Lehet Magyarországon 4-5 százalékos növekedés, de súlyos árat fizetnénk érte

"A magyar beteg - Mi a diagnózis a magyar gazdaság bajaira?" címet viselte a Portfolio Budapest Economic Forum makroelemzői panelbeszélgetése, amely a hazai gazdaság kilátásait helyezte fókuszba. A beszélgetés résztvevői Regős Gábor, a Gránit Bank vezető közgazdásza, Tardos Gergely, az OTP Bank Elemzői Központjának igazgatója, Trippon Mariann, a CIB vezető makrogazdasági elemzője, valamint Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője voltak.

Bár a jelenlegi konszenzus szerint nincs Magyarországon gazdasági válság, növekedési igen, az elmúlt három év stagnálása ugyanis messze elmarad a három évvel ezelőtt jósolt 3-4 százalékos éves bővüléstől.

A gazdasági helyzet jelenlegi kilátásait az erős fogyasztás, a zuhanó beruházások és a visszaszoruló export határozza meg, melynek eredője már évek óta egy stagnálás körüli állapot.

A jövőbeli kilátásokat tekintve az elemzők egyetértettek abban, hogy a mostanihoz képest valamelyest javulni fog. Regős Gábor szerint a beruházások és az export "nem nagyon tud már többet esni", de egyedül a fogyasztás bővül, ami önmagában kevés a növekedés beindításához. Ráadásul a magyar gazdaság mindig ki van téve a külső sokkoknak (mint például az idei kereskedelmi háborúnak), ami az elmúlt években rendre megakadályozta a növekedés beindulását. Az elemző szerint éppen ezért 2025-re 0,5–0,7 százalékos, 2026-ra pedig legfeljebb 3 százalékos bővülést tart reálisnak.

Ezzel a véleménnyel értett egyet Tardos Gergely is, aki szerint bár a fogyasztás gyorsan nő, a beruházások visszaesése és az export gyengesége ellensúlyozza ezt.

A jövő évi növekedés főként a fiskális lazításnak köszönhetően lehet magasabb, de az alapfolyamatok gyengék maradnak.

Kiemelte, hogy a hosszú távú növekedés korlátait a munkaerőhiány és az alacsony termelékenység jelenti.

Trippon Mariann szerint a kormányzati költekezés – például az adókedvezmények és a 13. havi nyugdíj – átmenetileg élénkíti a fogyasztást, de a bizalomhiány miatt a háztartások ennek csak egy részét költik el. A közgazdász szerint az óvatos hozzáállás és a magas megtakarítási hajlandóság jellemző marad, így nem reális a fogyasztásnövekedés gyorsulása.

A külkereskedelem kapcsán Virovácz Péter kiemelte, hogy a kivitel már 2–2,5 éve csökken, ami Magyarország esetében nagyon ritkán fordul elő. Korábban a német ipar gyengélkedése nem húzta le a magyar exportot, mert az csak bizonyos vállalatokat és piaci szegmenseket érintett, amelyek felé a magyar gazdaság alacsony kitettséggel rendelkezett.

Most a globális autóipari válság van, a külső kereslet visszaesését pedig Magyarország is megsínyli.

A gazdaság továbbra is túlságosan függ az autóipartól, most pedig a korábbi években mellettünk álló szerencse is elpártolt a magyar gazdaságtól, külkereskedelmi és gazdasági visszaesést okozva.

Az elemzők abban egyetértettek, hogy a 4–5 százalékos, (az elmúlt évtized gazdaságpolitikusai által sokszor „magasnyomásúnak" nevezett) növekedési időszakok nem fenntarthatók. Trippon Mariann és Tardos Gergely egyaránt hangsúlyozta, hogy a 2010-es években jellemző laza fiskális és monetáris politika, olcsó energia már a múlté, a gyors növekedést elősegítő tényezők közül mostanra mindegyik eltűnt. Az OTP Bank vezető közgazdásza egyenesen úgy fogalmazott, hogy

időszakosan el lehet érni 4-6 százalékos növekedést a magyar gazdaságban, de ennek biztosan megfizetnénk a magasabb infláción az árát romló külkereskedelmi mérlegen keresztül.

Az elemzők konszenzusa szerint a jövőben 2,5 százalék lehet a reális növekedési plafon Magyarország számára.

A hosszú távú növekedési potenciálról Regős Gábor kijelentette, hogy a tőkeállomány nem nő, a cégek alig pótolják az amortizációt, a munkaerőpiac pedig olyan strukturális problémákkal küzd, mint a társadalom elöregedése és a munkaerő szűkössége. Ilyen helyzetben egyedül a termelékenység javulása adhat esélyt, de ez sem automatikus: az ide települő cégek többsége nem magas hozzáadott érték miatt választja Magyarországot.

A résztvevők több javaslatot is megfogalmaztak a gazdaság rövid távú stabilizálására. Trippon Mariann a munkaerő mobilizálását emelte ki, Virovácz Péter a szolgáltató szektor fejlesztését sürgette, míg Regős Gábor a területi diverzifikációban lát lehetőséget. Tardos Gergely szerint az uniós források visszatérése és az állami beruházások élénkülése enyhítheti a gondokat.

Az inflációs környezetet illetően Regős Gábor úgy vélte, hogy

a 2010-es évek alacsony inflációs- és kamatkörnyezete már nem tér vissza, és 3–4 százalékos infláció lehet az új egyensúly.

Tardos Gergely és Trippon Mariann is egyetértően nyilatkoztak, hozzátéve, hogy a világgazdaságban is „inflációs rezsimváltás” történt: a globalizáció helyett blokkosodás, a biztonság és stratégiai önellátás kerül előtérbe, ami tartósan magasabb árakat és kamatokat hoz.

Virovácz Péter ehhez azt tette hozzá, hogy a korábbi évtized pénzbősége és jegybanki mérlegbővülése miatt rengeteg likviditás maradt a rendszerben, amit nehéz felszívni. A világ inflációs várakozásai magas szinten rögzültek, és csak nagy áldozatok árán törhetők le.

Címlapkép forrása: Portfolio