Teljes titokban még komolyabb lépést tett a kormány az orosz gázról való leválásra

Magyarország fontolgatja, hogy földgázt vásároljon Türkmenisztánból - jelentette be Stifter Ádám keleti kapcsolatokért felelős államtitkár asgabati látogatása során.

Az energetikai szektorban Türkmenisztánra mint megbízható partnerre számítunk. Magyarország különböző országokból származó földgázimportra szorul, ezért nagy reménnyel tekintünk Türkmenisztánra is, és bízunk benne, hogy hamarosan Európa, pontosabban Magyarország gázszállítójává válik

– mondta az államtitkár.

Szijjártó Péter külügyminiszter nemrég bejelentette, hogy Magyarország aláírta történetének leghosszabb távú cseppfolyósított földgáz-vásárlási szerződését a francia Engie vállalattal.

A 2028-tól 2038-ig tartó megállapodás keretében összesen 4 milliárd köbméter gázt szállítanak majd az országba.

Szeptember elején Magyarország a brit Shell céggel is szerződést kötött évi 2 milliárd köbméter gáz szállítására 10 éves időtartamra. A szállítások 2026-ban kezdődnek, és Csehországon és Németországon keresztül valósulnak meg.

Eddig a tengerparttal nem rendelkező Magyarország és Szlovákia, amelyek függnek az orosz vezetékes gázszállítástól, ellenezték az orosz energiaforrások elhagyását. Budapest bejelentése a türkmén gázimport lehetőségéről azonban a diverzifikáció iránti igényt jelezheti.

Magyarországnak 2036-ig érvényes szerződése van a Gazprommal évi 4,5 milliárd köbméter gáz vásárlására. Szlovákia szintén folytatja az orosz vezetékes gáz vásárlását, de jóval kisebb mennyiségben, havi körülbelül 50 millió euró értékben.

Ha bár nem közvetlenül jutott el Magyarországra, de nem idegen a hazai energiaimport történetében a türkmén gáz. A 90-es években Magyarországra nem közvetlenül Türkmenisztánból, hanem az orosz–ukrán tranzitrendszeren keresztül érkezett a türkmén eredetű földgáz. Ez az úgynevezett Central Asia–Center vezetéken jutott el Oroszországba, onnan az ukrán Bratstvo (Testvériség) hálózaton keresztül Szlovákián át érkezett Magyarországra.

Fizikailag keveredett az orosz gázzal, de az elszámolásokban elkülönítették a források arányát, mivel a türkmén gáz ára rendszerint alacsonyabb volt.

Az orosz Gazprom vásárolta fel a türkmén exportot a türkmén–orosz határon, majd különböző ukrán közvetítőcégeken – például az Iterán, később az Eural Trans Gason – keresztül adta tovább, amelyek barterügyletekkel és olcsóbb árakkal próbálták megnyerni a közép-európai piacokat.

Magyarországon a MOL mellett több magáncég is részt vett az ilyen importban, például Vitézy Tamás Eurobridge nevű vállalata, amely a Gazpromnál kedvezőbb feltételekkel szerzett be gázt. Ezek az ügyletek az 1990-es évek végéig viszonylag kis volumenben, de rendszeresen zajlottak, és a 2000-es évek elején a svájci Bothli Trade, illetve az ukrán kapcsolatokkal rendelkező Eural Trans Gas vette át a szerepet. A „türkmén gáz” tehát elsősorban kereskedelmi kategória volt: olcsóbb, közép-ázsiai eredetű gáz, amely ugyanazon szovjet örökségű vezetékrendszeren jutott el Magyarországra, mint az orosz export, de más elszámolási konstrukcióban.

A mostani diverzifikációs lépések előzménye az lehet, hogy az Európai Bizottság bejelentette, 2027-re hoznák elő a kötelező leválást az orosz energiaimportról, emellett már a közeli jövőben büntető vámot vethetnek ki a földgáz- és az olajbehozatalra.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images