Olyan válság sújtja a világ egyik legfontosabb csatornáját, hogy drasztikus lépésekre kényszerült a hatóság

A Panama-csatorna működése édesvíztől függ, és a csapadékmennyiség alapvetően befolyásolja a forgalmat. Ricaurte Vásquez, a Panama-csatorna Hatóság vezetője a CNBC-nek elmondta:

A csatorna működtetéséhez körülbelül két és félszer annyi vizet használunk, mint New York városa.

Kedvező csapadékmennyiség esetén napi több mint 50 hajó haladhat át a zsilipeken, azonban 2022 végétől 2024-ig súlyos aszály sújtotta a régiót. Ez arra kényszerítette a hatóságot, hogy csökkentse az áthaladások számát és súlykorlátozásokat vezessen be a víz megőrzése érdekében.

A csatorna kritikus jelentőségű az amerikai gazdaság számára: az USA a legnagyobb felhasználója, az amerikai konténerforgalom 40%-a halad át rajta évente, és összesen mintegy 270 milliárd dollár értékű árut kezelnek itt évente.

Híd épül

Áprilisban a csatornahatóság megkezdte a koncessziós partnerek kiválasztását egy szárazföldi híd építésére, amelynek része egy földgázvezeték is. Ez lehetővé tenné a cseppfolyósított földgáz és más gáztermékek szállítását az Atlanti-óceán felől a Csendes-óceán partjára anélkül, hogy a csatornát használnák. A tervek között szerepel egy út is, amely összeköti a két partot, valamint kikötői terminálok építése mindkét oldalon.

A Panama-csatorna Hatóság a 2024-es pénzügyi évben 29%-os csökkenést jelentett a hajóáthaladások számában. A legnagyobb visszaesés az LNG-szállítmányoknál (66%) és az ömlesztett szárazáru-szállítmányoknál (107%) volt tapasztalható.

Bár a vízszint már visszatért a normális üzemeltetési feltételekhez, az LNG-forgalom még nem érte el az aszály előtti szintet, mivel a szállítók továbbra is a hosszabb, Afrika Jóreménység-fokát megkerülő útvonalat választják. Vásquez szerint az amerikai energiavállalatok "nagyon várják" ezt az alternatív szállítási lehetőséget. Az áthaladási idő versenyképes lenne a csatornán való átkeléshez képest, és a megbízhatóság is magasabb lenne, mivel nem függne a vízellátástól.

A hatóság egy másik jóváhagyott projektje a Rio Indo gát építése, amely kiegészítő vízforrást biztosítana a Gatun-tó számára, amely édesvizet szolgáltat a csatorna működéséhez. A régebbi Panamax zsilipek hajónként körülbelül 50-52 millió gallon édesvizet veszítenek áthaladásonként, míg az újabb Neo-Panamax zsilipek a víz körülbelül 60%-át visszanyerik. A gát építése várhatóan 2027-ben kezdődik és 2032-ig nem fejeződik be, becsült költsége 1,6 milliárd dollár. Ebből 400 millió dollárt különítettek el mintegy 2500 lakos kártalanítására és áttelepítésére, akiknek falvait elárasztanák a gát létrehozásához.

Egyik projekt sem készül el a következő, 2027-re várt El Niño időjárási jelenség idejére. Vásquez szerint a szárazföldi híd egyes elemei elkészülnek addigra, de a csővezeték várhatóan csak 2030-2031-re lesz kész.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images