Kurali Zoltán: Nincs szükség az MNB mérlegére ahhoz, hogy gazdaságot élénkítsünk

Változik a világ körülöttünk

A Banai Ádám ügyvezető igazgató által vezetett adásban Kurali Zoltán személyes benyomásként elmondta: a jegybanki munka nagyjából hozta a várakozásait, az MNB munkatársai láthatóan a közjó szolgálatának rendelik alá magukat. Pályafutása során korábban a piacon is dolgozott (a leghosszabb ideig a Deutsche Bank magyarországi vezetőjeként), így hozzászokott ahhoz, hogy a piaci folyamatokat állandóan figyelje, jegybankárként ezt ma is feladatának tekinti. Nagy eltérés viszont, hogy korábban ügyfelek problémáit oldotta meg, a jegybankban viszont a hosszú távú közjó érdekében kell cselekedni,

az MNB elsődleges feladatát, az inflációs és a pénzügyi stabilitási célt szem előtt tartva.

Az alelnök bemutatta, mennyire komplex környezetben kell dolgoznia a jegybanknak, hiszen az Európai Központi Bank, amely bár páneurópai szinten teljesítette inflációs célját, az eurózónában az egyes országok teljesen eltérő inflációs folyamatait is szem előtt kell, hogy tartsa. Az USA-ban a Fed nem kizárólag árstabilitási, hanem munkaerőpiaci célt is követ, Japánban az elöregedő társadalom miatt hosszú ideig azért kellett dolgoznia a jegybanknak, hogy legyen végre infláció. A globalizáció visszafordulása az inflációs kockázatok növekedésével jár együtt, hiszen

a globális kapcsolatokból származó hatékonyságjavulás visszafordulása kevésbé optimálissá teszi a javak elosztását.

Hosszú ideig egyértelműen az amerikai államkötvény hozamát vagy egy Fed fund rate-et tekintett kockázatmentes hozamnak a piac, amelyhez képest egy bizonyos felárral beárazták a különböző eszközöket a befektetők. Amerika azonban elkezdett néhány tabut ledönteni, például a jegybank függetlenségével vagy a vámpolitikával kapcsolatban, és csökkent az amerikai kötvények szerepe a portfóliókban, volatilitásuk pedig nőtt. Mára megkérdőjeleződött, hogy az amerikai kötvény az a referenciapont, amihez képest mindent árazunk.

Kurali Zoltán a Portfolio Budapest Economic Forum rendezvényén is beszélt:

Kurali Zoltán

Magyar Nemzeti Bank, monetáris politikáért, pénzügyi stabilitásért és devizatartalék-kezelésért felelős alelnök

2025. április 25-től a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikáért, pénzügyi stabilitásért és devizatartalék-kezelésért felelős alelnöke, kinevezéséig a Magyar Államadósság Kezelő Központ Zrt. (ÁKK Zrt.

Tovább

2025. április 25-től a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikáért, pénzügyi stabilitásért és devizatartalék-kezelésért felelős alelnöke, kinevezéséig a Magyar Államadósság Kezelő Központ Zrt. (ÁKK Zrt.… Tovább

Felértékelődött ezért a befektetők szemében az arany, amely viszont kamatot nem fizet, illetve a részvények, amelyek áremelkedése mindezek fényében érthető. Most olybá tűnik, hogy megnőtt az arany szerepe, a jegybankok, portfóliókezelők és a lakosság valóban többet tart belőle, abban azonban nem biztos az alelnök, hogy ez tartósan így lesz, valószínűleg inkább változni fog. Az ingatlannal szemben viszont az az arany egyértelmű előnye, hogy egyenértékessel rendelkezik: egy uncia arany mindig egy uncia arany.

A GDP 75%-a környékén mozgó magyar államadósság alacsonyabb, mint az eurózóna 80% feletti átlaga, csakhogy az euró tartalékdeviza, ezért az intézményi befektetők jelentős részének muszáj tartania ezt a fizetőeszközt. Ez nem igaz Lengyelország, Románia vagy Magyarország fizetőeszközére, ezért nekünk nem az eurózónához, hanem a hasonló helyzetben lévő régiós országokhoz érdemes hasonlítanunk magunkat. Jó hír, hogy a folyó (flow) mutatók, például a költségvetés elsődleges egyenlege és a folyó fizetési mérleg szempontjából jól állunk hozzájuk képest, az állományi (stock) mutatók szempontjából viszont már kevésbé, és idő kell nekünk ahhoz is, hogy erős magyar brandek fel tudják venni a versenyt akár sok régiós társsal. Innovációval és hatékonyságjavulással kell

elmozdulnunk az összeszerelő üzem örökségétől.

A jegybanki tartalékról szólva Kurali elmondta, a célja az, hogy az ország gazdaságának a devizaigényét biztosítsa egy nagyon jelentős mozgástérrel és többlettel. Az MNB a tartalékmegfelelés úgy vezeti le, hogy az ország külső adósságánál érdemben több tartalékot kell tartania. A tartalék tehát kockázatkezelési eszköz, aminek az a költsége, hogy devizában van, míg az MNB forrásoldala alapvetően forintban, és a kettő kamatkülönbözete költség a jegybank számára, ezért meg kell találni az optimális tartalékszintet. Kurali Zoltán a konzervatív tartalékkezelés híve: ahol otthonosan mozog az MNB, ott vállal valamekkora kockázatot a hozamért, de semmiképp sem túlzott kockázatot.  Az arany aránya 20% a tartalékok között, ami összevethető a hasonló országok arányával.

