Európa a káosz viharában sodródik, és senki nem tudja, mi lesz ennek a vége

Furcsa jelenségnek lehetünk tanúi 2025-ben: míg korábban a nagy elemzőházak európai gazdaságra vonatkozó előrejelzései az év vége felé haladva folyamatosan közeledtek egymáshoz, addig idén még októberben is káosz és egyet nem értés látszik.

Az egymástól radikálisan eltérő vélemények jól tükrözik az idei év magas gazdasági bizonytalanságát,

amelyet főként Donald Trump amerikai elnök vámintézkedései, valamint a tagországok változó fiskális politikája okozott. Az adatokból látszik, hogy a kiszámíthatatlanságot a nyári európai-amerikai kereskedelmi megállapodás sem tudta érdemben csökkenteni, Trump azóta bejelentett intézkedései (Indiát és Kínát érintő büntetővámok, valamint gyógyszeripari és egyéb szektor-specifikus terhek kivetése/fenyegetése) pedig alátámasztják az elemzők óvatosságát. Mindez szembemegy az elmúlt évtizedek trendjével, amikor év végére már csak pár apró kérdőjel maradt az előrejelzésekben.

Általában év végére eltűnik a szóródás az előrejelzésekből

A BNP Paribas közgazdászai által készített elemzésből kiderül, hogy a 2010-es években az eurózóna GDP-jére vonatkozó előrejelzések szóródása általában az év eleji 0,3 százalékpontos szintről év vége felé fokozatosan 0,1 százalékpontra csökkent. Ebben nincs is semmi meglepő, a megjelenő GDP-adatok egyrészt mutatják a gazdasági folyamatok irányát, másrészt pedig folyamatosan csökkentik az előrejelzési horizontot. November-decemberben ugyanis már csak a negyedik negyedéves GDP-növekedést kell megbecsülniük az elemzőknek, a megelőző három már tényadatként rendelkezésre áll.

Az év végéig hátralévő időablak szűkülése a jelentős gazdasági sokkok (mint amilyen például a Covid volt) bekövetkezésének valószínűségét is csökkenti. Ráadásul még ha be is következik egy ilyen esemény, a gazdaság lassú alkalmazkodása miatt a hatások többnyire csak később, a következő év elején tükröződnek vissza a makrogazdasági adatokban.

Matematikai szempontból tehát minden adva van ahhoz, hogy év végén az elemzőházak pontos becslést adjanak az euróövezet (és a legtöbb régió) adott évi gazdasági teljesítményére.

A BNP által megvizsgált mintegy 130 független elemzőház és gazdasági intézmény előrejelzései ezt a jelenséget a koronavírus-járvány miatt extrém módon bizonytalanul alakuló 2020-2023-as időszak kivételével meg is erősítették. Idén nincs a Covidhoz hasonló mértékű gazdasági sokk, az európai növekedési előrejelzésekből kiolvasható egyet nem értés mértéke azonban mégis az évtized elején látott szinteket közelíti.

Az idei év más

A 2025-ös előrejelzéseket megfigyelve látszik, hogy az év első három hónapjában csökkent az egyes becslések közti különbség (átlagosan 0,25 százalékpontról 0,20-ra). Áprilisban azonban az USA-ba irányuló exportot sújtó vámok bejelentése, a német fiskális gazdaságélénkítő csomag megszavazása és az európai uniós tagállamok védelmi kiadásainak emelésére tett közös ígéret korábbi előrejelzéseik felülvizsgálatára késztették az elemzőket.

Áprilistól kezdve az átlagos előrejelzési bizonytalanság (szóródás) növekedni kezdett (teljesen szembemenve ezzel az elmúlt évtizedben megszokott trenddel), augusztusban pedig a korábban megszokott szinthez (0,15 százalékpont) képest mintegy 0,1 százalékponttal magasabb volt (0,26 százalékpont). Ez azt jelenti, hogy

jelenleg az előrejelzési bizonytalanság közel kétszerese a viszonyítási pontként szolgáló 2010-2019-es időszakban tapasztaltnak.

Bár a néhány tized százalékpontos mozgások a szórásban nem tűnnek jelentősnek, de erre is ugyanaz igaz, mint magukra az előrejelzésekre: hiába vonatkoznak az éves átlagos GDP-növekedési prognózisokra, az eltéréseket már csak a második félév bizonytalansága okozza. Ez azt jelenti, hogy a szórás növekedése már az egészen rövid távú várakozások körüli bizonytalanság emelkedését jelzik.

Ez egy stagnálás közeli helyzetben lévő gazdaság esetében lényeges, hiszen így az előrejelzések még a lassulás/élénkülés kérdésében sem nyújtanak biztos fogódzót.

Márpedig a magas bizonytalanság és a pontatlan előrejelzések a gazdasági szereplők számára is károsak, hiszen elmaradt beruházásokhoz, túlzott tartalékképzéshez és túlságosan rövid távú üzleti gondolkodáshoz vezethetnek. Bár különböző forgatókönyvek és reakciók kidolgozása tud ilyen helyzetben segíteni, a pontos előrejelzések hiánya hosszú távon érzékelhető gazdasági károkkal járhat. Márpedig most az látszik, hogy nemcsak a 2025-ös, de a 2026-os kilátásokat tekintve is jóval nagyobb az elemzők egyet nem értése, mint korábban.

Mire számíthat Európa a következő években?

Az euróövezet gazdasági kilátásait a közeljövőben a kereskedelmi háború, a lazuló német fiskális politika, valamint a védelmi beruházások fogják leginkább meghatározni.

A BNP Paribas és az UBS Bank elemzései szerint az eurózóna növekedését középtávon főként a költségvetési impulzus támogatja, amit az uniós védelmi kiadások és a német infrastruktúra-programok felfutása biztosít. A munkaerőpiac várhatóan stabil marad, az infláció pedig a 2 százalékos célszint közelében stabilizálódik, ami kedvez a fogyasztásnak.

Az IMF legfrissebb World Economic Outlook jelentésében szintén mérsékelt élénkülést prognosztizál: a vámháború átmeneti hatásainak kifutása után 2026-tól már az erősödő fiskális támogatás alakíthatja leginkább a gazdasági kilátásokat.

A növekedés fő korlátai a szakértők szerint a külső környezetből származnak. Az újabb és újabb amerikai vámok, a kínai-amerikai kereskedelmi kapcsolatok éleződése, a gyenge ipari teljesítmény és a világkereskedelem lassulása ugyanis egyaránt fékezik az európai gazdaságok növekedését. Az IMF közgazdászai előrejelzésükben külön kiemelték a kereskedelempolitikai bizonytalanságot, a migráció szigorítása miatt várhatóan fellépő munkaerőhiányt, valamint a pénzügyi piaci volatilitást is.

Ez utóbbit idén nemcsak a részvénypiacok, hanem a kötvénypiacok is erősítik, a lazuló fiskális politika és növekvő államadósság ugyanis számos európai országban az államkötvények eladására ösztönözték a befektetőket (ez pedig az árfolyamok eséséhez és a hozamok emelkedéséhez vezetett).

Az elemzők konszenzusos véleménye szerint az eurózóna idei növekedését a vámháborús kockázatok és a gazdaság ellenállósága határozza meg, amely a korábbi előrejelzésekhez képest mindenképp lassabb bővülést eredményez. 2026-ban azonban várhatóan lecsengenek a kereskedelmi háború negatív hatásai, ekkortól kezdve pedig már a tagállamok, főként pedig Németország gazdaságélénkítő intézkedései hatnak majd a növekedésre, támogatva azt.

A konkrét számokból az látszik, hogy a vámháború hatásai még 2026-ban is érezhetőek lesznek (sőt, az ideinél nagyobb mértékben), amelyeket a fiskális ösztönzők nem fognak tudni teljesen ellensúlyozni.

Ez alapján az idei 1,1-1,3 százalékos bővülést jövőre egy 1,0-1,1 százalékos követheti.

Bár a növekedés jövőre várhatóan lassulni fog, a szakértők szerint az idén tapasztalt extrém magas bizonytalanság nem fog megismétlődni. Ennyi idő ugyanis elegendő a vállalatok számára, hogy alkalmazkodjanak az új külkereskedelmi viszonyokhoz és módosítsák stratégiájukat. Az európai makrogazdaság stabilitása jó eséllyel szintén csökkenti majd a bizonytalanságot, az árstabilitás ugyanis idén a legtöbb országban helyreállt, a kamatok pedig hosszú távú szintjük közelébe csökkentek.

A már évek óta tartó geopolitikai feszültségek (mint például az orosz-ukrán háború) mellett a legnagyobb kockázatot talán a tagállamok költségvetési helyzete jelenti, de az ehhez kapcsolódó kormányzati intézkedések és piaci mozgások az elemzők szerint nem fognak az ideihez hasonló bizonytalan környezetet teremteni.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images