaországnak el kellett köteleződnie a költségvetési deficit lefaragása mellett, amelynek első lépése az 5,4 százalékos 2026-os hiánycél 4,6 százalékra mérséklése lesz.

A nyugat-európai országban viszont megszorítócsomagot elfogadtatni politikai öngyilkosságnak számít, amelyet Bayrou most a saját bőrén tapasztalt meg. A miniszterelnök augusztusban egy 43,8 milliárd eurós (a hiányt 1,5 százalékkal mérséklő) konszolidációs tervet nyújtott be, amely kiterjedt a szociális kiadások visszavágására, két ünnepnap megszüntetésére, valamint az adókedvezmények csökkentésére. Az ellenzéki pártok egy 21,7 milliárd eurós kiadáscsökkentő programot javasoltak (ez 0,7 százalékkal faragná le a 2026-os hiányt), azzal érvelve, hogy ez is megfelel az Európai Bizottság előírásainak. A jövő évi költségvetéssel kapcsolatos viták augusztus végén lángoltak fel, és végül a hétfői bizalmi szavazásban és a miniszterelnök lemondásában csúcsosodtak ki.

A kötvénypiaci trendfordulót megszenvedheti Franciaország

François Bayrou lemondásával a problémák nemhogy nem oldódtak meg, de még súlyosabbá váltak. Jelenleg ugyanis Emmanuel Macron elnöknek olyan politikust kell találnia, aki képes lesz kompromisszumot kötni az ellenzéki pártokkal, hiteles, de kellően fegyelmezett költségvetési tervvel tud előállni, valamint képes javítani a befektetői hangulatot.

Ez utóbbira különösen szüksége lesz Franciaországnak,

a kötvénypiaci hozamok közelmúltbeli alakulása ugyanis arra utal, hogy jelentős fordulat állhat be a befektetők gondolkodásmódjában.

A koronavírus-járványt kísérő gazdasági válság egyértelműen kormányzati gazdaságélénkítésért kiáltott, ezért akkor a befektetők nem is aggódtak különösebben a hiányok és az államadósságok emelkedése miatt. Most azonban teljesen más a helyzet. Az elmúlt hónapban az amerikai, a brit, és a japán kötvényhozamok is meredeken emelkedtek, miközben Németország tavasszal enyhítette az adósságfékét és bejelentette, hogy letér az eddigi költségvetési pályájáról és a jövőben többet pénzt fog a gazdaság ösztönzésére fordítani.

Mindez a kötvényhozamok emelkedéséhez vezetett világszerte, a sorból pedig természetesen a már régebb óta költségvetési problémákkal küzdő Franciaország sem maradt ki. A kormányválság hírére több, mint 10 éve nem látott szintre, 3,5 százalék fölé emelkedtek a francia 10 éves lejáratú államkötvények hozamai, miközben a német állampapírokhoz képest számított kockázati felár (ami lényegében az országkockázatot tükrözi) a szintén évtizedes rekordot jelentő 80 bázispont közelébe ugrott. A francia államadósság kockázati besorolása legutóbb a nagy euróövezeti adósságválság során haladta meg ennyivel a németet.

A francia kötvénypiac esését azonban ennél is jobban érzékelteti, hogy a 10 éves kötvényhozam alapján a francia állam jelenleg drágábban finanszírozza magát, mint az a görög, amely 15 évvel ezelőtt gyakorlatilag csődbe ment. Ez elsőre meglepőnek tűnhet, a jelenleg egyre inkább óvatossá váló kötvénypiaci befektetői hangulat tükrében azonban egyáltalán nem meglepetés. Az IMF idei előrejelzései szerint Franciaország államadóssága 2030-ra meghaladja Görögországét és megközelíti a szintén évtizedek óta fiskális alkoholizmusban szenvedő Olaszországét.

Franciaországban jelenleg a gazdasági növekedés szerény, a költségvetési hiány és az államadósság viszont az elmúlt években - a sorozatos ígéretek ellenére - európai szinten kiemelkedően magasra emelkedett, így az államháztartás fenntarthatósága miatt joggal merülhetnek fel kérdések. Az ország gazdaság teljesítménye alapján az elmúlt két évtizedben számos lehetősége lett volna a költségvetés és az államadósság konszolidálására, politikai szempontok miatt ez azonban egyszer sem történt meg. Költségvetési szempontból hiteles program és politikai vezetők híján a befektetők egyre inkább csak üres ígéretként tekintenek a francia kormány ambiciózus terveire (amely szerint az államháztartási deficit 2030-ra a GDP 2,2 százalékára csökkenne, az államadósság pedig 114 százalék körül stabilizálódna). Hitelességi szempontból szintén nem vet jó fényt az országra, hogy az első jelentősebb fiskális megszorítócsomag a regnáló kormány bukásához vezet. A bizalom ráadásul nemzetközi szinten is folyamatosan csökken, így finanszírozási szempontból nehéz és költséges évek elé néz Franciaország.

A svájci UBS Bank elemzői úgy vélik,

bárhogy is alakul a 2026-os költségvetési terv, Franciaország hosszú távú helyzete nem változik érdemben.

A nyugat-európai ország deficitje várhatóan a közeljövőben is az eurózóna egyik legnagyobbja marad, a túlzottdeficit-eljárás pedig akár 2029-ig is elhúzódhat.

A költségvetés problémái akár már rövid távon is visszatükröződhetnek az ország hitelminősítésében, a Fitch ugyanis két nap múlva, a Moody's október 24-én, a Standard & Poors pedig november 28-án vizsgálja majd felül Franciaország adósságbesorolását.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images