Küpper: Európa most először lehet nyertese a geopolitikai átrendeződésnek

Két évvel ezelőtt, a Világgazdasági Fórumon a BCG vezető makroközgazdásza Philipp Carlsson-Szlezak arról beszélt, hogy nem kell félnünk attól, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkánkat, mert ez valójában nem fog megtörténni. Azóta sok minden megváltozott. Ön hogyan látja ezt ma? El fogja venni az AI az emberek munkáját, különösen az iparban?

Természetesen el fogja venni! Erről nem is lehet vitatkozni.

A történelem minden ipari forradalma – az első, a második, a harmadik – rövid távon munkahelyeket szüntetett meg, de hosszú távon sokkal nagyobb gazdagságot teremtett. A termelékenység növekedése az egyetlen valódi módja a jólét megteremtésének. A növekvő jólét pedig mindig új keresletet generál – fogyasztási és beruházási javak iránt egyaránt. Ahogy a társadalmak gazdagodnak, egyre többféle terméket engedhetnek meg maguknak, ez pedig új iparágakat hoz létre, és végső soron új munkahelyeket is.

Igen, az automatizáció számos munkakört megszüntet majd – lesznek sötét, teljesen automatizált gyárak. De ez nem tragédia, hanem előrelépés. A termelékenység növekedésével a kereslet is nő. Többet fogunk fogyasztani és utazni, több szabadidőnk lesz, és új típusú munkák fognak megjelenni. Tehát miközben egyes gyárak valóban „elsötétednek”, a gazdaság egésze nem marad munka nélkül. Ez nem veszély, hanem kifejezetten pozitív fejlemény.

Ön szerint mikor valósulhat ez meg igazán nagy léptékben?

Ez nem egyik napról a másikra történik. Inkább fokozatos evolúció, mintsem hirtelen forradalom. Már ma is vannak olyan üzemek, amelyek szinte teljesen emberi beavatkozás nélkül működnek. Ezek az első példái az úgynevezett „sötét gyáraknak”. Én arra számítok, hogy 2050-re a gyártási folyamatok mintegy 70 százaléka ilyen lesz. Mások gyorsabb átmenetet jósolnak, de szerintem ez a reális ütem. Tehát holnap még nem ébredünk egy teljesen automatizált ipari világban – de biztosan efelé haladunk.

Egyes vélemények szerint az AI jelenleg csak önmagáért teremt keresletet – több chip, több adatközpont, több energia kell hozzá. A globális áramfogyasztás meredeken nő miatta, tehát mintha a technológia önmagát tartaná el, nem pedig a gazdaságot. Egyetért ezzel?

Nem. Én azt mondanám, hogy az AI már most is valódi gazdasági hatást gyakorol. Nézzük például a Microsoftot: megemelte az Office 365 előfizetések árát, mert beépítette az AI-alapú Copilot funkciókat. Ez valódi értékteremtés – a cégnek is, a felhasználóknak is. Ami még nem történt meg, az a vállalati folyamatok mélyreható átalakulása. Ugyanez történt a korábbi ipari forradalmak kezdeti szakaszában is: a technológia megjelent, de a cégek nem szervezték át a működésüket. Ma ugyanazok az emberek végzik ugyanazt a munkát – csak kicsit gyorsabban, mert az AI segíti őket.

De ha nem változtatunk a folyamatokon, nem nő érdemben a termelékenység. Ez hiányzik ma a képletből.

Amint a szervezetek valóban újratervezik a munkafolyamataikat az AI köré – feladatokat vonnak össze, szerepeket definiálnak újra –, akkor fogunk valódi, makroszintű termelékenységi ugrást látni.

Az előbb említette, hogy az automatizáció idővel több szabadidőt is hoz majd. Milyen ütemű lesz ez az átmenet?

Ez is fokozatos folyamat lesz. Nem vagyok híve a négynapos munkahétnek – legalábbis egyelőre nem. Ehhez előbb jelentős termelékenységi ugrásra van szükség. Talán 2050 körül válik ez reális kérdéssé. Addig azonban még meg kell teremtenünk ehhez az alapot.

A makrogazdasági adatokban látjuk már ennek a termelékenységi ugrásnak a jeleit?

Egyelőre nem – és pontosan ez a probléma. A technológia létezik, de a folyamatokat még nem szerveztük át, hogy kiaknázzuk a benne rejlő előnyöket. Ezért nem látszik még a statisztikákban.

Portfolio AI & Digital Transformation 2025

A mesterséges intelligencia jelentette lehetőségek és kihívások, az iparági trendek lesznek a fókuszban szakmai eseményünkön. Ne maradjon le róla!

Információ és jelentkezés

A Portfolio Budapest Economic Forumon előadásában említette a „jövő gyárait” (Factories of the Future), amelyek képesek lehetnek kihasználni ezt a potenciált. Mi teszi ezt lehetővé?

Az, hogy betesszük az AI-t egy gyárba, önmagában még nem növeli a termelékenységet. A technológia önmagában nem csökkenti a költségeket – az alapfolyamatok átalakítása viszont igen. Gondoljunk csak arra, mi történt tíz évvel ezelőtt az Ipar 4.0 idején? A digitális kijelzők és adatátvitel átláthatóságot hoztak, de önmagukban egy fillért sem takarítottak meg, amíg nem változott meg a működés. Ha a valós idejű adatok megmutatják, hol a szűk keresztmetszet, és oda tudunk erőforrást irányítani, akkor az már értékteremtés. Klasszikus folyamatmenedzsment – csak digitális alapon. Ugyanez igaz az AI-ra is:

meg kell találni azt a pontot, ahol a folyamatváltozás kézzelfogható megtakarítást hoz.

Vagyis előbb a szemléletnek kell megváltoznia?

Pontosan. Sok vállalat ma is úgy tekint az automatizációra, mint egyszerű helyettesítésre. Megnéznek egy dolgozót, és lecserélik egy robotra – de az ember közben vizuális minőségellenőrzést is végez. Így végül a robot mellett továbbra is szükség van rá, tehát a megtakarítás nulla. Valódi hatást csak akkor érhetünk el, ha az egész folyamatot újratervezzük: vagy máshová helyezzük az ellenőrzést, vagy azt is automatizáljuk. Ha ez elmarad, akkor csak gépet vettünk, de nem lettünk hatékonyabbak. Sok cég esik ebbe a hibába – az AI-t és a robotikát önálló eszközként látják, nem pedig egy egységes rendszer részeként.

Az előadásában azt is mondta, hogy az AI segíthet Európának csökkenteni versenyképességi hátrányát az Egyesült Államokkal és Kínával szemben. De a vámháborúk és az újraiparosítás korában hogyan lehet Európa a nyertese ennek?

Először is, a vámok közvetlenül növelik a költségeket, ezért a vállalatok természetes módon termelékenységgel próbálják ezt ellensúlyozni. Másrészt a geopolitikai bizonytalanság miatt egyre több cég tér át a „local-for-local” modellre – vagyis helyben gyárt a helyi piacra. Ez a regionalizációs trend nagyon erős, és jól mérhető is.

Ebben az értelemben a geopolitikai feszültségek még segíthetik is Európát: számos amerikai, kínai és ázsiai vállalat most kifejezetten az európai termelést erősíti, hogy közelebb legyen a piacaihoz.

Magyarország például rendkívül költséghatékony, ezért a kínai BYD és CATL is itt épít gyárakat. Ezeket a döntéseket részben a jövőbeli vámkockázatoktól való félelem, részben pedig az ellátási láncok rezilienciájának igénye vezérli.

Európa azonban továbbra is erősen függ az amerikai és kínai technológiától, nyersanyagoktól. Így is lehetünk versenyképesebbek?

Meglepő módon igen. Egy friss, globális felmérésünk szerint az Egyesült Államok és Kína kétségtelenül vezet az AI-technológiák kifejlesztésében – de az ipari alkalmazásokban Európa jár az élen. Ez a mi nagy lehetőségünk: lehet, hogy nem mi találtuk fel a mesterséges intelligenciát, de mi tudjuk a legkövetkezetesebben és leghatékonyabban alkalmazni.

Az európai ipar világszínvonalú a folyamatkezelésben, a mérnöki precizitásban és az integrációban – épp ezekre van szükség az AI nagyléptékű bevezetéséhez.

Mégis, Európa gyenge pozícióban van a technológiai függetlenség területén. Ha az USA vagy Kína korlátozná a chipek exportját, bajban lennénk.

Így van. Európa hatalmas piac, de nem tudta eddig stratégiailag kihasználni ezt az erőt. Az amerikai vámalkuk idején is látszott, mennyire korlátozott a befolyásunk. Ennek részben az amerikai technológiai függés az oka, részben pedig az Egyesült Államok felé meglévő katonai kiszolgáltatottság. Ezen változtatnunk kell, ha valódi geopolitikai önállóságot akarunk.

Mely iparágak lesznek azok, amelyek először érzik meg az AI és az automatizáció előnyeit?

Hagyományosan az autóipar járt az élen – 2011 óta minden évben mérem az ipari digitalizációs előrehaladást, és az autógyártók mindig az élmezőnyben voltak. Mostanra azonban az elektronikai gyártás, a „Foxconn-típusú” szektorok felzárkóztak, sőt, több területen le is előzték őket. Földrajzilag Németország korábban világelső volt, de mára Kína átvette a vezetést. Kína és nem az Egyesült Államok.

Az amerikai üzemek még mindig messze elmaradnak a gyakorlati bevezetésben. Kína ezzel szemben, az alacsonyabb munkaerőköltségek ellenére, elképesztő sebességgel halad előre, nagyrészt azért, mert a kormányzat tudatosan ösztönzi a hatékonyságot.

Ez intő jel Európa számára.

Mintha visszatükröződnének a demográfiai trendek ebből: az Egyesült Államok népessége még növekszik, míg Európa és Kína öregszik. Ez hogyan befolyásolja a képet?

Az Egyesült Államoknak is megvannak a maga gondjai. Körülbelül hétmillió munkanélküli van – és ugyanennyi betöltetlen állás. Ez rendkívül feszes munkaerőpiac. Ha korlátozzák a bevándorlást, a hiány tovább nő. Ráadásul sokan egyszerűen nem akarnak ismétlődő, monoton gyári munkát végezni.

Ez a nyomás gyorsíthatja az automatizációt. Európában hasonló a helyzet, más demográfiai mintákkal. Ázsiában kisebb a nyomás, ezért is figyelemre méltó, milyen gyorsan halad Kína.

Az Ön tapasztalatai alapján mennyire veszik komolyan a vállalatok az AI átfogó integrációját?

A legtöbben még nem rendszerszinten kezelik. Minden nagy gyártónál tucatnyi pilot projekt fut, de ezek közül alig néhány jut el a teljes körű bevezetésig. Ennek több oka is van: néha nem látják a pénzügyi megtérülést, néha hiányoznak a technológiai képességek, máskor pedig az alapvető digitális infrastruktúra. Egységes adatstruktúrák, szabványosított szoftverarchitektúra, valós idejű adatkapcsolat nélkül minden új projektet elölről kell kezdeni.

A megoldás az úgynevezett szoftveralapú gyár, ahol minden rendszer egyetlen gombnyomással frissíthető vagy újrakonfigurálható – de ettől még messze vagyunk.

És a technológia mellett ott van az emberi oldal is: a dolgozók támogatása nélkül nincs bevezetés. Ha az emberek fenyegetve érzik magukat, nem fogják használni az új eszközöket. Ezért kulcsfontosságú a változásmenedzsment és az átképzés. Elbocsátás helyett át kell képezni az embereket magasabb szintű, mérnöki jellegű feladatokra – ez motiválóbb is, és munkaerőhiányos Európában nélkülözhetetlen.

Stéphane Séjourné uniós biztos a közelmúltban azt mondta, hogy a kormányoknak szemléletváltásra van szükségük, mert a legtöbb állami támogatás és ösztönző ma a meglévő munkahelyek megtartását szolgálja. Ahogy ő fogalmazott, a politikusok választást akarnak nyerni, az AI viszont nem szavaz – de elveszi a munkát. Ön hogyan látja ezt?

Ez a gondolkodásmód önmagában kockázat. Ha ebben a logikában maradunk, az ipari munkahelyek egyszerűen átkerülnek az olcsóbb országokba.

Európa első számú célja az kell legyen, hogy az ipari termelést itt tartsa. Ehhez pedig minden rendelkezésre álló eszközzel – beleértve az AI-t – a termelékenységet kell növelni. Nem értek egyet azzal a feltételezéssel, hogy az automatizáció szükségszerűen munkanélküliséghez vezetne. A történelem ennek az ellenkezőjét mutatja.

A feladat az átmenet kezelése: az emberek átképzése, új szerepekbe segítése. Nem mindenki lesz AI-mérnök, de sokan jobb, érdekesebb munkákhoz jutnak. És azok számára is lesz kereslet, akik más szektorokban tudnak elhelyezkedni – különösen a szolgáltatásokban, vendéglátásban, szabadidős ágazatokban, ahol Európa már most is munkaerőhiánnyal küzd. Az automatizáció tehát nemcsak hatékonyságot hoz, hanem embereket is felszabadít azokhoz a munkákhoz, amelyeket a gépek nem tudnak vagy nem is kell, hogy elvégezzenek.

Eddig főként a gyártásról beszéltünk, de logikusnak tűnik, hogy a mesterséges intelligencia a szolgáltatásokban még könnyebbe alkalmazható.

Küpper: Attól függ, milyen szolgáltatásról beszélünk. Az ügyfélszolgálatok, call centerek szinte teljesen automatizáltak lesznek – ez már el is indult. A vendéglátásban viszont más a helyzet. Én például nem szeretném, ha egy humanoid robot üdvözölne a szálloda recepción. Az emberek továbbra is értékelik a személyes kapcsolatot. Az ügyfélkapcsolati munkák sokáig emberiek maradnak. A háttérfeladatok – mosoda, logisztika, előkészítés – viszont mind automatizálódni fognak. Ez pedig jó hír: senki sem szeretne sötét, zárt helyiségben monoton munkát végezni.

Szóval, ha engem kérdez, valószínűleg ma biztonságosabb pincérnek lenni, mint hagyományos gyári operátornak.

Az ismétlődő, manuális munkák tűnnek el először – az emberi kapcsolatot igénylő állások viszont sokáig velünk maradnak.

Címlapkép forrása: Portfolio

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.