Mennyire emelik meg az inflációt a vámok?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Emelkedő vámok, fokozódó bizonytalanság

A vámok gazdasági hatásának egyik lehetséges mérési módja az ún. hatékony vámtarifa megállapítása, mely a beszedett vámbevételek és a vámtétellel sújtott import értékének hányadosaként definiálható. Ez az indikátor azt mutatja meg, hogy az import értékének hány százalékát tették ki ténylegesen a vámbevételek.

Az alábbi grafikon jól tükrözi a kereskedelempolitikai irányváltásokat az Egyesült Államokban. Az 1989 és 2001 közötti időszakban a mutató stabilan 4–5,5% között mozgott, majd 2002-től kezdve enyhén csökkenni kezdett, és közel másfél évtizedig 4% körüli szinten stabilizálódott. A fordulópontot Trump 2018-as kereskedelmi háborúja hozta el. Ekkor a vámtarifa meredeken emelkedni kezdett, rövid idő alatt megközelítette a 10%-ot, melyet a Biden-adminisztráció alatti konszolidáció követett. 2025-ben azonban újabb vámpolitikai sokk rázta meg a piacokat, és ekkor újabb ugrást láthatunk a vámbevételekben.

A vámháború hatása azonban nemcsak a vámbevételek alakulásán keresztül ragadható meg, hanem a gazdaságpolitikai bizonytalanság oldaláról is. Az elmúlt évtizedben különösen éles kilengések voltak megfigyelhetők az amerikai gazdaságpolitikai bizonytalanságot mérő EPU-indexben, amely történelmi csúcsát 2025 áprilisában érte el – éppen a vámháború kezdetének időszakában.

Gazdasági sokkok nyomában

Kétségtelen, hogy a vámtarifák emelkedése inflációs nyomást gyakorol, ugyanakkor az árnövekedés mértéke és időbeli lefutása jelentősen befolyásolhatja a hatás gazdasági erejét. Emellett fontos figyelembe venni, hogy a vámemelésekkel párhuzamosan ellentétes irányú folyamatok is érvényesülhetnek. Erre kiváló példa a gazdaságpolitikai bizonytalanság növekedése, amely jellemzően fékezi az inflációt.

A különböző hatások szétválasztása érdekében elemzésünkben egy többváltozós idősoros modellt alkalmaztunk az 1998 és 2024 közötti időszakra. A modell a vámtarifák és a gazdaságpolitikai bizonytalanság mellett olyan külkereskedelmi és makrogazdasági tényezőket is figyelembe vesz, mint az ellátási láncok zavarai (GSCPI), a dollár értékeltsége (DXY) és a nyersolaj világpiaci ára (WTI).

Elsődlegesen arra fókuszáltunk, hogy kimutassuk, az elmúlt évtizedekben mely tényezők befolyásolták leginkább az infláció alakulását. Elemzésünkben impulzusválasz-vizsgálatra támaszkodunk, amely megmutatja, hogy különböző gazdasági sokkhatások (azaz a vizsgált változók egy szórásnyi kilengései) milyen mértékű és időtávú hatást gyakorolnak az inflációra.

Ahogy az alábbi ábrán is látható, a WTI olajár emelkedése azonnal felfelé hajtja az inflációt. Ez a hatás 5–6 hónapon belül tetőzik, majd fokozatosan lecseng. A gazdasági hatás jelentős, a pozitív kapcsolat statisztikailag szignifikáns, ami megerősíti, hogy

az energiaárak változása továbbra is az egyik legerősebb hajtóereje az infláció alakulásának.

A jelenlegi helyzet azonban nem indokol komolyabb inflációs aggodalmat, tekintettel arra, hogy a WTI nyersolaj ára az elmúlt évben stabilan 65-75 dollár között mozgott.