Egyértelmű mandátum

Az MNB feladatairól határozott véleménye van az alelnöknek. A monetáris politikai feladatait a jogszabályban lefektetett módon kell ellátnia a jegybanknak, ami egyértelmű:

árstabilitás mindenek felett és pénzügyi stabilitás – e kettő sérelme nélkül a kormányzati gazdaságpolitika és a fenntarthatósági célok támogatása.

A tavalyi év végén és az idei év el elején azt ismertük fel, hogy az infláció több oknál fogva ismét kiszabadult a palackból, vagy soha nem is lett beletuszkolva, csak mi gondoltuk úgy - fogalmaz a beszélgetésben Kurali. Emögött szerinte egy globális élelmiszerpiaci árciklus, a forint negyedik negyedévben elindult gyengülése, valamint több keresleti sokk áll, amely mögött pedig régi és új tényezők (pl. bérmegállapodás) egyszerre álltak. Ezek összessége okozott inflációs nyomást és egy átárazási hajlamot a gazdasági szereplőknél, ami mögött természetes és kockázatkezelési tényezők, illetve opportunizmus egyaránt megtalálható volt. A jegybank úgy tudja ezt kezelni, hogy megpróbál

elérni és fenntartani egy olyan reálkamatot, amely mellett hajlandóak megtakarítani a gazdaság szereplőit, csökkentve ezzel a keresleti nyomást.

Ezért döntött úgy többször is a Monetáris Tanács, hogy tartja a 6,5%-os alapkamatot. Konzisztens kommunikációra és vele konzisztens tettekre van szükség, ami mellett megértik a piaci szereplők, hogy nincsenek magukra hagyva a kockázatkezelésben, és fokozatosan csökkenhetnek az inflációs várakozásaik. Bár minden hasonló beavatkozásnak megvannak a kockázatai, ezt szolgálták a kormányzati árréstopok, illetve az árfigyelő rendszer is. Ezek az inflációs érzetet javítják, és utóbbi transzparensebbé tette az árakat és tudatosabbá tette a fogyasztókat, élénkítve a versenyt, és pozitívan befolyásolva a várakozásokat is.

Így most már a piac számára egyértelmű, hogy a jegybank és a kormány is elkötelezett az infláció letörése mellett. Ez segíti, hogy a várakozások horgonyozódjanak.

A jegybank mérlegére nincs szükség ahhoz, a gazdaságot élénkítsük - jelentette ki egyértelműen. Ennek egyik oka, hogy a bankrendszer és a vállalatok még mindig tele vannak a Covid alatti programokon keresztül nekik juttatott likviditással, „ott van a pénz a vállalatoknál”, a vállalatok GDP-arányos likvid pénzeszközállománya majdnem 30%, a háztartásoké likvid pénzügyi vagyona megközelíti a 70%-ot, a bankok hitel/betét aránya 70% körül van, és a bankok 4000 milliárd forint feletti összeget tartanak overnight betétben, mert „nincs jobb ötletük”.

Plusz likviditásra tehát nincs szükség, arra viszont igen, hogy ez a likviditás elkezdjen dolgozni.

A jegybank ezért arra gondolt, hogy úgy élénkítse a bankok közötti versenyt és csökkentse az adminisztrációt, hogy egy standard dokumentáció és árazási maximum, valamint maximális bírálati idő mellett tegye egységessé a hitelfelvételt a bankok számára. A jegybank által elindított Minősített Vállalati Hitel nem jegybanki forrás, hanem a bankok képességét használja ki, a programhoz már hat bank csatlakozott. A jegybank azt reméli, hogy a termék katalizátor lesz a kkv-hitelpiacon, és célja, hogy induljon el a beruházási célú vállalati hitelezés, mert a beruházások túl hosszú halogatása a vállalatok tőkéjének az amortizációjához vezethet. A bankrendszer érti a helyzetet, és együttműködik a jegybankkal, de keményen kell dolgoznia, hogy katalizálja a beruházásokat.

Kurali Zoltán általában is a piaci megoldások pártján áll, persze vannak olyan piaci anomáliák, amikor késznek kell lenni a beavatkozásra, hezitálás nélkül.

Amikor azonban a tőke, a források, a hitel, a likviditás rendelkezésre áll, akkor nem kell olajat önteni a tűzre (...) csak kalkuláltan szabad kockázatot vállalni,

és amikor jól megy, akkor tartalékot érdemes képezni, hogy amikor nem megy jól, legyen mozgástér a beavatkozásra. „Két végén égetni a gyertyát nem az én lelkialkatom jellemzője, ha lehet így fogalmazni” – fogalmazott az alelnök.

Jelentős kockázati faktorok egyelőre nem determinálhatók a bankrendszerben,

a nem teljesítő hiteleinek aránya alacsony, az előírások feletti tőketöbblete 2200 milliárd forint, a GDP-arányos jelzáloghitel-penetráció alacsony. Az adósságfékszabályokra persze folyamatosan figyelni kell, és ha van kockázat, akkor a kereskedelmi ingatlanok gyenge kihasználtsága jelent ilyet, de ez sem olyan jellegű, ami miatt nagyon aggódni kellene. Fontos, hogy a bankok hitelezési gyakorlata a 2008-as válság után megtanultakat kövesse továbbra is.

Címlapkép forrása: Portfolio