Súlyos veszélybe kerülhet az USA pénzügyi stabilitása - Figyelmeztet a Nobel-díjas közgazdász
Gazdaság

Súlyos veszélybe kerülhet az USA pénzügyi stabilitása - Figyelmeztet a Nobel-díjas közgazdász

A Federal Reserve jelenleg sokat szerepel a hírekben, mivel a Fehér Ház kamatvágásra vonatkozó nyomása megkérdőjelezi a Fed függetlenségét. A címlapok mögött azonban egy másik komoly probléma is meghúzódik: a bankok szabályozása. A Fed és más prudenciális szabályozó hatóságok azt javasolják, hogy jelentősen csökkenjenek a legnagyobb amerikai pénzintézetek tőkekövetelményei. Ez veszélyes lépés lenne, és a CFA Institute Systemic Risk Council (korábbi amerikai és európai tisztviselőkből álló független testület, akikkel szorosan együttműködünk) úgy véli: ezt a javaslatot vissza kellene vonni.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Bár a banki szabályozás végtelenül bonyolultnak tűnhet (és valószínűleg az is), egy alapelv viszont igen egyszerű: a bankokat saját tőkével kell finanszírozni. A bankok betéteket gyűjtenek, és hiteleket nyújtanak. Ha azonban a bankok veszteséget szenvednek el, azt elsősorban a részvényeseik viselik. Ha a részvényesi tőke nem elegendő a veszteségek fedezésére, akkor a bank fizetésképtelenné válik, és fel kell számolni. A bankcsődök és az azokkal járó költségek megelőzése a pénzügyi szabályozó hatóságok egyik fő célja.

A nagy bankok szeretnek több hitelt felvenni, részben azért, mert vezetőik javadalmazása a sajáttőke-arányos megtérüléstől (Return on Equity - ROE) függ, a kockázat figyelembevétele nélkül. Ha jól mennek a dolgok, nagyobb a nyereségük. Ha azonban rosszul, a nagyobb tőkeáttétellel rendelkező bankok nagyobb valószínűséggel mennek csődbe, ami költségeket ró a nem biztosított betétesekre és a betétbiztosítási alapra, szélesebb körű pánikot váltva ki a pénzügyi szektorban, és visszafogva a vállalkozások és háztartások hitelezését. A szabályozó hatóságok számára két kérdés merül fel, most és mindig.

Mekkora mértékű banki tőkeáttétel (a saját tőkéhez viszonyított adósságállomány) jó a gazdaságnak?

És mennyi tőkeáttétel veszélyezteti a pénzügyi rendszer stabilitását?

Idén nyáron az illetékes amerikai szabályozó hatóságok – a Fed kormányzótanácsa (Federal Reserve Board of Governors), a betétbiztosító (Federal Deposit Insurance Corporation) és az Office of the Comptroller of the Currency – úgy döntöttek, hogy újra megnyitják ezt a vitát.

A szélesebb körű deregulációs törekvések közepette a "kiterjesztett kiegészítő tőkeáttételi mutató" (eSLR) gyengítését javasolták, amely csak a legnagyobb amerikai bankholding társaságokra, az úgynevezett globálisan rendszerszinten jelentős bankokra (GSIB) és azok biztosított betétintézeti leányvállalataira (IDI) vonatkozik. Jelenleg a GSIB-eknek legalább 5% saját tőkével kell rendelkezniük (legfeljebb 95% adóssággal), az IDI-knek pedig legalább 6%-os saját tőkével kell bírniuk a teljes tőkeáttételükhöz képest. A jelenlegi javaslat ezt mindkét társaság esetében átlagosan 3,84%-ra csökkentené.

A tőkeáttételi mutató egyszerű és teljesen átlátható, valamint mellőzi a különböző eszközök feltételezett kockázatának értékelését. Ezt azért fontos szem előtt tartani, mert a pénzügyi válságot ésszerűen úgy lehetne definiálni, mint azt, ami akkor történik, amikor a kockázatértékelések tévesek.

