Orbán Krisztián: A globalizáció, ahogy ismertük, véget ért

A Portfolio Budapest Economic Forum konferenciáján Orbán Krisztián beszélt arról, hogy 5-10 éves távlatban milyen átrendeződések alakíthatják a világgazdaságot.

A globalizáció, ahogyan ismertük, véget ért

– kezdte mondandóját. Méghozzá azért, mert az USA szerepének megváltozásával már nincsen egy hatalom, ami vállalná, hogy egy egységes szabályrendszert végrehajtat. Ez Európának különösen fájó, mi Kínával szemben nem rendelkezünk az egységes vezetéssel, ami megkönnyítené a nagy átrendeződésekre való gyors reagálást.

Mi az amerikai logika?

A változások megértéséhez meg kell érteni a két pólus logikáját, akik a világgazdaságot leginkább befolyásolják. Orbán Krisztián szerint az amerikai gazdasági rendszer egyfajta intellektuális válasz arra, hogy

az amerikai fogyasztóhoz való hozzáférés olyan privilégium, amelyért mindenki fizetni fog.

Hangsúlyozta, hogy a neoklasszikus közgazdaságtan szempontjából ez elsőre irracionálisnak tűnhet, ám ha eltekintünk bizonyos dogmáktól, az amerikai logika érthetővé válik. Az USA vezetői a korábbiaknál több kötelezettséget rónak az Egyesült Államok kereskedelmi partnereire.

1. Ezek közül amiről a legtöbbet lehet hallani, az a vám, amit úgy értelmezett, mint egyfajta forgalmi adó, amit a külföldről bejövő árukra kell fizetni.
2. A Trump-adminisztráció megkövetelte, hogy minél több befektetést vigyenek az USA-ba a partnerek. Például Japán és az EU részéről is hallhattunk ilyen ígéreteket.
3. Emellett megjelent a dollárkényszer, vagyis hogy a külkereskedelmi elszámolásoknak a zöldhasúban kell történniük.
4. Végül követelmény a technológiai megosztás korlátozása is, tehát hogy bizonyos érzékeny technológiákat a külső szereplőkkel, főként Kínával, nem lehet megosztani. 

Orbán szerint azok a szereplők, akik betartják ezeket a szabályokat, részt vehetnek az amerikai központú gazdasági rendszerben. És hogy miért van ennek értelme?

A vámok mégsem tűnnek olyan pusztítónak

Részben az, hogy a vámok bevételt termeljenek az elnöknek. Ugyan az még jogi viták tárgya, hogy Donald Trump kereskedelmi háborúja jogszerű volt-e, Orbán nem tartja valószínűnek, hogy a bíróság érvényteleníti majd a vámkivetéseket. Ha pedig velünk maradnak a vámok, az egy óriási változást jelent:

hirtelen egy olyan bevételi forráshoz jut az amerikai elnök, amelynek a mértékének a megszabása fölött nincs kongresszusi kontroll.

Korábban ez nem így volt, a "power of the purse" a Kongresszusé volt. Ez egy "óriási hatalommegragadási kísérlet" és egyelőre nem úgy néz ki, hogy az elnök elbukja majd.

Azzal a feltételezéssel kapcsolatban, hogy akik az USA-ba exportálnak, azok majd áthárítják a megnövekedett terhet a fogyasztókra, megjegyezte, hogy ez csak korlátozottan történik meg. Az átterhelés mértéke attól is függ, hogy ott helyben van-e annak a terméknek gyártója, amelyik aztán egyfajta árszabóként működhet. Az Egyesült Államokba exportáló cégek így kénytelenek alkalmazkodni valamilyen szinten.

A vám szerinte már csak azért is jó eszköz, mert szépen eloszlatja az adóterhet, mint ahogy azt általában a fogyasztási adók szokták. Amikor az emberek fizetik a költségeket, nem feltétlenül érzékelik annak a teljes mértékét, miközben a plusz bevételek miatt az intézkedéssel kombinálni lehet az egyéb adóterhek csökkentését. Az úgynevezett Big Beautiful Bill kapcsán pontosan ezt láthatjuk.

Noha a kereskedelmi háború kapcsán sokan kiáltották már ki a dollár uralmának végét, Orbán Krisztián felsorolt pár lépést, amit a Trump-kormányzat tett az amerikai valuta primátusának fenntartása érdekében. Az egyik, hogy elérték, hogy például az Európai Unió is tegyen olyan vállalást, hogy amerikai államkötvényeket vesz. A másik pedig, hogy komolyan felmerült az dollár alapú stablecoinok kibocsátása. Ha ilyen módon sikerül az államkötvények keresletének fenntartása, akkor az elnöknek nagyobb mozgástere lehet a költségvetésben. Ez már csak azért is jó az ő szempontjából, mert neki kell majd kevésbé foglalkoznia azzal, hogy a kiadásokat csökkentse.

