Délkelet-Ázsia, a nagyhatalmi rivalizálás új epicentruma: Trump vagy Kína nyer?

Donald Trump elnök vasárnap Kuala Lumpurban járt, ahol részt vett az USA és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) 13. éves találkozóján. Az utazásról kiadott fehér házi "adatlapban" szerényen úgy fogalmaztak, hogy "békét és prosperitást szállítottak egy történelmi nap alatt": tető alá hoztak egy békemegállapodást Thaiföld és Kambodzsa közt, illetve kereskedelmi egyezményt kötöttek Malajziával és Kambodzsával.

A találkozó az első összejövetel az ASEAN és az Egyesült Államok közt Trump második ciklusának kezdete óta. Az amerikai elnök eddig nem sok figyelmet szentelt az országcsoportnak. Ez csak július környékén változott némileg, amikor egy majdnem 40 ember életét követelő határkonfliktus tört ki Thaiföld és Kambodzsa közt. Trump akkor felhívta a két ország vezetőjét és a kereskedelmi tárgyalások felfüggesztésével fenyegetett, ha nem hagyják abba a csatározást.

Kambodzsa a béketárgyalásokban való szerepéért Nobel-díjra jelölte az elnököt, nem sokkal később pedig már arról szóltak a hírek, hogy az országra kivetett „kölcsönös” vámot 19 százalékra csökkentik a korábban érvényes 49 százalékról.

Azokban a hetekben a térségből Malajziának és Thaiföldnek is sikerült elérnie, hogy 19 százalékra mérsékeljék a rájuk kirótt vámtarifát a korábbi 24 és 36 százalék helyett.

Mindez kulcskérdés a régió országainak, akiknek különösen súlyos csapást jelentett az elnök vámháborúja. Ahogy az előbb említett százalékokból is látható, a kezdeti bejelentések alapján a délkelet-ázsiai államok szenvedték volna el az egyik legmagasabb „büntetést”. "A vámok minden bizonnyal hatással voltak Amerika délkelet-ázsiai megítélésére" – fogalmazott a szingapúri miniszterelnök, Lawrence Wong előző héten a Financial Timesnak.

A nem teljesen felhőtlen viszonyt jelzi, hogy a malajziai miniszterelnök, Anwar Ibrahim azt is megengedte magának vasárnap a Trumppal kötött kereskedelmi alku aláírása utáni sajtótájékoztatón, hogy azzal a megjegyzéssel cukkolja a könnyen ingerelhető vezetőt, hogy

Sok a közös bennünk – én börtönben voltam, te majdnem oda jutottál.

A csipkelődés mögött emellett akár az is állhatott, hogy a hétvégén született megállapodás jóval előnyösebbnek tűnik az USA-nak, mint tárgyalópartnereinek. Az Egyesült Államok az alku részeként ugyanis bizonyos termékek potenciális vámmentességét ajánlotta fel. A Bloomberg Economics becslései szerint még akkor is, ha Washington az összes lehetséges mentességet megadná, ami a potenciális kedvezmények listáján szerepel, az a behozataluk elenyésző részét érintené: Kambodzsa esetében kevesebb mint 1%-ot, Malajzia esetében 3%-ot, Thaiföldnél 3,5%-ot, míg Vietnamnál 2,7%-ot.

Ezzel szemben a megállapodás értelmében Washington szélesebb piaci hozzáférést biztosított általánosságban a saját termékeinek, különösen a mezőgazdasági, energetikai és repülőgépipari export számára, valamint hozzáférést a térség kritikus nyersanyagaihoz.

A tárgyalópartnerek borzasztóan sok nehéz dolog megcsinálásába egyeztek bele. És miért cserébe? Ez picit rejtély

– értékelt Deborah Elms, a Hindrich Alapítvány kereskedelempolitikáért felelős vezetője.

Nagyhatalmi rivalizálás

Nem csupán Trump volt azonban az egyetlen, aki Kuala Lumpurban járt a napokban. Kedden érkezett a bejelentés, hogy Li Csiang, a kínai miniszterelnök is új megállapodást kötött az ASEAN országokkal. A blokk Kína legnagyobb kereskedelmi partnere, a köztük lévő kétoldalú kereskedelem értéke tavaly 771 milliárd dollárra rúgott.

A mostani alku a korábban érvényben lévő megállapodás frissített verziója, amit még 2022 végén kezdtek el tárgyalni a felek. A kibővített egyezség „még jobban lebontja a kereskedelmi akadályokat, erősíti az ellátási láncok összeköttetését és lehetőségeket nyit a jövő növekedési területein” a szingapúri miniszterelnök szerint.

Noha valószínűleg a legtöbbeknek nem Kuala Lumpur jutna eszébe, ha csúcsdiplomáciai központot kellene említenie, nem véletlen, hogy a malajziai főváros néhány napra mégis azzá vált.

Li Csiang például a megállapodás kapcsán azt hangsúlyozta, hogy fel kell gyorsítaniuk a kereskedelem és a beruházások liberalizációját és erősíteni az együttműködést.

A megszólalás illeszkedik a trendbe, hogy Kína igyekszik a szabadkereskedelem támogatójaként feltüntetni magát,

annak ellenére, hogy korábban nem különösebben lehetett a liberalizáció élharcosaként tekinteni rá, és most is fegyverként használja a ritkaföldfémek kivitelének korlátozását. Ez persze nem is meglepő, hiszen az USA-val való vámháború időszakában különösen fontos számára, hogy piacot biztosítson hatalmas gyártási kapacitásainak, ami a délkelet-ázsiai országokkal való viszony fontosságát is felértékeli.

