Olyan ökológiai háború indult, ami hamar aktív konfliktussá válhat

Nils Gilman, a Berggruen Institute tanácsadója szerint a jövő világrendje már nem a demokráciák és autokráciák közötti ellentétről szól majd, hanem az energiaátállás mentén alakuló új törésvonalakról. A történész úgy látja, két blokk formálódik: Kína és Európa a zöldenergia felé fordul, míg az Egyesült Államok, Oroszország és Szaúd-Arábia a fosszilis energiahordozók védelmében szövetségre lép.

Ez egyfajta „ökológiai hidegháborút” hozhat, amely gazdasági, technológiai és információs frontokon is zajlik majd.

Gilman szerint az új konfliktus alapja az, hogyan kezelik az országok a fosszilis alapú iparosodás következményeit. Kína és Európa ösztönzőket alkalmaz a megújuló energiákra való átállásra, míg az olaj- és gázexportáló államok létfenyegetésként tekintenek a dekarbonizációra. A Trump vezette Egyesült Államok ezért Oroszországgal és Szaúd-Arábiával együttműködve próbálja fékezni a zöldátmenetet.

Gilman szerint ez az együttműködés magában foglalhat kibertámadásokat, energiapolitikai nyomásgyakorlást és klímadezinformáció terjesztését is, vagyis aktív konfliktussá válhat.

Európa és Kína közötti közeledést elsősorban gazdasági érdekek vezérelhetik. Kína a zöld technológiák globális piacának 80 százalékát uralja a napelemekben, 70 százalékát az akkumulátorgyártásban, és vezető szerepe van az elektromos autók gyártásában is. Európa piacot biztosíthatna, míg Peking az ipari kapacitást adná. Bár a politikai rendszerek között éles különbségek vannak,

Gilman szerint a klímaválság súlyosbodása háttérbe szoríthatja az emberi jogi vitákat, főleg ha az Egyesült Államokkal való kereskedelmi feszültségek fokozódnak.

Az Egyesült Államok fosszilis energiapolitikája Trump távozása után sem változna meg gyorsan. Gilman emlékeztetett, hogy az amerikai stratégia évtizedek óta az olajhoz való hozzáférés biztosítására épül, amit Trump most agresszívabb retorikával képvisel. A zöldenergia iránti növekvő kereslet, például az AI-hoz szükséges adatközpontok miatt, egyelőre nem ellensúlyozza a fosszilis érdekeket. A történész szerint ezért a „petroállamok” szövetsége hosszabb távon is fennmaradhat.

Gilman úgy véli, a „globális Dél” országainak többsége Kínához közeledhet, mivel Peking fejlett technológiát és beruházásokat kínál anélkül, hogy politikai feltételeket szabna.

A klímakonferenciák és multilaterális tárgyalások szerepét viszont csekélynek látja. Szerinte Kína zöld beruházásai és a megújuló energia árának csökkenése többet tettek a dekarbonizációért, mint az összes COP-találkozó együttvéve. A jövőben a valódi előrelépés szerinte nem célkitűzésekben, hanem technológiamegosztási és telepítési megállapodásokban mérhető majd.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images