Úgyhogy dollárban kell maradni, amerikai államkötvényt kell venni, FDI-t kell befektetni Amerikába, és kölcsönös vámokban kell megegyezni

– foglalta össze a washingtoni ajánlatot Európa számára Orbán. Az EU-nak még azt a szégyent is le kell nyelnie, hogy míg az amerikaiak 0 százalékos vámot fizetnek, addig az öreg kontinens a legtöbb esetben 15 százalékot, és ezt "kölcsönösnek" nevezik.

Miért "jó" ez az EU-nak?

Emiatt felmerül a kérdés, hogy miért fogadja el az Unió ezt az ajánlatot. Orbán szerint azért, mert ez is picit jobb, mint a kínai alternatíva.

Aki ugyanis a pekingi központú gazdasági rendszerbe akar csatlakozni, annak utat kell engednie a kínai termékeknek és a kínai tőkének.

Míg a világ termelő kapacitásának kb. 32%-a Kínában van, addig a világ fogyasztásának csak 14%-a. Ez a helyzet ráadásul akkor áll fenn, amikor a globalizáció, ahogy azt eddig ismertük, összeomlik. Ebből logikusan következik a hatalmas kapacitási többlet, és aminek piacot kell találni, az azonban nem sok mindenkinek jó, ha elárasztják az olcsó kínai termékek. Ez csak azoknak az országoknak "jó", akik nagyon szegények, és Kína segítsége nélkül nem tudnák az alapvető infrastrukturális beruházásokat végigvinni. Szerinte Etiópia egy nagyon jó példa erre.

Orbán szerint ebben a helyzetben van Európa, hogy volt egy "katasztrofális ajánlata" Pekingből és volt egy "enyhén megalázó ajánlat" az Egyesült Államoktól.

Az, hogy mit válasszunk, igazából már csak amiatt is eldőlt, hogy az öreg kontinens vezetői szempontjából a gazdasági kérdéseket is felülíró fő szempont, hogy "ki tud minket megvédeni Oroszországtól". Szerinte egyértelműen ez határozza meg az európai gazdaságfejlesztési stratégiát. Mivel a kínai külügyminiszter kijelentette Kaja Kallasnak, hogy Kínának nem érdeke Oroszország vezetése Ukrajnában, Európának nem maradt más választása, mint elfogadni a washingtoni ajánlatot.

Szerinte február óta éppen ez is látszik az EU viselkedésében: alkalmazkodás és alkalmazkodás, miközben a háttérben azért elkezdik leépíteni az amerikai függőségeket. Az olyan vezetők például, akik korábban a 2 százalékos védelmi kiadásokat is elképzelhetetlennek tartották, most 5 százalékról beszélnek, és fél év alatt megugrották a korábbi szintet.

A készülődésben Németország volt az egyik első, aki elsütötte a startpisztolyt, amikor bejelentett egy 500 milliárd eurós csomagot infrastrukturális és védelmi kiadásokra. Úgy látszik, a cél az, hogy Európa 10 éven belül eljusson oda, hogy képes legyen a saját védelmét ellátni.

Ez pedig kiutat mutat a kontinensnek a gazdasági csapdájából. Európa egy exportnagyhatalom volt, aki elvesztette a piacát. Most szerkezetváltás zajlik, jobban szeretnénk támaszkodni a belső keresletre.

Az export helyett az infrastrukturális és védelmi kiadások lesznek a fókuszpontok, a fogyasztás helyett a beruházás, a gazdasági hatékonyság céljának elsődlegességét pedig átveszik majd a nemzetbiztonsági szempontok.

Mindez teljesen átírja azokat a szabályokat, amiket az elmúlt 30 évben ismertünk.

Orbán szerint pontosan ezek az állami megrendelések, pontosan ez a nemzetbiztonsági kultusz, pontosan a beruházásra való fókuszálás fogja elhozni azt az időszakot, amikor a digitalizáció valódi változást hoz majd makroökonómiai szinten is. Mindez az ügyvezető igazgató szerint

elhozhat egy valódi termelékenységi ugrást Európában.

Csak el kell fogadni, hogy a szabályok teljesen megváltoztak.

Címlapkép forrása: Portfolio