Európa beteg embere az egész kontinenst sírgödörbe rángathatja

Az ING makrogazdasági részlegének globális vezetője, Carsten Brzeski videóüzenetben foglalta össze, hogy milyen veszélyei vannak a francia politikai káosznak Európára nézve.

Aggódnunk kell-e Franciaország és a francia politika és gazdaság jelenlegi helyzete miatt? Igen, aggódnunk kell! Mert a politikai instabilitás azt mutatja, hogy jelenleg nagyon kevés az étvágy, nagyon kevés a politikai támogatás a gazdasági reformokra és az államháztartás fenntarthatóbb, egészségesebb pályára állítására.

Éppen ez az, ami a piacokat egyre inkább megrémíti, és ami miatt a francia államkötvények hozama az olaszokéval vetekszik – noha Róma államadóssága jelenleg nagyobb, mint Párizsé. A Fitch hitelminősítő éppen szeptemberben minősítette le az országot, jelentős részben a hihető konszolidációs pálya hiánya miatt.

2020 óta már 6 miniszterelnöke volt az országnak, a turbulencia pedig az utóbbi időben csak erősödött: a legutóbbi kormányfő hivatalba lépése után egyetlen nappal mondott le. Így a 2026-os költségvetés kérdése továbbra is megoldatlan. A héten megbukott Sébastién Lecornu olyan büdzsét szeretett volna beterjeszteni, amiben a jövő évi deficitet 4,7 százalékra mérsékli az idén várható 5,4 százalékról. A tervezet elfogadásához szükséges parlamenti többség azonban egyre inkább elérhetetlennek látszik, az erőtlen kormány nem tudja keresztülvinni a népszerűtlen megszorító intézkedéseket.

A francia közös pénzügyek rendezetlenségére célozva Brzeski úgy folytatta, hogy

Ez nemcsak a francia gazdaságon, hanem Európa többi részén is nyomot fog hagyni, mert az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank nem fog mentőövet dobni. Játszaniuk kell a keményet.

"Miért van ez így? Mert Franciaországnak az elmúlt 25 évben szinte minden évben sikerült többé-kevésbé megszegnie az európai költségvetési szabályokat. Valójában az elmúlt 25-ből csak 2 évben sikerült a GDP 3 százaléka alá szorítani a hiányt."

Franciaország valóban hosszú ideje rosszul teljesít költségvetési fegyelem terén, és nem is tűnik úgy, hogy ez a következő években változni tudna. Az Európai Bizottság várakozásai szerint jövőre a deficit a GDP 5,7 százalékára rúg majd, a Nemzetközi Valutaalap szerint 5,9 százalékára – mielőtt tovább nőne 6 százalék fölé az azt követő évben. Náluk optimistább a Fitch, akik ugyan azt feltételezik, hogy a Lecornu által vizionált mértékű megszorítás nem sikerül majd, de a GDP 0,5 százalékának megfelelő igen. A hiány azonban szerintük még így is 5 százalék felett maradhat 2027-ig.

Ilyen előzmények mellett nagyon rosszul nézne ki, ha az EKB figyelmen kívül hagyná a sorozatos francia szabálysértéseket. Márpedig a kontinensnek nagyon is számít, hogy Párizsban stabilitás uralkodik-e, vagy az eldőlés szélén egyensúlyozik az Eiffel-torony.

Egy nagyon gyenge, instabil francia politikai helyzet mellett nem lesz meg az az erős francia-német tengely, amelyre Európában szükségünk van ahhoz, hogy intézményi reformokat hajtsunk végre, hogy több beruházást hajtsunk végre, hogy kihasználjuk azt a lendületet, amelyet egyesek globális euró-pillanatnak neveztek.

"Nem látom, hogy ilyen politikai háttérrel eljutnánk olyan dolgokhoz, mint a tőkepiaci unió, az eurókötvények, a további európai integráció."

"Globális euró pillanatról" Christine Lagarde, az Európai Központi Bank elnöke beszélt korábban. Májusban hangsúlyozta, hogy most lehet itt az ideje azoknak a reformoknak, amivel az euró fokozatosan a világ elsőszámú tartalékdevizájává válhat. A Donald Trump vámháborúja miatti bizonytalanság ugyanis arra készteti a biztonságot kedvelő befektetőket, hogy a dollár helyett más alternatívákat keressenek. Ahhoz azonban, hogy az európai közös fizetőeszköz domináns szerepbe kerüljön, tőkepiaci reformok lennének szükségesek. Többek közt "mélyebb", likvidebb kötvénypiac is kellene, fel is merült a közös európai kötvénykibocsátás lehetősége. Az ilyen újítások keresztülviteléhez azonban szükséges lenne erős európai vezetőkre, akik végrehajtják azokat.

Itt jön képbe a francia-német tengely, ami hosszú éveken keresztül meghatározta az uniós ügyek irányvonalát – ez a dinamika az, ami fájóan hiányzik. A határozott vezetés és a francia helyzet stabilizálódása már csak azért is lenne elengedhetetlen, hogy Európa tényleg magára találjon a vámháború, az orosz-ukrán háború és a gyatra versenyképesség okozta nehézségekből és megvalósítsa a szükséges szerkezeti reformokat. Máskülönben azt kockáztatjuk, hogy

újra elszalasztjuk a lehetőséget, hogy tényleg elhozzuk a globális euró pillanatot.

Címlapkép forrása: EU