Jöhet a tömeges nyugdíjkorhatár-emelés: itt vannak a legújabb javaslatok

A hosszabbodó emberi élettartam és a munkaerőpiac átalakulása egyre nagyobb nyomást helyez a nyugdíjrendszerekre, ezért érdemi lépések hiányában nemcsak a nyugdíjasok pénzügyi biztonsága sérülhet, hanem azoké a gazdaságoké is, amelyek a hosszú távú jólét ígéretére alapoznak – írja a Mercer és a CFA Institute gondozásában megjelentetett globális nyugdíjjelentés, amely immár tizenhetedik éve ad strukturált, összehasonlítható képet a világ nyugdíjrendszereiről.

A jelentés idén 52 országot vizsgált, lefedve a globális népesség mintegy 65%-át.

A szerzők szerint a célravezető nyugdíjreformok három fő pillérét a nyugellátások megfelelő szintje (adequacy), a rendszerek fenntarthatósága (sustainability) és az integritás (integrity) adják.

A szakértők által számított nyugdíjindex az ellátások megfelelőségét 40%-os, a fenntarthatóságot 35%-os, az integritást 25%-os súllyal értékeli. Ezek a súlyok 2009 óta változatlanok, jelezve az azonnali szükségletek, a hosszú távú egyensúly és a rendszerszintű bizalom tartós jelentőségét.

Az idei eredmények előrelépést mutatnak: nyolc nyugdíjrendszer minősítése javult, miközben leminősítésre nem került sor. Az uralkodó trendek – a meghatározott juttatású (defined benefit, DB) rendszerektől a meghatározott járulékfizetésű (defined contribution, DC) modellek felé történő eltolódás, a demográfiai változások és a nyugdíjasok új elvárásai – azonban továbbra is alkalmazkodást és innovációt követelnek.

A jelentés kiemeli:

az OECD‑tagországokban a nyugdíjcélú befektetések 2024-ben 10%-kal, 63 100 milliárd dollárra nőttek,

ezt mind a szárnyaló részvénypiacok, mind a stabil befizetések támogatták. Az eszközállomány 2003 óta több mint megháromszorozódott, amihez a piaci teljesítmény mellett a részvételt bővítő, finanszírozást diverzifikáló reformok is hozzájárultak.

Melyek a világ legjobb nyugdíjrendszerei?

A jelentés A-tól E-ig terjedően hét kategóriába sorolja a vizsgált országok nyugdíjrendszereit attól függően, hogy milyen pontszámot érnek el a meghatározott skálán. A világ legjobbjainak tekinthető nyugdíjrendszerek az "A" csoportba kerülnek: ehhez bőséges nyugdíjak, erős fenntarthatóság és magas integritás szükséges.

A 2025-ös összeállítás szerint ide öt ország nyugdíjrendszere sorolható,

a tavalyihoz hasonlóan kiváló minősítést kapott Hollandia, Izland, Dánia és Izrael, miközben a "B+" kategóriából egyet felfelé lépve idén már Szingapúr is befért az "A" csoportba.

Dánia

A dán nyugdíjrendszer egy állami alapnyugdíjból, egy jövedelemfüggő kiegészítő nyugdíjból, egy teljesen feltőkésített, életjáradékot biztosító DC rendszerből, valamint kötelező foglalkoztatói megtakarítási pillérekből áll. A dán indexérték a jelentés szerint enyhén növekedett (a 2024-es 81,6-ról idén 82,3-ra), elsősorban az IMF által közzétett, frissített gazdasági növekedési adatoknak köszönhetően.

Izland

Izland nyugdíjrendszere egy alapvető állami társadalombiztosítási nyugdíjból, egy jövedelemfüggő kiegészítő nyugdíjból, ezenkívül kötelező foglalkoztatói magánnyugdíj-rendszerekből és önkéntes egyéni nyugdíjprogramokból áll. A tőkefedezeti pillérek munkáltatói és munkavállalói hozzájárulásokból épülnek fel. Az izlandi indexérték 83,4-ről 84,0 pontra nőtt egy év alatt.

Izrael

Izrael nyugdíjrendszere szintén általános állami nyugdíjból és jövedelemfüggő kiegészítő ellátásból áll, továbbá olyan magánnyugdíjprogramokból, amelyeket a munkáltatók és a munkavállalók számára kötelező befizetések alkotnak. Az izraeli indexérték a tavalyi 80,2-ről 80,3-ra emelkedett.

Hollandia

A holland nyugdíjrendszer egységes összegű állami nyugdíjból, ezenkívül kvázi kötelező, jövedelemalapú foglalkoztatói nyugdíjtervekből áll, amelyek ágazati megállapodásokhoz kapcsolódnak. Hollandia jelenleg éppen a DB rendszerekről a DC rendszerekre átállás folyamatát vezényli le, aminek hatására az Európa-rekorder megtakarítások nagy mennyiségben hagyhatják el a hosszabb lejáratú állampapírok piacát. Az átalakulás közepette a holland indexérték is növekedni tudott, 84,8-ról 85,4-re.

Szingapúr

Szingapúr nyugdíjrendszere a "Központi Takarékalapra" (Central Provident Fund, CPF) épül, amely minden foglalkoztatott szingapúri állampolgárt és állandó lakost lefed. A CPF keretében bizonyos összegek bármikor igénybe vehetők meghatározott lakhatási és egészségügyi kiadásokra, míg más juttatásokhoz csak nyugdíjcéllal lehet hozzáférni. A nyugdíjkorhatár elérésekor egy előírt minimális összeget kötelező életjáradék formájában felvenni a CPF Life rendszeren keresztül.

A szakértők szerint a szingapúri nyugdíjrendszer összesített indexértéke még tovább növelhető lenne, ha

• a CPF-rendszert megnyitnák a munkaerőpiac jelentős hányadát alkotó "nem rezidensek" számára is,
• emelnék azt az életkort, amelytől a CPF-tagok hozzáférhetnek a nyugdíjcélra elkülönített megtakarításaikhoz,
• valamint előírnák, hogy a tagok éves nyugdíjkimutatásai tartalmazzanak egy előremutató jövedelembecslést.

A szingapúri indexérték a tavalyi 78,7-ről idén 80,8-ra növekedett.

Ugyancsak jól teljesítő, de csak B+ vagy B kategóriába tartozó nyugdíjrendszerek találhatók Svédországban, Finnországban, Norvégiában, Svájcban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Horvátországban és Németországban, míg a leggyengébb helyezést Törökország, Argentína és India nyugdíjrendszerei érték el, utóbbi országokban súlyos szolgáltatásbeli hiányosságok és/vagy fenntarthatósági problémák tapasztalhatók.

Elárulták a szakértők, mit kellene tenni a javulás érdekében

A globális nyugdíjindex deklarált célja a reformok ösztönzése a nyugdíjasok pénzügyi biztonságának erősítése érdekében, ennek céljából a szakértők minden rendszerhez – még az A kategóriásokhoz is – javaslatokat fogalmaznak meg. A tapasztalatok alapján számos olyan beavatkozási pont van, amelyek mintázatszerűen, gyakran megtalálhatók a javaslatok között:

• A magánnyugdíjprogramok lefedettségének bővítése a munkavállalók – különösen a nem hagyományos foglalkoztatásban dolgozók – és az önfoglalkoztatók körében, mert sokan automatikus beléptetés vagy más külső ösztönzés nélkül egyáltalán nem takarékoskodnak.
• A nyugdíjcélú megtakarítások idő előtti kifizetéseinek mérséklése, hogy a gyakran adókedvezménnyel támogatott források valóban nyugdíjra fordítódjanak.
• A magánnyugdíjprogramok irányításának javítása és a transzparencia növelése a megtakarítói bizalom erősítése érdekében.
• Az állami nyugdíjkorhatár és/vagy a tényleges nyugdíjba vonulási kor emelése az egészségben eltöltött élettartam növekedéséhez igazodva, a közfinanszírozott ellátások terheinek mérséklésére.
• A magasabb időskori foglalkoztatás ösztönzése, ami növeli a megtakarításokat, és fékezi a nyugdíjban töltött idő hosszabbodását.
• A magánmegtakarítások szerepének növelése a nyugdíjrendszeren belül és azon túl, csökkentve a jövőbeni állami függést.
• Célzott lépések a nemek közötti nyugdíjszakadék és a kisebbségi csoportokat érintő különbségek csökkentésére.

Egyre több ország terelné hazai befektetésekbe a nyugdíjpénzeket

A Mercer és a CFA Institute nyugdíjjelentése összegyűjtötte azokat az intézkedéseket is, amelyek a nyugdíjprogramok stratégiai alkalmazása terén meghatározóak voltak az utóbbi években:

• Az Egyesült Királyság kormánya 2025-ben olyan törvényjavaslatot terjesztett elő, amely felhatalmazná a kabinetet arra, hogy előírja: a nyugdíjalapok befektetéseik 5%-át brit magánpiacokra allokálják. A munkáspárti kormány által tető alá hozott önkéntes megállapodás keretein belül 17 nagy nyugdíjszolgáltató vállalta, hogy növeli a hazai befektetéseit.
• Kanadában a kormány Stephen Poloz, a jegybank korábbi kormányzója vezetésével szintén azt vizsgálta, miként lehet elősegíteni a nyugdíjalapok hazai befektetéseit – többek között infrastruktúrában, mesterséges intelligenciában és kockázati tőkében. Ennek egyik eredményeként magasabb tulajdoni hányadot engedélyeztek a nyugdíjalapok számára az önkormányzati közműcégekben.
• A fentiekhez hasonlóan Ausztrália is a hazai befektetéseket erősítené: Jim Chalmers pénzügyminiszter a nyugdíjalapok és a nemzeti prioritások kapcsolatát hangsúlyozta, és vállalta, hogy nem gördít felesleges bürokratikus akadályokat a lakhatási és más típusú befektetések elé, ahol egyértelmű a nemzetgazdasági igény.
• Malajziában 2023-ban Anwar Ibrahim miniszterelnök arra ösztökélte az Employees Provident Fundot (EPF), hogy portfóliójának 70%-át belföldön fektessen be, a stratégiai infrastruktúrára fókuszálva.

Ezenkívül számos országban széleskörű diskurzus zajlik a fenntartható finanszírozásról és az ESG‑szempontok előtérbe helyezéséről.

Svédország vizsgálja a fenntarthatósági kritériumok mélyebb beágyazását a nyugdíjalapok döntéseibe – akár új szabályokkal vagy iránymutatásokkal, adókedvezményekkel, támogatásokkal vagy egyéb pénzügyi ösztönzőkkel –, hogy a tőkét a zöld beruházások felé terelje.

Japánban a Kormányzati Nyugdíjbefektetési Alap (Government Pension Investment Fund, GPIF) 2025 márciusában közzétette fenntarthatósági megközelítését. Kiemelte, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos kockázatok mérséklése elengedhetetlen a hosszú távú hozamokhoz, ezért támogatja azokat a befektetéseket is, amelyek a pénzügyi tényezők mellett nem pénzügyi – például ESG és társadalmi‑környezeti – szempontokat is figyelembe vesznek.

Ezzel szemben Hollandiában 2024 novemberében a parlament kétharmados többséggel fogadott el egy indítványt, amely szerint

a nyugdíjalapoknak elsődlegesen a tagok számára pénzügyileg erős nyugdíj biztosítását kell szem előtt tartaniuk az aktivista vagy ideológiai célzatú befektetésekkel szemben.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images