Ezt jól mutatja, hogy napokkal a nagy amerikai áprilisi vámbejelentések után Hszi-Csinping személyesen látogatott el Vietnámba, Malajziába és Kambodzsába és ahogy a Financial Times kiszúrta, egy a vietnámi médiába írt cikkében hangsúlyozta, hogy „a kereskedelmi háborúnak és a vámháborúnak nincsenek nyertesei, a protekcionizmus nem vezet sehova. Mi folytatni fogjuk a szomszédainkkal való barátság és partnerség építésének politikáját.”

Art of the deal

A kínai csendes építkezéssel éles kontrasztban állnak a sorozatos történések, amivel az USA az utóbbi időszakban a régió országainak érdekeit sértette. Az áprilisi vámbejelentések alapján a térség államai szembesültek volna az egyik legmagasabb tarifákkal, amiket ugyan már sikerült érdemben lejjebb alkudni a fentebb részletezett módon, a bizalomban bekövetkezett károkat azonban nem olyan egyszerű orvosolni.

Ha az általános vámszintek önmagában nem okoznának elég fejfájást, akkor még ott van az USA kemény fellépése a "transshipment" ellen. A jelenség, amit talán átrakodásnak lehetne fordítani, arra utal, hogy a kínai termékeket gyakran a délkelet-ázsiai országokon keresztül juttatták el Kínába anélkül, hogy ott valójában érdemben értéket adtak volna hozzá. A művelet célja a magasabb Kínával szemben alkalmazott vámszint megkerülése volt azzal, hogy származási helyként az ASEAN országok valamelyikét jelölték meg. Az USA azzal fenyegette meg az átrakodásban résztvevő exportőröket, hogy 40 százalékos büntetővámot vet ki az ilyen módon átcímkézett termékeikre. Noha a fenyegetés beváltásának módja homályos, már maga a tény is elegendő arra, hogy megfontolásra késztesse a térségben beruházókat. Sok vállalkozás követi a "Kína plusz egy" stratégiát, amelynek értelmében Kína mellett egy másik országban is létesít gyártókapacitást, hogy csökkentse az egy országhoz kötődő kockázatokat – ezt a modellt sodorják veszélybe a magas vámok.

Nem váltott ki pozitív visszhangot az sem, hogy Donald Trump drasztikusan csökkentette a nemzetközi segélyezéssel foglalkozó amerikai ügynökség, a USAID forrásait. Az ügynökség tavaly több mint 837 millió dollárt költött a térség országaiban olyan célokra, mint a malária elleni harc segítése és az aknamentesítés. A program sok évtizeden keresztül járult hozzá a jó kapcsolatok és az amerikai befolyás fenntartásához.

A dél-ázsiai térség USA-val szembeni bizalomvesztésének kezdetét egészen 2017-ig, Trump első ciklusának elejéig vezette vissza Parag Khanna geopolitikai stratéga a Financial Timesnak. Akkor történt ugyanis, hogy Trump felmondta az Egyesült Államok tagságát a Trans-Pacific Partnership szabadkereskedelmi övezetben.

A csendes-óceánközi együttműködés tervezetét, aminek 12 tagja lett volna, 10 évig tartott kidolgozni és letárgyalni, amit Trump a hivatalba lépése utáni 100 órán belül lenullázott.

Emlékezetes az is, hogy a mostani elnök milyen megütközést váltott ki azzal, hogy kiket nevezett ki fontos kormányzati pozíciókra – elég csak az oltásellenes Kennedy egészségügyi miniszteri jelölésére vagy Pete Hegseth Pentagon vezetői kinevezésére gondolni. Nem volt ez másként néhány ASEAN ország nagyköveti posztjánál sem.

Szingapúr amerikai nagykövetének például Trump egy ortopéd orvos golfcimboráját jelölte, aki kinevezési meghallgatásán először 29-szer, majd 5-ször nagyobbnak tippelte az USA 2024-es kereskedelmi többletét Szingapúrral szemben a valósnál.

Arra a kérdésre sem tudott válaszolni, hogy támogatná-e az elnök akkor ismert terveit, hogy 10 százalékos vámot vessen ki a délkelet-ázsiai országra. Ráadásul nem ő volt az egyetlen, akinek a jelölésére sokaknak feljebb kúszott a szemöldöke, a malajziai nagykövettel szemben is merültek fel aggályok.

Merre billen majd a mérleg?

Az USA ás az ASEAN viszonyának feszültebbé válása ellenére az továbbra sem tűnik valószínűnek, hogy a délkelet-ázsiai országok azonnal és döntően Kína karjaiba borulnának. Egyrészt a blokk sok tagjának vannak területi vitái Pekinggel Dél-kínai-tenger használatáról, ami megnehezíti a békés együttműködést. Másrészt a két nagyhatalom már régóta próbálja rávenni a régió országait, hogy minél inkább köteleződjenek el az irányukba, rájuk azonban inkább a stratégiai távolságtartás volt a jellemző.

Trump elnök lépései így is nagy veszélyt hordoznak magukban. A két vezető gazdaság közti kötéltánc napról-napra nehezebbé válik. A fokozódó geopolitikai feszültségek korszakában egyre inkább kérdésessé válik, hogy meddig lehet mindkét pólussal jó viszonyt fenntartani –

a délkelet-ázsiai országok vezetőinek fejében pedig ott bujkálhat a kérdés: kit választanának, ha kenyértörésre kerül sor?

Címlapkép forrása: Andrew Harnik/Getty Images