Von der Leyen megszerezte a világ egyik legnagyobb nyersanyaglelőhelyét egyetlen aláírással

A Donald Trump amerikai második elnökségével kezdődő időszakban a globális kereskedelmi bizonytalanságok ellen az EU úgy védekezik, hogy minél több kereskedelmi megállapodást köt a világ többi részével – például a Mercosur-országokkal, Japánnal és Indiával –, hogy új piacokat szerezzen.

Ebbe a sorba illeszkedik az Indonéziával most kötendő új szabadkereskedelmi megállapodás, amelyről kilenc évig tartó tárgyalások után állapodtak meg a felek.

A megállapodást szeptember 23-án írják alá Brüsszel és Jakarta vezetői, miután az Egyesült Államok új vámintézkedései mindkét oldalt sürgető lépésekre késztették. Trump kormánya 19 százalékos, egységes vámot vetett ki az indonéz termékekre, míg az EU esetében a legtöbb termékre 15 százalékos tarifaplafon lépett életbe, ami gyorsította a tárgyalások lezárását.

Indonézia a Délkelet-ázsiai térség legnagyobb gazdasága, a világ legnagyobb muszlim népességű országa, közel 300 millió lakossal, és az EU számára stratégiai jelentőségű partner mind gazdasági, mind nyersanyagellátási szempontból.

A kétoldalú kereskedelem értéke tavaly mintegy 30 milliárd dollár volt,

és Jakarta azt ígéri, hogy a megállapodás életbe lépését követően egy-két éven belül az indonéz exporttermékek 80 százalékára nullaszázalékos vámot vezet be.

Az ország különösen gazdag nyersanyagokban, például a pálmaolajban és a nikkelben, utóbbi kulcsfontosságú az elektromos járművek akkumulátorainak gyártásához. Az EU viszont ipari és mezőgazdasági exportcikkeinél, például autóknál és gépeknél számíthat indonéz vámcsökkentésekre.

Az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen júliusi találkozója után az indonéz elnökkel gyors megállapodást sürgetett.

Szerinte a szerződés új piacokat nyit meg, erősíti az ellátási láncokat, és segít biztosítani a zöld átálláshoz szükséges alapanyagok stabil hozzáférését, például a tiszta technológiákhoz és az acéliparhoz nélkülözhetetlen nyersanyagokét. Az egyezmény ösztönözheti az európai befektetéseket is Indonéziában, ahol jelenleg a kínai cégek dominálnak, különösen az acél- és bányászati ágazatokban. A megállapodás része a 2015-ös párizsi klímaegyezményhez való elköteleződés, valamint környezetvédelmi és munkajogi előírások beépítése is.

A tárgyalásokat ugyanakkor feszültségek kísérték, főként az EU egyoldalú zöldszabályozásai miatt. Indonézia szeretne mentességet elérni a pálmaolajra vonatkozó, év végén hatályba lépő erdőirtási szabály alól, amely előírja, hogy a termelőknek bizonyítaniuk kell: ültetvényeik nem frissen irtott területen fekszenek. A jakartai kormány szerint a kisebb gazdák nehezen tudják majd teljesíteni a szükséges adminisztratív követelményeket. Emellett a két fél több vitát is folytat a Kereskedelmi Világszervezetben:

az EU kifogásolja az indonéz nikkelexport korlátozását, míg Indonézia nemrég győzelmet aratott az uniós biodízel-ellenintézkedések ügyében.

A megállapodást a következő lépésben mind az EU tagállamainak minősített többséggel, mind az Európai Parlamentnek jóvá kell hagynia. Bár zöld szervezetek és gazdálkodói érdekképviseletek várhatóan lobbizni fognak ellene, Indonézia nem exportálja a legérzékenyebb uniós mezőgazdasági termékeket, például a marhahúst, a cukrot és a tejtermékeket. A ratifikációs folyamat várhatóan legalább egy évet vesz igénybe, míg az új befektetői vitarendezési rendszer csak akkor lép életbe, ha mind a 27 tagállam parlamentje ratifikálja a megállapodást. Indonézia oldalán a jóváhagyás gyorsabb lehet: a kereskedelmi minisztérium becslése szerint a ratifikáció egy-két hónap alatt lezajlik.

Címlapkép forrása: EU