Megvan, meddig maradhat Kína a klímavédelem szégyenpadján

A China International Capital Corporation friss elemzése szerint Kína szén-dioxid-kibocsátása 2028‑ban nagyjából 11,3 milliárd tonnás szinten tetőzhet, 2030-ig viszont akár már 1,6 milliárd tonnával is csökkenhet. Mindez akkor lehetséges, ha az ázsiai ország a következő 5 évben 17,5 ezer milliárd jüan (kb. 2,5 ezer milliárd dollár) értékben valósít meg zöld beruházásokat. A célok eléréséhez a befektetések éves volumenét mintegy 40 százalékkal, nagyjából 3,5 ezer milliárd jüanra kell emelni az évtized végéig. Ha az előrejelzések tényleg beigazolódnak, akkor hosszú évek után csillapodhat a Kínára zúduló nemzetközi kritika, melynek tárgya a kibocsátás folyamatos növekedése és a klímacélok elhanyagolása volt.

A bank a kibocsátáscsökkenést a megújuló energiaforrások és a villamosenergia‑rendszer gyors bővüléséhez, valamint az ipar szerkezetátalakításához köti. Ha mindez megvalósulna, akkor elérhető közelségbe kerülne Kína jelenlegi 2030-as klímacéljának teljesítése, ami a 2005-ös kibocsátási szint 65 százalékának felel meg. Ehhez az ázsiai országnak a megújuló energiaforrásokra épülő kapacitások bővítése mellett a hálózatfejlesztésre, az energiatárolásra, a szénerőművek rugalmassá tételére és a fogyasztói villamosenergia‑igények kiszolgálására kell koncentrálna.

A világ szén-dioxid-kibocsátásának harmadáért felelős Kína várhatóan hamarosan (még a COP30 brazíliai klímacsúcs előtt) bejelenti 2035‑ös klímacéljait, amely a teljes gazdaság karbonlábnyomát – a nem szén-dioxid‑jellegű, egyéb üvegházhatású gázokat is – lefedi. A kibocsátás csökkenő pályára állítása ugyanakkor nehéz:

a szénalapú áramtermelés visszapattanása jelentősen fékezi a folyamatot, miközben a nehézipar dekarbonizációs terveit a gyenge kereslet és a kereskedelmi feszültségek hátráltatják.

Az ipari szerkezetátalakítás is lassabban halad, mint a tíz évvel ezelőtti kínálatoldali reformok idején: a nyersacél‑termelést nagyjából 900 millió tonna körül tarthatják a 2020‑as 1,1 milliárd tonnás csúcs után, a finomítói kapacitás pedig 700–800 millió tonna/év sávban maradhat. A közúton futó megújuló energiahordozós járművek száma 100 millió fölé emelkedhet, az éves eladások 2030‑ra pedig 19,2 millió darab/évre nőhet. Az előrejelzést készítő bank kockázati szempontból elmondta, hogy a szén iránti keresletet a vegyipari bővülése a jövőben is növelni fogja, nehezítve a károsanyag-kibocsátás visszaszorítását.

Ha a szükséges beruházások ténylegesen megtörténnek, akkor a szén-dioxid-kibocsátást tekintve a tetőzési év még előbb eljöhet, a 2030‑ig tartó csökkenési pálya pedig meredekebbé válhat. Ez a globális emissziós trendeket is lefelé húzná. A hálózati és tárolói beruházások mérsékelhetik a megújuló energia visszaterhelését, javíthatják a rendszerbiztonságot és gyorsíthatják a szénalapú termelés kiszorulását,

de a szénkereslet visszarendeződése és a nehézipari leépítések elhúzódása komoly kockázatot jelentenek.

Címlapkép forrása: Shutterstock