Súlyos veszély fenyegeti Európát: a szemünk láttára alakul ki a fojtogató válság

Évről évre egyre inkább elöregszik Európa

Az elmúlt 20 évben jelentősen emelkedett az Európai Unióban mért időskori eltartottsági ráta (old age dependency ratio) – hívják fel a figyelmet az Eurostat szakemberei. A mutató úgy határozható meg, hogy

a 65 éves vagy idősebb lakosok számát viszonyítják a 20–64 évesek, azaz munkaképes korúak létszámához.

2004-ben még csak 26,8% volt az EU időskori eltartottsági rátája, azaz egy 65 éves feletti idős emberre valamivel kevesebb mint négy munkaképes korú felnőtt jutott. 2024. január 1-jére azonban már 37,0%-ra emelkedett a ráta, vagyis ekkorra alig 2,7 dolgozó korú felnőtt jutott egy időskorúra.

Az egyes országok között igen nagy eltérések mutatkoznak: a két leginkább elöregedett társadalomnak Olaszország és Finnország tekinthető,

mindkét helyen közel 42% az időskori eltartottsági ráta, vagyis a munkaképes korú felnőttek alig 2,4-szer annyian vannak, mint a 65 évnél idősebbek. Magyarország az uniós középmezőnyben helyezkedik el a maga 34,7%-os értékével: hazánkban eszerint 2,9 aktív korú lakos jutott egy nyugdíjas korúra – hiszen éppen 65 év az öregségi nyugdíjkorhatár.

A legjobb demográfiai helyzettel (a vizsgált dimenzió szerint) tavaly Luxemburg büszkélkedhetett, itt több mint négyszeresen meghaladta az aktívak száma a 65 év felettiekét, azaz 25% alatti időskori eltartottsági ráta adódott.

A részletesebb területi adatokból kiderül, hogy az EU legalacsonyabb időskori eltartottsági rátáját egy francia régió, Mayotte (6,1%) produkálta, míg a legmagasabb rátát a belga tengerparti Veurne járásban mérték (72,8%).

Lassan, de biztosan kibontakozik a demográfiai válság

Az adatsor segítségével nemcsak az elöregedési mutató aktuális állása, hanem annak időbeli változása is nyomon követhető.

Az utóbbi tíz évben az összes EU-tagállamot tömörítő érték 6,2 százalékponttal növekedett,

azaz 100 aktív korúra 6,2-vel több időskorú jutott 2024-ben, mint 2014-ben. Ez első látásra talán nem tűnik vészes változásnak, de a tendencia folytatódása odáig vezethet, hogy a 21. század közepére számos helyen a riasztó 50%-ot is elérheti az időskori eltartottsági ráta.

A példátlan elöregedés mind a munkaerőpiacot, mind a nagy társadalmi ellátórendszereket (egészségügy, nyugdíjrendszer) nyomás alá helyezi: a be- és kivándorlás esetleges pozitív nettó egyenlege nélkül egy társadalom elöregedése azt eredményezi, hogy kevesebben lépnek be a munkaerőpiacra, mint ahányan kilépnek onnan – és "zúdulnak rá" nagy létszámban a dolgozók befizetéseiből fenntartott állami nyugdíjrendszerre. A kevesebb munkavállaló kisebb gazdasági teljesítményt, így (más tényezők változatlansága esetén) kevesebb adóbevételt is jelent, miközben az ellátórendszerek változatlan színvonalú működtetéséhez egyre bőkezűbb állami kiadásokra lenne szükség.

A mögöttünk hagyott tíz évben Magyarország elöregedése valamivel gyorsabb volt az uniós átlagnál, hazánkban 6,8 százalékponttal emelkedett az időskori eltartottsági ráta. Ez az érték azonban közel sem kiugró, a legtöbb felzárkózó tagállamban sokkal látványosabb elöregedés ment végbe, például a sok szempontból inspiráló Lengyelországban közel kétszeres gyorsasággal nőtt a mutató, így a jóval alacsonyabb kezdeti bázis ellenére mostanra lényegében beérte a magyar értéket.

Budapesten alig van elöregedés, míg egyes vármegyékben vészjósló a helyzet

Természetesen országhatáron belül is jelentős területi különbségek jöhetnek létre, nincs ez másként Magyarországon sem. A vonzó régiók (például Pest vármegye) az országos átlagnál lényegesen alacsonyabb elöregedési rátával bírnak, mivel ezekbe a térségekbe nagy számban áramlanak az aktív korú munkavállalók. Hasonló helyzetben van Győr-Moson-Sopron vármegye is, ellenben a legelmaradottabb térségekben, például Szabolcs-Szatmár-Bereg vagy Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyékben az alacsonyabb várható élettartam okozza a viszonylag alacsony időskori eltartottsági rátát.

A legerősebben elöregedő vármegyék közé sorolható például Békés vármegye, ahol az aktív korúak elvándorlása nemcsak a gyors ütemű elöregedést, de a térség aggasztó sebességű elnéptelenedését is eredményezi.

Az utóbbi tíz év adatai alapján a leglassabb elöregedéssel Budapest büszkélkedhet, azaz itt a legstabilabb a népesség korösszetétele. A fővárosban 2014-től 2024-ig alig 3,5 százalékponttal nőtt az időskori eltartottsági ráta. Ezzel szemben a leggyorsabban elöregedő vármegyékben, úgymint Zalában, Somogyban vagy Tolnában rendkívül gyors, 10 százalékpont fölötti növekedésről beszélhetünk.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images