  • A 2008-as globális pénzügyi válságot megelőző időszakban a magánszektor és a szabályozó hatóságok az amerikai jelzálogfedezetű értékpapírokat és számos kapcsolódó származtatott ügyletet alacsony kockázatúnak tekintették; ez hatalmas hiba volt. Közel tízmillió amerikai család vesztette el otthonát, és több mint 10 ezer milliárd dollárnyi háztartási nettó érték semmisült meg néhány hónap alatt.
  • Hasonlóképpen, 2010-ben az euróövezet államadósságának nagy részét alacsony kockázatúnak tekintették – aztán hirtelen már nem volt az. Az eurózóna adósságválságának következményei között sorolhatók fel a politikailag nehezen kivitelezhető mentőcsomagok, a súlyos megszorító intézkedések, valamint az, hogy egyes euróövezeti országok munkanélküliségi rátája elérte a 25%-ot.

Ezért játszik kiemelt szerepet a kockázatokra nem érzékeny eSLR.

Óriási ára van az emberekre nézve, ha a kockázati súlyokat hibásan határozzák meg – és ezt az árat már nem is egyszer megfizettük.

Hol fognak legközelebb súlyosan tévesnek bizonyulni a kockázati súlyok?

  • Stablecoinok esetében?
  • Tágabb értelemben véve a kriptók terén?
  • A nem banki pénzügyi intézményeknél? A feltörekvő piacoknál?

Senki sem tudja – és ez a lényeg. A bankrendszer rendszerszinten fontos részeit védeni kell az "ismeretlen ismeretlenekkel" szemben.

A Fed és más szabályozó hatóságok továbbra is úgy vélik, hogy a kockázatalapú tőkekövetelmények biztosítani fogják a bankok biztonságát és megbízhatóságát. De gondoljunk csak bele: 2015 és 2024 között a GSIB-ek mérlegfőösszege csaknem 50%-kal, 10,5 ezer milliárd dollárról 15,5 ezer milliárd dollárra nőtt, miközben a "kockázattal súlyozott eszközeik" kevesebb mint 10%-kal nőttek, 6,09 ezer milliárd dollárról 6,9 ezer milliárd dollárra. Ez arra utal, hogy a bankok optimalizálhatják és optimalizálni is fogják eszközösszetételüket a tőkekövetelmények csökkentése és a tőke részvényeseknek történő esetleges szétosztása érdekében – mindig a kockázatokra nem korrigált saját tőke megtérülésének növelésére törekedve. Ráadásul ugyanezek az amerikai szabályozó hatóságok nyíltan fontolóra vették a kockázatalapú tőkekövetelmények módosítását (értsd: gyengítését).

A tőkekövetelmények csökkentése jelentős többletkockázatot fog okozni az USA pénzügyi stabilitására nézve.

Sajnos a szabályozó hatóságok javaslata számos lehetséges következményt nem mérlegel érdemben, még kevésbé próbálja meg számszerűsíteni az ezzel járó költségeket és hasznokat. Nem nyújt elegendő alapot a végső szabályozási intézkedéshez.

Ezt a javaslatot vissza kell vonni, és csak azután kell újra benyújtani, ha a szabályozó hatóságok kidolgozták, milyennek is képzelik el a banki tőkekövetelmények teljes keretrendszerét. Csak ezután lehet érdemi vitát folytatni erről a kérdésről.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Simon Johnson
Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Nobel-díjas közgazdászprofesszora. 2007-2008 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdásza volt. Kutatásai a gazdasági fejlődés, a politikai gazdaságtan és a vállalati pénzügyek kérdéseit ölelik fel. A Nobel-díjat 2024-ben kapta meg.

Corey Klemmer
Az amerikai tőzsdefelügyelet (Securities and Exchange Commission – SEC) korábbi politikai igazgatója.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

Ricardo

A hölgy nem hátrál meg

Az individualista blogon friss írásom olvasható Margaret Thatcher 100. A hölgy, aki nem hátrált meg címmel. Thatcher tegnap lett volna 100 éves. Köszönet Seres Lászlónak a közlésért.

Portfolio Nyugat-magyarországi Gazdasági Fórum 2025

Portfolio Nyugat-magyarországi Gazdasági Fórum 2025

2025. október 14.

EGER - Finanszírozás a gyakorlatban

2025. október 15.

SZEKSZÁRD - Finanszírozás a gyakorlatban

2025. október 16.

DEBRECEN - Finanszírozás a gyakorlatban

2025. október 20.

Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Ez is érdekelhet