Hasonló képet látunk, ha a New York-i Fed által számított globális ellátási láncok zavarainak indexét (GSCPI) vizsgáljuk. A hatás jelentős, és tartósan pozitív irányban befolyásolja az inflációt. A fogyasztói árindex (CPI) emelkedése mintegy 6-8 hónap elteltével éri el csúcspontját, majd fokozatos csökkenés következik. Ez arra utal, hogy a logisztikai problémák (például a chiphiány vagy a kikötői torlódások) elhúzódó, beépülő inflációs hatással járnak. A WTI olajárhoz hasonlóan itt is megfigyelhető, hogy a GSCPI-index jelenleg nem jelez érdemi ellátásilánc-zavarokat, így ebből az irányból jelenleg nem látszik erős inflációs nyomás.

Elemzésünk szerint a dollárindex (DXY) 1 szórásnyi emelkedése érzékelhetően csökkenti az inflációt, és a hatás leginkább az első 1-3 hónapban jelentkezik, majd fokozatosan lecseng. Ennek oka, hogy a dollár erősödése mérsékli az importált termékek árát, így rövid ideig fékezi a fogyasztói árak emelkedését. Fontos azonban megjegyezni, hogy az év első felében a dollárindex jelentős gyengülést mutatott, ami épp ellenkezőleg, felfelé hajtja az inflációt az importált termékek drágulásán keresztül. Az alábbi ábrán a dollárindexhez hasonló, negatív kapcsolat figyelhető meg, ezúttal a gazdaságpolitikai bizonytalanságot mérő EPU-index esetében. Nem meglepő módon, egy EPU-sokkot követően a fogyasztói árindex enyhe csökkenést mutat.

Ugyanakkor a konfidencia-intervallum széles és tartalmazza a nullát, azaz a hatás statisztikai megalapozottsága korlátozott, és igazolhatóan csak a 2-5 hónap közötti időszakban jelentkezik. A sokkhatás vizsgálata azért időszerű, mert – ahogy cikkünk első felében is bemutattuk –

az EPU-index nemrégiben történelmi csúcsra emelkedett, azaz jelenleg is egy sokkhatást láthatunk, ami az inflációt visszafogó, fékező irányú hatást valószínűsíti a következő hónapokra nézve.

A fentiek mellett érdemes kiemelni a vámtarifák inflációra gyakorolt hatását is. Ahogy az alábbi ábrán látható, a hatás nem azonnali, hanem fokozatosan jelentkezik. Az impulzusválasz-modell szerint

a vámemelések becsült maximális hatása az inflációra 0,15–0,2 százalékpont körül alakul, és nagyjából egy év elteltével, a 10-15. hónapban tetőzik.

A csúcspont elérése után a hatás lassan mérséklődik, ugyanakkor tartósan pozitív marad, akár 4–5 éven keresztül is, de a hosszabb távú hatások esetében a statisztikai szignifikancia fokozatosan elvész.

A fentiek tehát arra utalnak, hogy a vámtarifák emelése hosszabb távon inflációs nyomást gyakorol. A válaszlefolyás alapján valószínűsíthető, hogy a hatás közvetetten érvényesül – például a magasabb importköltségeken vagy az árfolyam-reakciókon keresztül. Amíg azonban az azonnali árnövelő hatás csekély, a késleltetett hatások lényegesen erőteljesebbek.

Elemzésünk tehát azt mutatja, hogy

a vámtarifák emelkedése hozzájárulhat az infláció növekedéséhez, ugyanakkor hatása fokozatosan és közvetetten épül be a gazdaságba. Az inflációra gyakorolt maximális hatás nagyjából egy év elteltével jelentkezik, és még évekkel később is érezhető.

Fontos azonban kiemelni, hogy más tényezők – például az olajárak változása, az ellátási láncok zavarai vagy a dollár árfolyama – azonnal és sokkal erőteljesebben befolyásolják a fogyasztói árakat.

Ez alapján megállapítható, hogy nem feltétlenül a vámemelések jelentik a legnagyobb kockázatot az inflációs kilátások szempontjából, hanem a gazdasági bizonytalanság, az energiaárak, a logisztikai zavarok vagy éppen a dollár értékeltsége.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio