Kőkemény kritikát kapott Magyarország: ezért van bajban a gazdaság

Dalibor Rohac, az American Enterprise Institute kutatója szerint Lengyelország gazdasági felemelkedése „nem csoda”, hanem következetes reformok eredménye, amelyeket már az 1990-es években Balcerowicz vezetésével indítottak el. Úgy fogalmazott, hogy az ország GDP-je ma már a világ húsz legnagyobb gazdasága között van, és „épp a japánt készül megelőzni egy főre jutó teljesítményben”.

Ezzel szemben kiemeli, hogy Magyarország szerinte súlyos lemaradásba került — pedig a rendszerváltáskor még a lengyeleknél is tehetősebb volt.

Rohac azt mondta, hogy a lengyelek, a csehek és a balti államok „komolyan vették a termelékenység növelését”, stabil intézményeket és alacsony adókulcsokat teremtettek, miközben okosan használták fel az uniós forrásokat. Magyarországról viszont úgy nyilatkozott, hogy az elmúlt 15 évben „de facto egypárti állammá vált”, ahol a kormány politikai, hatalomtechnikai intézkedései „lehetetlenné teszik egy olyan dinamikus gazdaság kialakulását, mint a lengyel”. A helyzetet szerinte súlyosbította, hogy Budapest kemény intézkedéseket is hozott a külföldi befektetőkkel szemben, különadót vetett ki rájuk, és a jogállamisági problémákról is sok szó esik.

A kutató úgy fogalmazott, hogy „még Románia vagy Bulgária is jobban teljesít Magyarországnál”, ami szerinte drámai fordulat a kilencvenes évekhez képest. Emlékeztetett, hogy

Magyarország a legtöbb kohéziós forrást kapta egy főre vetítve az EU-ban, mégsem látszanak az eredmények: míg Lengyelországban az uniós pénzek „infrastruktúrát, autópályákat, gyorsvasutakat” hoztak létre

Addig Magyarországon „Budapesten kívül inkább szétesés látszik”, így azt mondta a francia lapnak, szerinte jogos a kérdés, „hová tűnt ez a pénz”.

Rohac úgy látja, a döntő különbség nemcsak gazdasági, hanem politikai is. Lengyelországban az orosz–ukrán háború után „pártok feletti konszenzus” alakult ki, amely felismerte a konfliktus jelentőségét; ezzel szemben Orbán „Moszkva mellé állt”. Ez szerinte megnyitotta az utat a kormány további elszigetelődése és a gazdasági lejtmenet felé. Úgy vélte: Magyarország olyan helyzetbe jutott, amelyben szerinte gyakorlatilag minden független intézmény elfogult a kormány javára.

A kutató kitért arra, hogy Lengyelország sikerének további jele a demográfiai fordulat: sok, korábban Nyugat-Európába vándorolt lengyel visszatért, mert otthon is hasonló vagy jobb életminőséget lát.

Szerinte ez „bizalmi szavazat” a hazai gazdaság iránt, ami éles ellentétben áll azzal, hogy Magyarország jelentős munkaerőt veszített, és az emigráltak „nem mutatják a visszatérés jeleit”.

Emellett Lengyelország erős védelmi beruházásai és növekvő geopolitikai szerepe is növeli súlyát Európában.

Rohac hangsúlyozta, hogy Lengyelország nemcsak sikeresebben használta fel az EU-támogatásokat, de méretéből is előnyt kovácsolt: 35 milliós, egynyelvű piacot kínál, amely „jóval vonzóbb a befektetők számára”, mint a környező kisebb országoké. A jól képzett munkaerő, a humántőkébe való szisztematikus befektetés és az erős technológiai képzés szintén felgyorsította a felzárkózást.

Az interjúban kifejtette, hogy Nyugat-Európa, különösen Franciaország, kevéssé ismeri el a lengyel modell tanulságait.

Azt mondta, hogy továbbra is érezhető „egy bizonyos fokú arrogancia” Franciaország, Olaszország és Spanyolország részéről a keleti tagállamokkal szemben, holott ezek az országok sokszor előbb és pontosabban figyelmeztettek a kockázatokra, például az orosz fenyegetésre. Úgy fogalmazott: „lenne mit tanulni” a lengyelektől.

Végül úgy nyilatkozott, hogy a magyar–lengyel gazdasági különbség „pofon Orbánnak”, és szerinte a magyar választók ezt látva a tavaszi választáson „más döntést hozhatnak, mint korábban”. Hozzátette, hogy Lengyelország példája azt mutatja:

egy kelet-európai ország is képes felzárkózni és „akár le is hagyni” nyugati társait — a csehek jövedelmi szintje például már meghaladja Spanyolországét és Portugáliáét.

Címlapkép forrása: EU