Harold James: Az új globalizáció azoké lesz, akik mernek kezdeményezni

A világ jelenlegi helyzete egyszerre négy, egymással ellentmondásos folyamat metszéspontjában áll – kezdte el előadását Harold James a Portfolio Budapest Economic Forum 2025 konferencián.

1. Elsőként a mesterséges intelligencia transzformatív hatását emelte ki. Úgy fogalmazott, hogy az emberiség soha nem látott technológiai forradalmat él át, amely minden korábbinál gyorsabb ütemben zajlik. A mesterséges intelligencia fejlődése szerinte még az ipari forradalomnál is mélyebb hatást gyakorol az emberi életre, és az átalakulás mértéke a következő években tovább fokozódik majd.
2. Második jelenségként a világgazdaság geopolitikai széttöredezését említette. Felidézte, hogy sokan – köztük az IMF ügyvezető igazgatója, Kristalina Georgieva – attól tartanak, a világ újra blokkokra szakad, ami a 1930-as évek protekcionista korszakát idézi. James utalt az Egyesült Államokban bevezetett vámokra és Kína növekvő befolyási övezetére, amelyek szerinte mind azt a benyomást erősítik, hogy a globalizáció kora véget érhet.
3. A harmadik tényezőként a tartós inflációt nevezte meg. Azt mondta, hogy bár Kínában és Japánban ez kevésbé jellemző, Európában és az Egyesült Államokban továbbra sincs semmi jele annak, hogy a drágulási hullám véget érne. Ez a helyzet szerinte különösen aggasztó, mert a monetáris politikák mozgástere beszűkült, miközben a politikai döntéshozók is nehezen tudnak alkalmazkodni a gyorsan változó gazdasági környezethez.
4. Végül azt emelte ki, hogy mindezen bizonytalanságok ellenére a pénzpiacok kifejezetten optimistán reagálnak. Úgy fogalmazott, hogy a világ inflációs és geopolitikai feszültségekkel teli időszakban él, miközben a befektetők körében euforikus hangulat uralkodik, és az eszközárak jelentősen emelkednek.

Boom vagy buborék?

Harold James arról beszélt, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetet sokan egyszerre tekintik fellendülésnek és lufinak.

Úgy fogalmazott, hogy az eszközárak emelkedése akár egy újfajta, a kettő elemeit ötvöző állapotként is felfogható – "boombo"-nak nevezve ezt a kombinációt. Véleménye szerint érdemes ezeket a jelenségeket történelmi távlatban szemlélni, mert hasonló korszakokban az emberiség mindig szembesült azzal a kihívással, hogy miként birkózzon meg a technológiai forradalmakkal, a piaci zavarokkal és a kormányok új iparpolitikai kísérleteivel. James felidézte Joseph Schumpeter gondolatait, aki az első világháború után Bécsben azt próbálta értelmezni, hogy a kapitalizmus és az imperializmus dinamikája mennyiben fakad a piac logikájából, illetve mennyiben külső – politikai, nemzeti vagy kulturális – erők befolyásából. Schumpeter szerint a nacionalizmus és a militarizmus a piac világán kívülről, mélyebb történelmi ösztönökből táplálkozik, és ezek határozzák meg a gazdasági folyamatokat is.

E gondolatmenet illusztrálására James a 19. század végi brit politikus, Joseph Chamberlain példáját idézte, akit Schumpeter is említ műveiben. Chamberlain – aki sosem lett miniszterelnök, de hatalmas befolyással bírt – két jelszót fogalmazott meg egy hanyatló világbirodalom számára: "tanulj meg birodalmi módon gondolkodni" és "a vámreform munkát jelent mindenkinek".

Harold James szerint ezek a mondatok ma is kísértetiesen ismerősen csengenek, mert az Egyesült Államok jelenlegi gazdaságpolitikája hasonló logikát követ. Úgy vélte, az Egyesült Államok gazdasága ugyan erős és élénk, de a társadalomban egyre erősebb az a félelem, hogy az ország relatív értelemben veszít pozícióiból, különösen Kína felemelkedésével szemben. Ebből a szorongásból fakadnak azok a protekcionista és birodalmi reflexek, amelyek ismét a nemzeti önellátás, a gazdasági védekezés és a stratégiai autonómia irányába tolják a döntéshozókat.

Visszafordulhat a globalizáció?

James szerint mindez felveti a kérdést, hogy vajon ezzel lezárul-e az a globalizációs korszak, amely az elmúlt huszonöt-harminc év világgazdasági növekedését hajtotta. A jelenlegi környezet alapján úgy tűnik, hogy a folyamat nem lineáris, és újra előtérbe kerülhetnek a nemzeti határok és érdekek.

Felidézte, hogy már a 2000-es évek elején is foglalkoztatta a globalizáció lehetséges visszaesése, különösen a nagy gazdasági világválság tapasztalatai alapján. Akkori The End of Globalization című könyvében azt vizsgálta, mi vezethet a világgazdasági integráció megtorpanásához, majd legújabb művében, a Seven Crashes-ben újraértékelte a globalizáció történetének fordulópontjait. Megfogalmazása szerint két nagy korszakban – a 19. század közepén és a 20. század végén – erősödött meg a globalizáció, míg a nagy gazdasági világválság idején, illetve a 2008-as pénzügyi krízist követően visszaesett. Ezeket a hullámzásokat azzal magyarázta, hogy minden ilyen korszakot valamilyen sokk – kínálati vagy keresleti – indított el.

A koronavírus-válság óta fegyverként tekintünk az ellátási láncokra

James elmondta, hogy a kínálati sokkok esetében az árak emelkednek, miközben a termelés visszaesik, míg keresleti sokk esetén mind az árak, mind a termelés csökken. A 19. század közepén ilyen negatív kínálati sokkot jelentett az európai éhínség, amely társadalmi feszültségeket és az 1848-as forradalmakat váltotta ki, a 20. század 70-es éveiben pedig az olajárrobbanás és a közel-keleti konfliktusok idéztek elő hasonló megrázkódtatást. Ezekben az időszakokban a kormányok kényszerhelyzetbe kerültek: egyrészt hatékonyabbá kellett válniuk, másrészt kénytelenek voltak a meglévő technológiákat jobban kihasználni. A 19. században ilyen technológiai áttörést a vasút és a gőzhajó, a 20. században pedig a konténerszállítás és az információtechnológia jelentett.

A professzor szerint a mai kor sokkja a koronavírus-járvány volt, amely radikálisan felborította a globális ellátási láncokat.

Hajók, nyersanyagok és alkatrészek kerültek rossz helyre, és mindenki hirtelen a hiányokkal szembesült. Ez a tapasztalat rávilágított arra, hogy bármely ország, amely egy kulcsfontosságú ellátási lánc felett ellenőrzést gyakorol, geopolitikai előnyt szerezhet. Most azt láthatjuk, ahogyan a különböző szereplők próbálják ezeket az előnyöket kihasználni.

• Példaként említette Oroszországot, amely az energiahordozók exportjára építve próbálta politikai befolyását érvényesíteni Európában, különösen Németországgal szemben, az Ukrajna elleni háború előestéjén. Hasonló helyzet alakult ki Észak-Afrikában is: Algéria a Nyugat-Szaharáért vívott konfliktus miatt gázexportját fenyegette Spanyolország felé, ha Madrid továbbra is energiát juttat át Marokkóba.
• Kínáról James azt mondta, a ritkaföldfémek és más kulcsfontosságú nyersanyagok feletti ellenőrzés révén képes befolyásolni a félvezetőgyártást, az akkumulátortechnológiát és a zöldátmenet ütemét.
• Az Egyesült Államok erre válaszul indította el a Biden-kormány CHIPS-törvényét, amely az elvesztett félvezetőgyártási kapacitások visszaszerzését célozza. James emlékeztetett rá, hogy húsz évvel ezelőtt még az USA dominálta ezt a szektort, mára viszont alig maradt részesedése a legfejlettebb technológiákban. A professzor úgy vélte, a Trump-adminisztráció új energiapolitikai iránya szintén egyfajta reakció az energiapiaci szűkösségre, és annak felismerésére, hogy az energiaellátás kulcsfontosságú a jövő nagy technológiai rendszerei – például a szuperszámítógépek és a mesterséges intelligencia – működéséhez.
• Az Európai Unió válaszát ezzel szemben hezitálónak és bizonytalannak nevezte, hozzátéve, hogy a kontinens még nem találta meg azt az egységes stratégiát, amely egyszerre kezelné az energiabiztonsági, technológiai és geopolitikai kihívásokat.

A kínálati sokkokat nehezebb kezelni

Harold James arról beszélt, hogy a jelenlegi világgazdasági helyzet tele van kérdőjelekkel, és a kínálati sokkok kezelését sokkal nehezebbnek tartja, mint a keresleti válságokét. Elmondta, hogy

míg a keresleti problémákra viszonylag egyszerű a válasz – a kormányok költségvetési élénkítéssel vagy monetáris lazítással növelhetik a keresletet –, addig a kínálati sokkok esetében nem elegendő több termelés.

Itt ugyanis nem akármilyen termék vagy alapanyag hiányzik, hanem nagyon specifikus eszközök: például egyes típusú félvezetők, amelyekből nem minden helyettesíthető. Emlékeztetett arra, hogy a Covid-időszakban is pontosan ez volt a probléma: nem általánosan orvosi eszközökre, hanem meghatározott minőségű és rendeltetésű berendezésekre volt szükség, és a rosszul szervezett gyártás miatt hatalmas pazarlás keletkezett. James a 2023-as EBRD Transition Report-ra hivatkozva hangsúlyozta, hogy Kína jelenlegi dominanciája a ritkaföldfémek piacán meghatározó mind a zöld átállás, mind a szuperszámítógépes fejlesztések szempontjából. A jelentés részletesen felsorolta, mely elemek beszerzése függ döntően Kínától, ám ezek közül több olyan is van, amelynek fontosságát csak utólag ismeri fel a világ. Példaként említette a 2022-es neonhiányt, amelyet az orosz–ukrán háború váltott ki, mivel a neon gáz előállítása egy sajátos acélipari melléktermék, főként ebből a térségből. Ugyanígy utalt a galliumra, a germániumra és a kevésbé ismert diszpróziumra, amelyről – mint mondta – "alig valaki hallott korábban", pedig minden okostelefonban megtalálható, és kulcsszerepe van a félvezetőgyártásban, sőt, a jövőbeli nukleáris fúziós technológiákban is. Hozzátette, hogy Kína 2024-ben épp a diszprózium exportjára vezetett be korlátozásokat, válaszul az amerikai kereskedelmi intézkedésekre, és azóta újabb stratégiai elemek – például a szamárium – is a hiánylistára kerültek. A professzor szerint ez a folyamat azt mutatja, hogy a világ folyamatosan újabb és újabb "szűk keresztmetszeteket" fedez fel, amelyek újabb kínálati sokkok forrásai lehetnek.

Az amerikai vámintézkedéseket – különösen a Trump-kormányzat új vámpolitikáját – ennek tükrében kettős hatásúnak nevezte: az Egyesült Államok számára belső kínálati sokkot okoznak, mivel a magasabb importköltségek felverik az árakat, míg a világ többi részére keresleti fékező hatást gyakorolnak.

James kitért arra is, hogy mindezek a folyamatok egy új, aszimmetrikus globális kereskedelmi hálózatban zajlanak. Az EBRD adatai alapján bemutatta, hogy 2001 és 2023 között Kína vált a világkereskedelem legfontosabb csomópontjává, miközben az Egyesült Államok szerepe fokozatosan háttérbe szorult. Az USA tavaly mintegy 3 ezer milliárd dollárnyi importot bonyolított le, ami a globális kereskedelem körülbelül 12 százaléka – jelentős, de messze nem domináns arány Kínához képest. A professzor hangsúlyozta, hogy

emiatt a vámháborús átrendeződés ugyan átalakítja a világgazdaság szerkezetét, de önmagában még nem idéz elő globális visszaesést vagy fordítja vissza a globalizációt.

Inkább regionális hatások várhatók, miközben a világkereskedelem összességében tovább bővül.

Harold James előadását azzal zárta, hogy a hosszú lejáratú amerikai államkötvények hozamának megugrása nem csupán pénzügyi, hanem történelmi fordulópont is. Úgy fogalmazott, hogy a világ ezzel visszatér egy ismerős mintázathoz: amikor a gazdasági rendszerek megrendülnek, a befektetők mindig a stabilitást keresik, és újra az aranyhoz fordulnak. Az arany árfolyama szerinte példátlan magasságokba emelkedett, mostanra unciánként meghaladta a 39 ezer dollárt, ami a 19. század közepének és az 1970-es éveknek a válságait idézi, amikor hasonló kínálati sokkok és pénzügyi bizonytalanságok mozgatták a piacokat. James szerint az arany iránti kereslet növekedése nemcsak Oroszországban, Kínában vagy Indiában figyelhető meg, hanem Közép-Európában is: Lengyelország, Csehország és Magyarország jegybankjai egyaránt aktívan vásárolják a nemesfémet. Ez a tendencia szerinte azt mutatja, hogy

a világ újra értékelni kezdi a fizikai biztonságot és a kézzelfogható tartalékokat, miközben a digitális és pénzügyi rendszerek egyre törékenyebbé válnak.

Szerinte bár a bizonytalanság nyomasztó, a biztonság iránti vágy egyben a változás motorja is. A jelenlegi sokkok – a technológiai, geopolitikai és pénzügyi átalakulások – szerinte nem a globalizáció végét, hanem egy új szakasz kezdetét jelzik.

Tehát a jövő rózsás azoknak az országoknak, amelyek rendelkeznek a kezdeményezőkészséggel és a technológiákkal, hogy ezt kihasználják.

Címlapkép forrása: Portfolio